galéria megtekintése

Nem hippik, csak realisták egy illúziót kergető világban

3 komment

Ábrahám Ambrus

Az kerget illúziókat, aki továbbra is a növekedést fókuszban tartó gazdaságban hisz. Szerencsére a fiatal generáció tagjai közül egyre kevesebben tékozolnának.

Kisgömböcként halad előre az emberiség, amikor a fejlődés egyetlen és üdvözítő útját a növekedésben látja. Ezt a források végességét ismerve bizton állíthatjuk. Ám mégis a GDP-jüket növelni képes államok dicséretétől hangos a világsajtó, s rendre ott találnak vesztest, ahol zsugorodik a mutató. Ahogy a nagyvállalatoknál, úgy a mikroközösségekben is általában azé a megbecsülés, akinek nagyobb, újabb, modernebb a lakása, az autója, az élete. A folyamatos növekedés rendszerében szocializálódott világban azonban egyre hangosabbak azok, akik szerint mindez egy fenntarthatatlan folyamat, és a ma még általánosan elfogadott gazdasági modell súlyos tévedés.

A Ne vásárolj semmit!-nap már elért Magyarországra. A szemléletváltás még nem
A Ne vásárolj semmit!-nap már elért Magyarországra. A szemléletváltás még nem
Koszticsák Szilárd / MTI

Az ellenmodell hívei Párizs, Barcelona, Velence és Lipcse után ezúttal Budapesten rendezték meg a Nemzetközi Nemnövekedési Konferenciát. Az előadásokra Észak-Amerikából, Dél-Koreából, de Bangladesből is érkeztek érdeklődők, és az előadótermek sok esetben szűkösnek bizonyultak, mint a Föld erőforrásai.

 

– A nemnövekedés az egyetlen reális lehetőség – hangsúlyozta lapunknak Pogátsa Zoltán, a konferencia egyik előadója, a nemzetközi politikai gazdaságtan szakértője, a Nyugat-magyarországi Egyetem docense. – Véges világban élünk – folytatja arra a kérdésünkre reagálva, hogy a növekedés helyett a fenntarthatóságot középpontba helyező mozgalom csupán utópia-e, vagy valósággá válhat. A rohamléptekben fejlődő világban, amelyben egyre többen lépnek fel a középosztályba, folyamatosan nő a fogyasztás, egyértelmű, hogy kevés lesz az édesvíz, a liszt, a rizs, de még a nehézfémek is, amelyeket a számítógépipar használ. – Aki nem ebben a koordináta-rendszerben gondolkodik, és nem látja be, hogy az erőforrások előbb vagy utóbb elapadnak, az az utópisztikus, az kerget illúziókat – véli a közgazdász. A nemnövekedés távolról sem egy hippimozgalom, amely dacból lenne felhalmozásellenes, és lázadna a jelenlegi társadalmi rend ellen.

Mára világossá vált, hogy túl kell lépni az Alfred Mar­shall-féle neoklasszikus közgazdaságtan alapvetésén, ami szerint a gazdaságról önálló, mindentől független elemként kell beszélni, hiszen minden kölcsönhatásban van. Államokat, vállalatokat nem lehet kiemelni a globális szociológiai, társadalmi rendszerekből.

E szemléletmód erősödését jelzi, hogy ma már államok is kötnek szerződéseket egymás között a környezeti terhelés csökkentésére. Mérföldkő volt például, amikor tavaly év végén az ENSZ párizsi konferenciáján 195 ország kötött egyetemes klímamegállapodást. Az az álláspont, hogy az erőforrások végesek, korántsem volt mindig általános, 40-50 éve még markánsan másképp gondolkodtak ezekről a kérdésekről – tette hozzá Pogátsa Zoltán. A nemnövekedés alapvetései persze az észak-európai országokban jóval elfogadottabbak, sőt: ott már szinte a mindennapok részévé váltak, míg Magyarország még csak ismerkedik a szemlélettel.

Vita a szavak szintjén is

Serge Latouche párizsi közgazdászprofesszor, a nemnövekedés elvének egyik megalkotója szerint „ha valaki azt hiszi, hogy egy véges világban létezhet végtelen növekedés, annak vagy elment az esze, vagy közgazdász”. Az Európa több országában terjedő nemnövekedési mozgalom tevékenységét Magyarországon nemcsak társadalmi, közgazdasági, hanem etimológiai vita is kíséri – például a beszélő név alternatívájaként felmerült a visszanövekedés, de a növekedéstelenség is. Sárközy Zsuzsanna, a francia Décroissance mozgalom egyik alapművének, Serge Latouche: Petit traité de le décroissance sereine című könyvének magyar fordítója és magyarországi kiadásának megszervezője döntött a nemnövekedés szó mellett, ez ragadja meg ugyanis szerinte leginkább az eddigi gazdasági berendezkedés működési elveivel szembehelyezkedő mozgalom lényegét.

– A visszanövekedés azt jelenti, hogy valami visszakerül oda, ahol korábban már volt. Az angol „deg­rowth” és a francia „décroissance” sem jelent ilyesmit. Ha ragaszkodnánk az eredeti elnevezés tükörfordításához, növekedéstelenséget kellene mondanunk, ami viszont rendkívül ügyetlenül hangzana – véli a fordító, aki később Vincent Liegey hasonló témájú tanulmánykötetét is gondozta. A nyelvi megfontolásokon túl persze akadnak ideológiaiak is: Serge Latouche, a nemnövekedés atyja például kimondottan óv attól, hogy csökkenésről beszéljünk, mert a fogalommal nem lépünk ki a gazdasági növekedés bűvköréből. Annak egy rossz forgatókönyvét jelenti csupán. – A Décroissance viszont éppen ezen szeretne túllépni, és teljesen más paradigmát teremteni. Azt ugyan még Latouche sem tudja pontosan, hogyan és milyet, abban azonban biztos, semmiképpen nem úgy, mint eddig: nem növekedéssel. Nemnövekedéssel – magyarázta lapunknak Sárközy Zsuzsanna. (W. T. K.)

A nemnövekedés Pogátsa Zoltán szerint generációs kérdés is. A XX. század második felében ugyanis számos közösség tagjai úgy szocia­lizálódtak, hogy nyugodtan igába hajthatják, legyőzhetik a természetet. Az ilyen irányba tett lépéseik pedig kielégülést okoztak, és ezek révén bizonyos társadalmi körökhöz tartozónak érezhették magukat. A mostani fiatal generáció tagjai közül azonban mindez egyre kevesebbeknek jelent örömöt. Ők sokkal többre értékelik az időt, vagy azt, hogy szabad akaratukból tehetnek valami fontosat.

Ráadásul nagyra értékelik az igazságosságot, az egyenlőséget, a megbecsültség érzését, a szolidáris közösséget – még akkor is, ha ez nem jár anyagi gyarapodással. Egyre többen vannak, akik rájönnek: az élet minőségét nem a fizikai tárgyak halmozása határozza meg.

A nemnövekedési mozgalom alapelvei


► tagjai a főáramú közgazdaságtannal szemben határozzák meg magukat

► támogatják a környezetterhelés megadóztatását és a feltétel nélküli alapjövedelem bevezetését

► egyszerre kiáltanak gazdasági, szociális, ökológiai, energetikai, politikai és demokratikus válságot

► állítják: a GDP önmagában nem elegendő egy gazdaság állapotának, folyamatainak elemzéséhez

NOL Piactér
Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.