Négymillió alatt a dolgozók száma? Megfelezték a közmunkát
"A családok jólétének növelését célzó gazdaságpolitika, a foglalkoztatottak teljesítményére épülő gazdasági növekedés és a kedvező kamatkörnyezet teremtette vállalkozásösztönzés képezi a tisztességes nemzeti gyarapodás fő motorját" – kommentálja a Nemzetgazdasági Minisztérium a friss bérstatisztikát, amely szerint az átlagos nettó bér megközelítette a 160 ezer forintot, ami a csökkenő inflációs indexszel együtt 5 százalékos reálbér-növekedést takar.
 |
| Teknős Miklós / Népszabadság |
A minisztériumnak az örömteli kommentárhoz nem is kellett kitérnie arra, hogy a béradatok más képet mutatnak, ha nem vennék figyelembe a közmunkásokat – nélkülük számolva ugyanis most valamivel rosszabb a kép. A bérnövekedés üteme 4 százalékra csökkent ugyanis májusban a közfoglalkoztatottak nélkül számolva (a korábbi 6 százalékos ütemről): a versenyszférában kissé, a költségvetésiben viszont brutálisan fogták vissza a bérnövelés ütemét ugyanis. De az állam nem csak itt spórolt.
Az adatok szerint májusban a közmunkások száma 99 ezerre csökkent, holott áprilisban – a parlamenti választások hónapjában – még majdnem 212 ezer embernek adtak elfoglaltságot, és nagyobb állami juttatást ezen a címen. Részben a csúcsra járatott közmunka eredménye volt, hogy a foglalkoztatottak száma a március-májusi időszakban 4,1 millió főre nőtt a KSH felmérésében, ami új rekordnak számított. A közmunkások számának drasztikus csökkentése azt jelenti: a következő kimutatásokban akár négymillió alá is eshet a foglalkoztatottak száma.
Kétféle statisztikát használ a KSH a munkaerő-piaci folyamatok mérésére, és leginkább e kettő együttes értékeléséből lehet megtudni, valóban több-e az állás. A kormány előszeretettel hivatkozik a reprezentatív felmérésen alapuló foglalkoztatási statisztikára. Itt a nemzetközi módszertan alapján azt vizsgálják, hogy az adott héten a háztartásban élők dolgoztak-e legalább egy órát úgy, hogy azért pénzt kaptak. Aki nem, viszont épp keresett munkát, az munkanélküli, aki munkát se keresett, az inaktív (a szabadságon lévők dolgozónak számítanak). A felmérés módszeréből adódik, hogy van mintavételi hiba (néhány százalékos eltérés nem releváns), és a külföldön munkát vállaló, a feketemunkás és a közmunkás is foglalkoztatottnak számít. Ezzel szemben a bérkimutatások az öt főnél többet foglalkoztató cégek, és a költségvetési szféra beküldött adataira épülnek – mintegy 2,6 millió munkavállalóról érkezik jelentés. A feldolgozás a bérstatisztikánál lassabb, a felmérésnél gyorsabb (ezért utóbbi adatok jelennek meg előbb). Ám a felmérés kérdései miatt a májusi foglalkoztatottsági szám inkább tükrözi a március-májusi időszak adatait, mint az ötödik hónapét. Itt a változások lassabban jelennek meg. Vagyis, ha májusban csökken drasztikusan a közmunkások száma a bérstatisztika szerint, akkor az júniusban, vagy akár júliusban eredményezheti azt, hogy a foglalkoztatottak száma 4 millió környékére zuhan.
Azt már korábban is lehetett sejteni, hogy a közmunkások számának tavalyi drasztikus növelése visszaüt majd – az áprilisi és májusi foglalkoztatottsági rekordok mellett érdemes lehetett figyelni arra is, hogy fokozatosan csökken a felmérésen alapuló statisztikában is az új munkahelyek száma. A foglalkoztatottak számára vonatkozóan márciusban még 260 ezer fős növekményről lehetett számot adni (az előző évihez képest), áprilisban már csak 237 ezerről, májusban pedig 195 ezerről. Sejteni lehetett, hogy mindez a közmunkásokra fordított kiadások visszafogásának a következménye – a választások után több polgármester már jelezte, hogy elzárják a közmunka-csapokat, nincs pénz, feleannyi embert lehet foglalkoztatni, mint korábban.
A béradatokban ennek eredménye persze csak májusban jelentkezett (hiszen áprilisban kezdték a visszafogást), míg a foglalkoztatottsági mutatókban ennél is később lehet meg ugyanennek a hatása. A kormánynak azonban lehet mázlija ez ügyben: a versenyszférában ugyanis van némi növekedés, ami akár négymillió fő fölött is tarthatja a foglalkoztatottak számát. (Ez részben szezonális okból is lehet így: a nyári munkák javítják a statisztikát). Májusban a versenyszférában már 2,5 százalékkal többen dolgoztak, mint egy évvel korábban, az állások száma itt 45 ezerrel több, egy hónap alatt több mint ezer munkahely létesült. A munkaerő-kereslet növekedésére utalnak a béremelések is, hiszen a fizetések vártnál gyorsabb növekedése azt is jelentheti: egyes ágazatokban a megfelelő dolgozókért megindult a verseny.
Tipikusan ilyen terület az IT, és a mérnöki szolgáltatás – itt a bérek a január-májusi időszakban 5,6, illetve 8,3 százalékkal nőttek (az átlagos informatikus bruttója már 462 ezer forint, a mérnököké, kutatóké 343 ezer). Ott azonban, ahol megszorítások vannak (a pénzügyi szolgáltatás ilyen, a bankok most inkább költséget takarítanak meg), nem emelkednek a bérek olyan gyorsan. Ma is még a pénzügyi területen lehet a legtöbbet keresni persze (497 ezer az átlagos bruttó), de itt lassúbb a bérnövekedés üteme, az átlagnak is alig a felét teszi ki: 2,6 százalékos.
