Wiedermann Helga kurzusírása egy fikarcnyival sem rosszabb, mint a műfaj bármely más, az ötvenes években született klasszikusa. Méltó helye van bármelyik békemenetes éjjeliszekrényén vagy tetszőleges észak-koreai kölcsönkönyvtárban Kim Ir Szen díszkötéses, összes művei mellett.
Egy dologban azonban Wiedermann Helga műve mindenképpen több, mint egy csapnivalóan megírt politikai ponyva. Wiedermann mint kabinettitkár elvileg a tűzvonalból nézhette végig a Fidesz gazdasági szabadságharcának ütközeteit. Elsőként hozzá futottak be a lövészárkokból a napi jelentések a veszteségekről, és könnyen lehet, hogy az ő telefonján dühöngték ki magukat kormánypárti oligarchák mondjuk a forint árfolyamzuhanása idején. Ám mindebből mit sem tudunk meg.
Enyhén szólva is feltűnő, hogy a végig többes szám első személyben fogalmazott írásból szinte teljesen hiányoznak a kabinetfőnök személyes élményei, benyomásai. Az író annyira azonosul Matolcsy Györggyel, hogy fel is olvad saját művében. Számára minden, amit a miniszter-jegybankelnök valaha is állított, magától értetődő axióma: ugyanazok az ellenségei, mint Matolcsynak, ugyanazok a céljai, mint Matolcsynak, és a gazdaság végtelenül bonyolult, összetett jelenségeiről is hajszálpontosan ugyanazok a meglátásai, mint Matolcsynak. Ugyanott járt, ahol Matolcsy – és sehol sem járt önmaga.
A mű előnye, hogy néhány oldal múlva elkapja az embert az az érzés, hogy a könyvből nem is a kabinetfőnök, hanem maga a miniszter-jegybankelnök szól, így tulajdonképpen az olvasónak páratlan lehetősége nyílik, hogy elkalandozzon kicsit a magyar gazdaságpolitika egyik fő döntéshozójának lelkivilágában.
Olvassanak bele!
Ellenségek földön-égen
Széles Gábor, az ország ellen támadók ügynöke
"Üzeneteink – akkor úgy látszott – sikeresen célba értek. A Standart & Poors a leminősítését nem adta ki, és a következő diszkontkincstárjegy-aukción csökkenő hozamok mellett is közel háromszoros volt a kereslet. És ekkor az egyik magyar napilapban egy érdekes félmondat jelent meg: már csak december 21-ig van időnk arra, hogy meggyőzzük az S&P-t, ne minősítsenek le minket a bóvli kategóriába.
Nem a leminősítésről szóló újabb jóslat volt a furcsa – erről úton-útfélen lehetett hallani. A meghökkentő inkább a dátumszerű időzítés volt. Úgy tűnt, hogy valahol valakik megtervezett lépéssorozat alapján cselekszenek Magyarország ellen, csak éppen minket elfelejtettek el erről tájékoztatni ..." (A lábjegyzetben a behivatkozott cikk: Széles Gábor (2011. november 21. Magyar Hírlap)
Később (260. oldal): "Csak mellékesen jegyezném meg, hogy az S&P bejelentése napra pontosan akkor történt, ahogy azt még novemberben Széles Gábor megjósolta."
Hazaáruló a Külügyminisztérium
A könyv szerint az ősgonosz Olli Rehn azt akarta elérni, hogy a magyar túlzottdeficit-eljárásról ne 2013 közepén, hanem később szavazzanak, amikor már lezajlottak a választások, illetve Magyarország szövetségesek nélkül marad. Matolcsy viszont zseniális húzással az uniós állam- és kormányfők (Ecofin) értekezletén keresztülvitte, hogy ott és akkor szavazzanak Rehn javaslatáról, így keresztülhúzva aljas szándékait.
"A sorsdöntő Ecofin-tanácsi üléseken ilyen kérdésben mindig szavaznak. A magyar Külügyminisztérium azonban az ülést megelőző percekben arra próbálta rábeszélni Matolcsy Györgyöt, hogy ne kérjen szavazást. Bár ez hazaárulással lett volna egyenértékű, és a miniszter világossá tett, hogy mindenképpen szavazást fog kérni, akkor is, ha egyedül marad és mindenki leszavazza, a Külügyminisztérium és képviselői ragaszkodtak ahhoz a "tanácsukhoz", hogy ne kérjen szavazást, ne kockáztassa meg a teljes vereséget. A "külügyi oktatás" közben megszólalt Matolcsy György telefonja. A vonal másik végén Orbán Viktor volt. A miniszterelnök egyenesen és világosan beszélt: "mindenképpen kérjél szavazást"
Árulók a Fideszben: Matolcsy vagy az ország
"Matolcsy Györgyöt a Fidesz-béli képviselőtársai is inkább csodabogárnak tartották. (...)a Fidesz-padsorokban ülők közül is voltak olyanok, akik személye iránt – finoman szólva – nem nagyon lelkesedtek. Néhányan mindent meg is tettek azért, hogy a második Orbán-kormányban Matolcsy György vagy ne kapjon pozíciót vagy legalábbis ne meghatározót. Úgy, ahogy azt már egyszer 1998-ban a német energiaóriásoknak sikerült elérniük.
Bár a Fidesz akkori nyertes gazdaságpolitikai programját is Matolcsy György és csapata dolgozta ki, Orbán Viktor 1998-ban mégsem tudta bevonni Matolcsy Györgyöt és a mögötte állókat a kormányzásba. Az 1994 utáni években ugyanis ez a csapat volta az, amelyik hangosan és határozottan tiltakozott a belföldi monopóliumok kiárusítása ellen. A Bokros-csomag bevezetése, illetve az annak alapját képező neoliberális gazdasági modell folyamatos bírálatával Matolcsy György olyan '"bűnt" követett el, hogy az 1998-as kormányváltáskor megüzenték: ha Matolcsy miniszter lesz, azonnali tőkekivonással bedöntik Magyarországot."
Frei Tamás lenne Soros ügynöke?
A jövő hírszerzőinek alighanem külön tanítják majd, hogyan jött rá Matolcsy és Orbán, hogy összehangolt támadás folyik Magyarországgal szemben. Elolvasták Frei Tamás „Bankár" című regényét. A regénybeli történet szerint Magyarország végül Soros György segítségét kell, hogy kérje. Matolcsy mindent megértett. Frei Tamáson keresztül maga Soros György üzent!
"A Frei könyv szerint pénzt egyetlen helyről tudtunk volna szerezni: Ha Orbán Viktor Soros György segítségét kéri.(....) Máig nem tudjuk, hogy Frei Tamás könyvével üzenni és segíteni akart-e nekünk. Vagy mindenki számára világossá tenni, hogy a pénzügyi támadás kivédése reménytelen, mert olyan erők mozdultak meg, amelyek elsöprik az Orbán-kormányt. Soros György mint a "végső megmentő" behívása Frei könyvében azt jelzi, hogy megalapozottak voltak azok a hírek, amelyek szerint Magyarország pénzügyi támadására nagy amerikai befektető bankok esküdtek össze."
Ami mindenre magyarázat: az év végi prémiumok
"De miért éppen december elejére akarták időzíteni a magyar államcsődöt? Mert a befektető bankok és társaságok minden év december elején zárják a könyveiket."
Ellenállók az államigazgatásban
Ahogy a könyv szerint korábban személyesen Matolcsy intézte el Brüsszelben, az unió engedélyezze a Audinak, hogy Győrben természetvédelmi területre építkezhessen, úgy a fáradhatatlan miniszer a Mercedesnek fizetési könnyítést járt ki. Mármint a magyar állammal szemben.
„A kecskeméti zöldmezős Mercedes-beruházásnál probléma támadt: 2009 májusában a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal (KÖH) hun-kori Szarmata, illetve Árpád-kori településre bukkant a beruházási területen. A hivatal a feltárásért egy 2,8 milliárdos számlát nyújtott be a Mercédesznek. Matolcsyt arra kérték fel a németek, hogy segítsen kideríteni: jogos-e a milliárdos feltárási díj?"
Matolcsy Wiedermann szerint már az is megkérdőjelezte a Bajnai-féle magyar gazdaságirányítás "európaiságát", hogy egy állami hivatal megtehette, hogy az általa végzett munkát saját maga árazza be (?!?) mindenfajta kontroll nélkül. De a kecskeméti esetben a KÖH olyan tételeket is felszámlázott a Mercédesznek, amit egyszer már teljesített. Matolcsy Wiedermann szerint a Mercedes-gyár azért épült meg, mivel Matolcsyék kiszűrték ezeket a "duplikációkat" – más szóval: jelentősen csökkentették a feltárás költségeit.
"A Mercédesz kecskeméti helyzetének elsimítása ezzel együtt több erőfeszítésünkbe került, mint az Audi földügyének Brüsszellel való elrendezése. Mert ez esetben a saját államigazgatásunkkal, egy magyar állami hivatallal kellett a csatánkat megvívni..."
Dolgos hétköznapok
Matolcsy György Wiedermann Helga írásából azért kiviláglik, hogy a miniszter-jegybankelnök milyen nagyvonalú tud ám lenni a hétköznapokban.
Matolcsy Simorral taktikázik
„A miniszter tehát felhívta Simor Andrást és javasolta, hogy találkozzanak. A jegybankelnök készségesen fel is ajánlotta, hogy szívesen meglátogatja Matolcsy Györgyöt a miniszteri szobájában. A találkozó színhelyéül a miniszter mégis a Parlament épületét javasolta. Ezzel szerette volna elkerülni azt a helyzetet, hogy egyszer neki meg viszonzásul az ellenséges területet jelentő Magyar Nemzeti Bankba kelljen látogatnia."
Esti telefonok a nagyfőnöktől
Persze a bölcs tanító, Orbán Viktor még nála is szigorúbb: naponta kikérdezi Matolcsyt.
Nem hazudik, kreatív
"A kitörés az adósságcsapdából rendkívüli erőfeszítés ismét magyar kreativitást igényelt. (...) Az adósság elleni intézkedéseink nyílt színre lépésével azonban még várnunk kellett. Még előttünk volt a 2010-es őszi önkormányzati választás. Annak kampányába ugyanis nem akartunk olyan új témát behozni, ami miatt egy, az ellenzék által generált sajtóvitába bonyolódunk, és ami semmi másra nem lett volna jó, csak arra, hogy a kormányzás addig elért jó eredményeiről a figyelmet eltereljék. "
Egy híján harminc
"Az eredeti akcióterv 29 pontban foglalta össze az azonnal megtehető és megteendő lépéseket. Eredetileg 30 pontot dolgozunk ki, de a bejelentés előtti percekben egyet a miniszterelnöknek saját kezűleg kellett mégis kihúznia. Kiderült ugyanis, hogy a regisztrációs adó kérdésében akkor mégsem tudtuk a szlovákokkal felvenni a versenyt. (...)
Mivel az első akcióterv alkotói – Nemzetgazdasági Minisztérium adóügyekért felelős helyettes államtitkárság dolgozói, illetve maga a miniszter Matolcsy György sem rendelkeztek ilyen autóval ezért a szlovák ügymenetről személyes tapasztalattal senki sem rendelkezett. (...) a szlovák adó mértékéről csak sebtében beszerzett baráti információkra tudtunk támaszkodni.
Ezek szerint állítólag több mint 500 ezer forintos magyar adóval szemben a szlovákoknál kevesebb mint 200 ezer forintot kellett fizetni. (...) Másnap délelőttre már ha hiteles adatok is megérkeztek a minisztériumi íróasztalokra. Ekkor derült ki, hogy 2010-ben a Szlovákiában vásárolt céges autók után egyáltalán nem kellett regisztrációs adót fizetni."
A magyar gazdaság – Matolcsy Wiedermann szemével
Több pénzt az embereknek!
"A több pénzt hagyjunk az embereknél" elvet követve adtuk vissza a szabad gyümölcspárlat-készítéshez való jogot"
Kósának igaza volt, van, lesz
"Ugyan az ominózus államcsődre vonatkozó bejelentése miatt máig sokan támadják Kósa Lajost, de igaza volt: az Eurostat 2010-es adatai szerint Magyarország rögtön Görögország után következett azon a listán, amelyik a kontinens országainak eladósodottságát mutatta."
Matolcsy Wiedermann a nyugdíjállamosításról: a gazdagoknak jó veszíteni
"Matolcsy György – természetesen! – ennél optimistábban látta a helyzetet. Állította, hogy az állami pénztárba 10 emberből 9 fog visszatérni. Igaza lett. (...) A jól sikerült akcióhoz persze, a visszatérésre kitalált jó konstrukció kis kellett. A cél az volt, hogy semmiféleképpen ne járjon rosszul az, akk vissza akar jönni, és komolyabb ügyintézést se igényeljen tőle. Ezért született döntés arról, hogy az állami rendszerbe visszatérőknek szándékukról nem kellett nyilatkozniuk, viszont a pénztári reálhozamukat és többlet befizetéseiket készpénzben és automatikusan megkaphatták.
A továbbra is a magánpénztárt választóknak viszont záros határidőn belül fel kellett keresniük a nyugdíjbiztosító egyik irodáját, hogy ott írásában erősítsék meg, hogy maradni kívánnak. (...)A végleges számok alapján tehet ezt közel 100 ezer ember, az érintettek alig 3 százaléka választotta. A médiának köszönhetően azt is tudjuk, kik ők. Az állami alkalmazottak bérplafonját övező vitának köszönhetően például az egyik mikrofonvégre kapott interjúalany akkor köztudottan 4 millió forintot keresett – havonta."
A gyógyszerár-támogatás megnyirbálásáról
"Magyarországon – orvostól a betegig – mindenki a gyógyulás "legkényelmesebb" formáját, a gyógyszerfogyasztást választotta. Egyes készítmények támogatásának csökkentésével vagy kizárásával, bizonyos terápiák eredményességének a nyomon követésével az árverseny erősítésével azonban – úgy láttuk – 3 év alatt közel 100 milliárd forintot is meg lehetne takarítani."
Rokkantsegélyek megnyirbálásáról
"Rokkantság, egészségkárosodás miatt a munkaképes korosztály egy újabb 12 százaléka, közel 700 (sic!) ember nem dolgozott. (...) Munkaképességüket is figyelembe véve a magyar GDP-t akár 10 százalékkal is növelhette volna az, ha nyugdíj helyett mindannyian újból dolgoztak volna. (..) Ez a cél fogalmazódott meg intézkedési javaslatainkban is, amelyektől hosszútávon akár 100 milliárd forint megtakarítást is elérhetőnek láttunk."
Az egykulcsos adóról
"A forgalmi adó esetében is hasonló a helyzet. Az a televíziókészülék, amelyet a boltban 60 ezer forintért árulnak közel 13 ezer forint forgalmi adót tartalmaz, míg egy 150 ezer forintos készülék megvásárlásakor az államkasszában már körülbelül 32 ezer forint érkezik. Vagyis ha valaki olcsóbb terméket vásárol, akkor kevesebb adót fizet annál, mint aki jövedelmi viszonyai alapján drágább árucikk megvásárlása mellett dönt. Ebből a szempontból tehát egyértemű, hogy a személyi jövedelemadóhoz képest a forgalmi adó sokkal igazságosabb tehervállalást testesít meg."
Hála néktek, takarékok!
"Ám az, hogy a a devizahitelek kiváltására szolgáló forinthitelk végül mégis majd minden kereskedelmi banknál megjelentek, csak a magyar tulajdonú takarékszövetkezeteknek volt köszönhető. Ugyanis annak idején ők a devizahitelezésbe nem szálltak be, viszont a végtörlesztéshez olyan mennyiségben tudtak forinthitellel a piacon megjelenni amely már a külföldi tulajdonú pénzintézeteket is versenyre késztette. Ez volt az a pillanat, amikor először kaptunk kézzel fogható bizonyosságot arról, hogy Magyarország pénzügyi rendszerének kiszolgáltatottságát a magyar tulajdonú bankok arányának növelésével lehet és kell is csökkenteni."
