Nincs defláció – ez volt a lényege Mario Draghi üzenetének. Az Európai Központi Bank (EKB) kormányzótanácsa csütörtökön változatlanul hagyta az irányadó kamatot 0,25 százalékon, s nem jelentett be újabb egyéb intézkedéseket sem. Bár a piacon sokan számítottak valamilyen likviditásbővítő lépésre, azt követően, hogy januárban a vártnál alacsonyabb szintre, 0,7 százalékra mérséklődött az infláció üteme, s ennek nyomán felderengett a defláció veszélye.

Ám Mario Draghi hosszasan elemezte a helyzetet, amelynek okai igen szerteágazóak. Leszögezte: az EKB szárazon tartja a puskaport, kész beavatkozni, s célja továbbra is az, hogy középtávon éppen két százalék alá emelje az infláció iramát. Az alacsony infláció, ha tartós jelenség marad, valóban kockázatokat rejt magában, visszafoghatja a növekedést, amely éppen csak megindult az eurózónában. Hozzátette: az EKB hosszabb időn keresztül fenntartja a laza monetáris politikát, a jelenlegi, vagy alacsonyabb kamatszinten.

Ám a valutaövezet nem Japán, hangoztatta a januári sajtótájékoztatón már elővett érvet. Vagyis nem hasonlítható a kilencvenes évek szigetországi jelenségeihez mindaz, ami most zajlik az eurózónában. Az EKB aktívabb szerepet játszik, s az alacsony maginfláció gyökerei a spanyol, a portugál, az ír és a görög programok áralkalmazkodási folyamataiból táplálkoznak. Az élelmiszer- és energiaárak további okai az alacsony inflációnak, amihez hozzájárul még a szerény kereslet, hiszen magas a munkanélküliség, különösen az eurózóna úgynevezett perifériáján. Ám közben a fogyasztói bizalom javul, nincs bizonyíték rá, hogy az emberek elhalasztanák a vásárlásaikat, a megtakarítási ráta stabil. Az összetett képhez hozzátartozik, jegyezte meg Draghi, hogy a decemberi karácsonyi vásár nem hozta a remélt eredményeket, a kiskereskedelmi forgalom novemberhez képest visszaesett.

Az EKB mindenképpen vár márciusig, akkor mutatja be új előrejelzését, amely 2016-ra is vonatkozik, s akkor már rendelkezésére állnak a múlt év negyedik negyedének a GDP adatai. S talán áttekinthetőbb kép alakul ki a feltörekvő piacokon végigsöprő pénzkivonási hullám hatásairól is, hogy vajon átmeneti vagy tartósabb jelenséggel kell-e szembenéznie a világnak, s hogy milyen hatása lehet mindennek a globális gazdasági növekedésre. Az eurózónát eddig nem viselték meg az események, s a rövid kamatok változása a hosszú kamatokra nem hatott. Ha azonban ilyen hatások érvényesülnének, vagy a középtávú inflációs kilátások romlanának, akkor az EKB mindenképpen beavatkozna.

A felvetett kérdésekre Draghi jelezte: az EKB minden lehetséges eszköz bevethetőségét megvizsgálta, de még kivár. Így most nem döntött arról sem, amiről a szaksajtóban sok szó esett az utóbbi napokban, hogy esetleg nem semlegesíti a korábbi állampapír-vásárlási program likviditásbővítő hatását.