A cégek és az iskolaszövetkezetek is versengenek a diákokért. A munkaerőhiány miatt egyre több olyan posztot is tanulók töltenek be, amikben korábban teljes állású szakemberek dolgoztak.
Néhány éve még amiatt fájt a fejünk, hogyan találjunk cégeket a diákjainknak.
Mára fordult a kocka: olyan sok az állásajánlat, hogy alig tudunk elegendő diákot toborozni
– mondta a Népszabadságnak Marosi Zoltán, a Meló-Diák iskolaszövetkezet vállalkozási igazgatója.
Marosi véleménye egybecseng azzal, amit más piaci szereplők is tapasztalnak: a lassan krónikussá váló munkaerő-hiány miatt a cégek rákaptak a diákmunkásokra. Sokszor olyan posztokat is diákokkal töltetnének be, amelyekben korábban főállású kollégák dolgoztak. A diákmunka hirdetések között így egyre több a gyári összeszerelő, operátori, de az árufeltöltő és pénztáros állás is.
Különösen feltűnő a változás az elektronikai összeszerelő cégeknél: a gyártósorok mellett egyre több tanuló tűnik ugyanis fel, dacára annak, hogy ezek a cégek korábban alig-alig alkalmazták az olcsóbb, ám a szerződéses vagy állományban dolgozó alkalmazottaknál kevésbé megbízhatónak vélt diákmunkaerőt. IT-s munkakörökbe pedig úgyszólván képtelenség tanulókat toborozni.
 |
| Van ok a mosolyra, a tapasztalattal immár korrekt fizetés jár Veres Viktor / Népszabadság |
Mindez a diákszövetkezetek forgalmán is alaposan meglátszik: akad olyan társaság, amelyiknek egy év alatt harminc százalékkal növekedett az árbevétele. A hatalmas kereslet – és a diákszövetkezetek versenye – valamelyest a diákok órabéreit is feltornázta. Míg évekkel ezelőtt szerencsésnek mondhatta magát az, aki fizikai munkáért 700 forintot kapott óránként, ma már – a IFUA Horváth & Partners által nemrégiben készített felmérése szerint legalábbis – a diákmunkára jelentkezők mindössze 30 százaléka hajlandó 700 forintos órabér alatt munkát vállalni. Ilyen típusú állást a 700 és 800 forint közé eső sávban érdemes meghirdetni. (Budapesten 760, vidéken 720 forint körüli órabért várnak el a diákok.)
Hegedűs Csaba, a Prohuman Diákmunka vezetője lapunknak azt is elmondta, nem elég, hogy megugrott a diákok iránti igény,
a tanulók immár átlagosan 15-20 százalékkal többet is keresnek, mint a minimálbér.
Marosi Zoltán arra is felhívta a figyelmet: mivel a fizikai munka kevésbé népszerű, a cégeknek valamivel többet kell ajánlani, ha ilyen feladatokra szeretnének dolgozókat szerződtetni. Érdekes tendencia az is, hogy míg néhány éve egy jó nyelvtudással rendelkező diák a felnőttekéhez mérten is szép fizetést tudott zsebre tenni, ma már sokan az átlagos diákbérért is elvállalják az ilyen munkát – pusztán azért, mert felmérik, milyen fontos, hogy gyakorolhatják a nyelvet.
Régebben előfordult, hogy egy-egy jó nevű cég a piaci átlagnál olcsóbban is tudott munkaerőt szerezni, mert sikknek számított ott dolgozni, az jól mutatott az önéletrajzban. Mára ez gyakorlatilag megszűnt. „Akadt olyan diák, aki túl volt egy háromkörös felvételi elbeszélgetésen egy ilyen cégnél, aztán egyszer csak felállt és elment dolgozni máshová – ott ugyanis valamivel többet fizettek óránként" – mesélte Marosi Zoltán. Szerinte az állami finanszírozású felsőoktatási helyek csökkentése is kihatott a piacra is: aki ugyanis nagy nehezen bejutott egy államilag támogatott helyre, az utána nem akar onnan kipottyanni, ezért inkább összehúzza a nadrágszíjat és tanul, nem dolgozik.
Volt olyan munkaadó, ahol úgy becsülték: legalább 20-30 százalékkal nőtt a diákmunka piaci részaránya.
Az általunk megkérdezett szakemberek azonban nem bocsátkoztak becslésekbe. Mindenesetre a Prohuman Diákmunka bevétele 2015-ben 2,7 milliárd forint volt, 2016-ra pedig az eddigi eredmények alapján már 3,5 milliárdot várnak – tudtuk meg Hegedűs Csabától.
Ő úgy véli, ma már a végzősök 50 százaléka tanulmányai utolsó két évében a főiskolai-középiskolai szakirányának megfelelő ágazatban tevékenykedő cégnél dolgozik diákmunkásként. Ez később a karrierjük építését is segíti majd.
