Menekülnek Csányi árnyékából, nem maradnak sokkal több pénzért sem

Ezzel párhuzamosan gyakorlatilag leáll a Pick Szeged Zrt. szegedi vágóhídja és a pécsi darabolóüzem. Tudomásunk szerint a cég közölte is a szegedi és a pécsi egységben dolgozókkal, hogy számítanak rájuk Mohácson – a szegedieknek azonban nem igazán fűlik a foguk a váltáshoz. Ezt alátámasztotta megkeresésünkre a Bonafarm Zrt. HR-vezetője, Bessenyei Zsolt is, aki elárulta, hogy csupán 10-15 dolgozó vállalja a mohácsi munkavégzést a Szegeden foglalkoztatott 130 ember közül.

Alkalmazottaktól és érdekképviseleti személyektől származó információink szerint a szegedi vágóhídi szakmunkások havi nettó jövedelme – ebben benne van a bér, az étkezési támogatás és még néhány egyéb juttatás – 140–180 ezer forint, miközben Mohácson nettó 210–250 ezer forintot is kereshetnének. Többségüknek mégsem elég vonzó ez az összeg ahhoz, hogy vállalják a napi kétszer kétórás utazást vagy a heti ingázást – még úgy sem, hogy értesülésünk szerint azt is felajánlották a szegedieknek: a közlekedési költségeket és a lakhatást is átvállalná a cég.

Évente egymillió sertést vágnak majd le, amikor az üzem teljes kapacitással működik Laufer László / Népszabadság

A hentesek iránt országszerte nagy a kereslet. Szegeden és környékén is könnyen el tudnak helyezkedni a munkások, de külföldön is kapósak – iparági forrásunk szerint ez magyarázza azt, hogy ­miért nem mozdulnak a szegediek.

Jóval könnyebb a dolga a mohácsi üzemnek a pécsiekkel. A Pick Szeged pécsi egységében 550-en dolgoznak, több mint 70 százalékuk pedig csatlakozik az ősszel induló gyárhoz, mondta el Bessenyei Zsolt. Igaz, őket is csak a jóval magasabb bér ígéretével tudták rábírni az ingázásra: értesülésünk szerint 180-210 ezer forintot visznek haza most a Pécsen dolgozók, ezt fejelné meg 20 százalékkal a mohácsi munkahely. Az ő utaztatásukat is a cég oldja meg, így az nekik egy fillérükbe sem kerül. S mint a HR-vezető közölte lapunkkal, a kulcsmunkakörök esetében azoknak a dolgozóknak a lakhatását is teljes mértékben támogatják, akik napi bejárással nem tudják megoldani a mohácsi munkavégzést.

A vágóhíd létszámigénye 600, de még a fenti jelentős fizetésemelés ellenére is hiányoznak 120-an a csa­patból.

Csányiék terveit keresztülhúzhatta egy horvát cég. Iparági forrásaink azt mesélték,

jelentősen ráígértek a Mohácsra csábított dolgozók bérére, és közel száz szakembert sikerült is „elvinniük” egy eszéki húsüzembe – ők megnyerőnek tartották az 1500 ­euró (közel félmillió forint) körüli jövedelmet.

A Bonafarm ennél jóval kevesebb munkást tudott külföldről hazacsábítani, a HR-vezető tájékoztatása szerint 25-en tértek, térnek haza az ajánlatukra.

Az évente egymillió sertés feldolgozására alkalmas üzem csak 2017 végére érné el a teljes kihasználtságot, ősszel durván 60 százalékos kapacitással indulnak. Ez idehaza nagynak számít, de európai mércével már korántsem, Németországban tízszer ekkora kapacitású üzem látja el a pia­cokat, és relatíve nincs messze a világ egyik legnagyobb húsfeldolgozó cégének, a Smithfieldnek a temesvári egysége sem.

Bár a cég tisztségviselője nem aggódik az alapanyag miatt, az ellátást biztosítottnak látják a következő években hazai sertésekből, mások az iparágban nem ennyire optimisták. Magyarországon 3-3,5 millió sertést tenyésztenek évente, ennek durván a harmadát a kiváló elhelyezkedésű, jelenlegi legnagyobb vágóhíd, a kiskunfélegyházai Hungary ­Meat köti le. Ráadásul az ország sertésállományának zöme a Tiszántúlon van, elsősorban Hajdú-Bihar megyében, márpedig érezhetően megdobja a költségeket, ha messziről kell hozni a disznókat, és a feldolgozott árut pedig vissza kell vinni Budapestre, a nagy elosztó központba – fejtegették beszélgetőtársaink.

Mohácstól durván 100 kilométerre van egy másik, magyarországi mércével jelentős, évi félmillió sertés vágására képes vágóhíd, a kaposvári Kométa. Azaz mind az alapanyag-, mind a munkaerőpia­con egymás versenytársai lesznek a Kométával Csányiék. A pikáns ebben az, hogy korábban mindkét cég kapott állami támogatást.