Márpedig ha marad a spermastop, és a meddőségi klinikák csak újonnan toborzott magyar donorok mintáiból dolgozhatnak a jövőben, a férfiak fertilitási mutatói pedig ilyen ütemben romlanak, akkor ajánlatos volna mihamarabb felszámolni mind a spermabank, mind a spermadonorság intézményeivel kapcsolatos félelmeket és tévhiteket.

A 40 esztendős József először kemoterápiája előtt járt spermabankban. A kezelés nyomai három év alatt elvileg eltűnnek a szervezetből, ám később – a gyermek utáni sokéves küzdelem során – újból mintát kellett adnia, ekkor már az inszeminációhoz.

A dolgok nem sokat változtak az eltelt évek során: orvosi szoba, papírtörülköző, erotikus magazinok, amelyeket az embernek valahogy nincs kedve megfogni, és a jobb helyeken esetleg tévé.

„A mintát ott kell hagyni, esetleg átadóablakba tenni, és távozni. A nyitott ajtó jelenti a személyzet számára, hogy a minta elvihető – engem sem látnak, és én sem látok senkit. Bár nem kellemes a dolog, mire a folyamatban valaki idáig jut, általában sok éve próbálkozik, és szinte bármit megtenne, hogy gyermeke szülessen. A lélektani része sokkal keményebb. Az orvosok talán épp emiatt nagyon ritkán mondják el, ki a gyengébbik láncszem a házaspárból: nem szabad bűnbakot keresni. Anélkül is épp nehéz feldolgozni, hogy esetleg én vagyok az akadálya annak, hogy a feleségem gyermeket szülhessen.”

Számos országban már viszonylag elterjedt, hogy a családalapítással „megcsúszók” spermát vagy petesejteket helyeznek letétbe a későbbi felhasználásig.

Idehaza ezzel szemben még annak sem hívják fel a figyelmét a lehetőségre,

aki kedvezményesen élhetne vele. János orvosainak csontvelő-transzplantáció előtt, de már majd félévnyi kemoterápiás kezelés után jutott először eszükbe, hogy szóba hozzák a spermabankot.

„Ekkor már sokszorosan csökkent az esélyem a gyermeknemzésre, amit a rossz minőségű sperma többszörös mintavételezésével talán növelhettük volna. Csakhogy (bár érdekes módon a spermabank embriológusa szerint sem logikus pluszköltséggel terhelni) három helyett hat ampulla tárolása kétszer annyiba került volna. A költségek egy teljes évig tartó kezelést és felépülést igénylő betegségnél még a tumoros betegeknek járó féláras kedvezménnyel is jelentősek.

Sokan nem is tudnak a lehetőségről Michael Dalder / Reuters

Az a nagy kérdés, hogy a diagnózis után miért nem tájékoztatott a kezelőorvosom a lehetőségekről? Ez akkor bennem fel sem merült, hiszen egyik pillanatról a másikra kellett felfognom, hogy az életem komoly veszélybe került, és egy hosszú küzdelem előtt állok, amely során még a betegségemre vonatkozóan is nagyon nehezen jutottunk információhoz. Ez pedig általános hibája a rendszernek, amibe az ember eleve teljesen kiszolgáltatottan, tudatlanul és félelmekkel tele érkezik meg.”

János szerint éppen az információhiány az egyik oka annak, hogy ilyen alacsony a magyarok kedve a spermadonorsághoz.

József szerint ahhoz képest ráadásul, hogy milyen hosszú a procedúra (orvosi, pszichológiai vizsgálat, a mintaadás előtti önmegtartóztatás), aránytalanul keveset fizetnek. Pedig igény, az lenne: a férfiak termékenyítőképessége rohamosan csökken. Húsz esztendeje még 40-50 millió spermium/milliliter számított a WHO szerint egészséges értéknek, mára ez a szám kevesebb, mint a felére (15 millió/ml) csökkent. A múlt évben 153 magyar donorból mindössze kettő volt megfelelő.