A győri Professio Fémipari és Szakképzési Klaszter 2008-ban a jól képzett fémipari szakemberek foglalkoztatása érdekében jött létre.
– Akkor még a képzésben láttuk a kiutat, de most már nincs, akit képezzünk – mondja Horváth Szabolcs, a klaszter vezetője. – Segéd- és betanított munkást sem nagyon találunk. Eljutottunk odáig, hogy a cégek további terjeszkedésének gátat szab a munkaerőhiány.
A klaszter korábban Borsod megyéből vitt embereket Győrbe, három hónapos képzés után állította őket munkába. Közülük a legrátermettebbek rövidesen elmentek a közeli Ausztriába.
– Gondolkodni életpályamodellben érdemes – szűri le a tapasztalatokat Horváth Szabolcs. – Nem csak az a gond, hogy a borsodi házaikért kapott pénzért Győrben egy fél telket sem tudnak venni az emberek. Akik letelepednek Győrben, ők is kissé gyökértelennek érzik magukat, kevés a kötődésük a városhoz, nincsenek barátaik, gyerekkori emlékeik. Ha találnak másol egy jobban fizető állást, szívfájdalom nélkül odébbállnak.
A klaszter vezetőinek az az elképzése, hogy már gyerekkoruktól fogva megpróbálják Győrbe csábítani az elmaradottabb régióban élőket.
– Azért, hogy vonzódjanak ehhez a vidékhez, kiismerjék magukat, itt érje őket az első szerelem – sorolja Horváth Szabolcs, milyen szempontokat vettek figyelembe. – A programhoz persze iskolai férőhely kell, kulturált kollégium jó nevelőkkel, hogy a szülők el merjék engedni a gyerekeiket.
Gyorsabb sikerrel kecsegtető megoldásokban is gondolkodniuk kell azonban.
– Mi nem vagyunk a tudatos, irányított migráció ellenségei, de elsősorban a magyar ajkúak idetelepítése látszik realitásnak – bizakodik Horváth Szabolcs .
A térség folyamataira pénzügyi, s menedzseri szemmel rátekintő stratéga, Jancsó Péter, a lakossági parkettát, valamint a speciális kórházi, járműipari és sportpadlókat gyártó Graboplast vezérigazgatója úgy látja: munkaerőt rövid távon már csak egymástól tudnak elcsábítani a cégek, elsősorban magasabb bérek ígéretével. – Ha azonban a termék árának húsz százaléknál nagyobb hányadát teszi ki a munkaerő ára, óhatatlanul romlik a versenyképesség – magyarázza. A Graboplast központja s egyik üzeme Győrben van, kettő Tatabányán, egy Kecskeméten. Tatabányára abban a reményben költöztek, hogy a Nokia távozásával felszabaduló 10 ezer ember közül választanak munkatársat maguknak, de nem így történt. A bővülésükhöz, terjeszkedésükhöz szükséges embereket igen nehezen tudták felvenni. Kecskeméten sem jobb a helyzetük.
– Egy Krakkó melletti lengyel gyárat korábban mindenképpen szerettünk volna megvásárolni – kezd bele egy történetbe Jancsó Péter. Időközben nagyobbra nőttek nálunk, igaz, nem a lakásbelső-üzletágban, hanem a műanyagiparban. A cég vezérigazgatójával évente találkozom. Neki nincsenek munkaerőgondjai. Lengyelországban egymillió ukrán dolgozik, integrálódik. Magyarországnak is meg kellene próbálni munkaerőt hozni Ukrajnából. Az erdélyiek vagy a románok többsége általában közvetlenül Ausztriában, Németországban vállal munkát. Jancsó Péter szerint a hosszú távú megoldás legfontosabb eleme azonban az embereket részben kiváltó intenzív technikai, technológiai fejlődés.
