galéria megtekintése

Négyszázezerért sem jönnek haza a magyar szakácsok

29 komment


Ábrahám Ambrus

Tarthatatlan a munkaerőhiány a Balatonon. A vendéglátósok szerint lehetetlen kitermelni azokat a béreket, amennyiért hazajönnének.

Hetek óta telefonálgatok Németországba, Ausztriába és Londonba, hogy ki jönne haza a régi alkalmazottaim közül? Négyből egy adott pozitív választ, ő is csak családi okok miatt – meséli lapunknak egy híres déli parti étterem tulajdonosa. És ezzel még szerencsésnek számít a Balatonnál. Örömteli várakozás helyett pánik előzi meg a szezont a Balatonnál. Lapunk körképe szerint szakácsot, pincért, cukrászt lénye­gében lehetetlen elcsábítani a nyári hónapokra, továbbra is külföldre mennek a „jó, ügyes emberek". A balatoni vállalkozóknak sovány vigasz, hogy a munkaerőhiány már Budapesten is felütötte a fejét.

Fotó: Mediaworks

A jó nevű, bejáratott helyeknek valamivel könnyebb dolguk van, de ez nem jelenti azt, hogy a megfelelő gárda összeállítása könnyűszerrel menne. – Mi évek óta szállást biztosítunk az alkalmazottaknak, ha 40-45 kilométernél messzebbről kell bejárniuk. Ha nem így lenne, kevesebb maradna az embereink zsebé­ben, fáradtabbak lennének, ezt pedig nem szeretnénk. Csak az elégedett és jókedvű személyzetre építhetünk, a szállásbiztosítás egy ehhez szükséges „befektetés" – magyarázta Martonosi Zsolt, a balatonfüredi Baricska csárda vezetője.

 

– Tisztán kezdőkből álló személyzettel mégsem indulhatunk neki a szezonnak – meséli név nélkül egy másik vállalkozó a déli part egyik neves éttermében. – 300-400 ezer forintos nettó havi bérért lehetetlen jó szakácsot találni – mondja. Pedig náluk még csak nem is nonstop a taposómalom. Jellemzően havi 22-24 napot kell dolgozni, és a már említett bérekhez pincérek eseté­ben még a borravaló is hozzájön.

Megoldás-e a béremelés?

Martonosi Zsolt ügyvezető, Baricska csárda: Semmivel sem javult a helyzet, kincset érnek azok a névjegyzékek, amelyekben a hadra fogható vendéglátósok telefonszámait találni. Nem csak a pénz a fontos. Csak az elégedett és jókedvű személyzetre építhetünk, ezért szállást biztosítunk a távolabb lakó kollégáknak, ez egy szükséges „befektetés”.

Böröcz Lajos főtitkár, Turisztikai és Vendéglátó Munkaadók Országos Szövetsége: A hazai vállalkozások nem tudnak a nyugat-európai bérekkel versenyezni. A közelmúltban az egyik fővárosi szakmai iskolában gyakornoki helyekre keresett jelentkezőket 85 munkaadó, jellemzően szállodák. A legtöbb vállalat humán vezetője dolgavégezetlenül távozott az iskolából.

– A napokban egy helyi, híresen ügyes srácot csábítgattam. Pincérnek próbáltam felvenni. A négyszázezer forintos ajánlattól nem jött lázba, jelezte is, hogy Ausztriában 2000-2300 euróért azonnal talál munkát – folytatja. – Értem én ezt, de a fejekben rendet kellene tenni! Ennél magasabb bért itthon képtelenség kigazdálkodni. Nyáron még csak kinyögjük, de télen és ősszel esélytelen! Havi 400 ezer forintért az anyám csaknem 3 hónapig dolgozik – válik vehemensebbé az érvelése.

Fotó: MTI

Az egyébként versenytárs vendéglősök naponta hívogatják egymást kitudandó, kinél mondott fel valaki, vagy hol utasítottak el egy-egy jelentkezőt. Rástartolnak a „lepattanóra". Az oktatás hibája is hozzájárult a súlyos helyzethez. A felsőoktatás felé terelt fiatalok miatt alig van, aki a 10-12 órás munkával járó vendéglátóipart célozná meg. Már az egyébként jól fizető pálya sem vonzó, amit bizonyít, hogy már tanulóból sincs elég. Aki van, az az iskola után lendületből indul Nyugat-Európa felé. Nem csak a Balatonon van szakemberhiány. Nyugati országokban már előfordul, hogy egy szakácstanulónak is kocsit biztosítanak a bejáráshoz. Ami arra utal, tőlünk nyugatabbra is mindent bevetnek a jó szakemberekért.

Az építőiparban könnyebb a helyzet

Az építőipari cégeknek kisebb erőfeszítésébe kerül, hogy hazacsábítsák az embereiket. Jelenleg a Dél-Dunántúlon az építőipari szakmunkások havonta 140-180 ezer forint nettót kapnak. Aki kiment külföldre, az – átszámítva – 450-500 ezret kap kézhez. Ahhoz, hogy ők visszatérjenek, legalább 300 ezret kellene ígérni nekik. Azért nem többet, mert a különélésre a tapasztalatok szerint általában elmegy 150 ezer forintnak megfelelő összeg - magyarázta a közelmúltban munkatársunknak Babos Attila, a pécsi BGW Kft. vezetője. Szerinte aki hazahozná korábbi munkatársait, annak meg is kell őket fizetni.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.