Miért nem hallgathatták ki a horvátok a Mol vezérét?
A Legfőbb Ügyészség szerint a Magyar Köztársaság biztonságát veszélyeztette volna, ha a magyar ügyészség a Mol-INA ügyben teljesíti a horvát ügyészség jogsegélykérelmét, amelyben a Mol Nyrt. elnökének– Hernádi Zsoltnak – a gyanúsítottként történő kihallgatását kezdeményezték. Erről abban a hétfőn megjelent közleményben tesznek említést, amely a MoL-INA ügyben folytatott nyomozás megszüntetéséről szólt.
Azt nem tisztázza a közlemény, miért veszélyeztette volna az ország biztonságát a horvát kérés teljesítése, milyen nemzetbiztonsági kockázatot jelentene Hernádi Zsolt esetleges horvát kihallgatása. Az eljárásból mindenesetre arra lehet következtetni, hogy a legnagyobb, ráadásul az energiaiparban kulcsfontosságú szerepet játszó magyarországi cég vezetője olyan információk birtokában van, amelyek a Legfőbb Ügyészség szerint nem kerülhetnek "illetéktelen", külföldi kezekbe – például egy kihallgatás során.
Ami az ügy jogi hátterét illeti: a jogszabályok lehetőséget adnak arra, hogy a hatóságok különböző okokból megtagadják a szabályos jogsegélykérelem teljesítését. Ezzel a lehetőséggel élve döntött úgy a legfőbb ügyészség, hogy közli a Mol első emberének gyanúsítotti kihallgatását kezdeményező horvát ügyészséggel, hogy kérését nem áll módjában teljesíteni.
Ez azonban nem jelentheti azt, hogy a megkeresett ország ad acta teheti az ügyet. A horvát jogsegélykérelem felvetette bizonyos bűncselekmények – jelesül a korrupció – gyanúját, ezért azt feljelentésként értékelve a legfőbb ügyész elrendelte a nyomozást. Ez végül azzal a megállapítással zárult, hogy az ügyben a Mol nem érintett, így annak vezetője (vagy más tisztségviselője) sem követhette el a horvát megkeresésben vázolt bűncselekményt.
Ez sem ad kielégítő magyarázatot azonban arra, hogy miért kellett megakadályozni Hernádi horvát kihallgatását. Ügyészségi forrásaink szerint nem létezik olyan lista, amelyben a kormány vagy a parlament, illetve ezek alatt működő hatóságok nyilvántartanák azokat a cégeket, amelyeknek a vezetőit, vezető tisztségviselőit mindenképpen meg kell óvni attól, hogy külföldi hatóságok bűnügyben bármilyen minőségben, de főleg gyanúsítottként kihallgassák. Vagyis nem kezelik külön csoportban a nemzetgazdasági és nemzetbiztonsági szempontból jelentős társaságokat, amelyek adott esetben fokozott védelemben részesülnek az államtól, például ilyen jogi esetekben, mint a Mol-INA ügy. A Legfőbb Ügyészség esetenként, a konkrét megkeresés tartalma és annak összes körülményeinek mérlegelése után dönt, hogy egy adott jogsegélykérelmet teljesít-e, illetve, ha igen, azt milyen módon teszi.
Lehetőség van például arra is, hogy a külföldi hatóság képviselői Magyarországon hallgassák ki a gyanúsítottat, illetve, hogy a illetőt a külföldről kapott kérdések alapján a magyar hatóság képviselői kérdezzék ki. Ugyancsak megfelel a nemzetközi jogi előírásoknak a Mol ügyében alkalmazott megoldás, amikor is a magyar hatóság saját hatáskörében tisztázta, hogy történt-e bűncselekmény.
Arra, hogy miért ez utóbbi megoldást választotta az ügyészség, kézenfekvő válasznak tűnik, hogy ne kerüljenek ki a magyar energiabiztonságot, illetve a Mol üzleti érdekeit veszélyeztető információk más államokhoz. Ez a teória arra épül, hogy az INA-botránytól független okok miatt dönthetett úgy a Legfőbb Ügyészség, hogy nem ad lehetőséget a horvátoknak Hernádi Zsolt kihallgatására. De találhatunk szorosabb szálat is a horvátokhoz: tavaly nyár elején, a horvát választási kampány idején a magyar kormánynak nem állt érdekében egy ilyen kínos ügyben kompromittálni a Molt és rajta keresztül az országot.
Akkor még valószínűleg a magyar hatóságok sem voltak teljesen képben, hogy játszhatott-e, és ha igen, milyen szerepet Hernádi Zsolt a horvát gyanú szerinti Sanader-féle korrupcióban. Ma már – és erről tanúskodik a tegnapi közlemény is – jobban ismerik az ügyet.
Magyar hatósági forrásokból származó információink megerősítették, hogy egy, a Rusznyefthez kötődő orosz üzletember állhat a horvát hatóságok által feltárt gyanús pénzmozgás mögött. Múlt év végén egy horvát lap, a Jutarnji list cikkezett arról, hogy nem Hernádi Zsoltot, hanem az orosz cég tulajdonosát, Mihail Gucerijevet kell a háttérben keresni, az ő érdekeltségébe tartozik az a két ciprusi társaság, amelyeken keresztül folyt a horvátok által gyanított vesztegetés. Gucerijevről akkor azt írták, hogy részletes vallomást tett a budapesti ügyészeknek.
A főügyészség tegnapi közleménye erről úgy fogalmazott: a nyomozása során arra jutott, hogy az ügyben szereplő, az állítólagos vesztegetési pénzt átadó, két ciprusi bejegyzésű cég sem közvetlenül, sem pedig közvetve nem tartozik a MOL érdekeltségébe. Ezzel szemben mindkét cég egy orosz nagybefektető tényleges érdekeltségébe tartozik. A Mol a két ciprusi cég közül a Ceroma Holdings Ltd.-vel nem állt üzleti kapcsolatban, míg a Hangarn Oil Products Trading Ltd.-től évek óta vásárol gázolajat. (A Mol és a Rusznyeft közös cége, a Zapadno-Malobalikszkoje birtokolja egyébként egy nyugat-szibériai régióban az ottani olaj kitermeléséhez szükséges engedélyeket.)
A nyomozás adatai szerint az említett ciprusi cégek 2009. júniusában valóban tanácsadói szerződéseket kötöttek – összesen 10 millió euró értékben – egy horvát nagybefektető érdekeltségébe tartozó svájci gazdasági társasággal, a Xenoplast & Shipping AG-vel, azonban ezen szerződések az ügyészség szerint nem kötődnek sem a Molhoz, sem annak vezetőihez vagy képviselőihez. A tanúvallomások szerint a szerződések és a pénzátutalások a „Drúzsba Adria” olajvezeték kétirányúvá tételét, illetve az olajvezetékhez kapcsolódó tárolókapacitás bővítését célzó (egyébként eredménytelen) lobbitevékenység kifejtését szolgálták a ciprusi cégekben tényleges üzleti érdekeltséggel bíró orosz nagybefektető érdekében.
