Magyarországon a munkavállalók 8 százaléka dolgozik rendszeresen vagy alkalmanként távmunkában, ugyanakkor több mint harmaduk dolgozna szívesen teljes munkaidőben ilyen formában – derül ki az Ipsos Zrt. nemzetközi felméréséből, amelynek során 24 ország – köztük Magyarország – több mint 11 ezer távmunkában foglalkoztatott munkavállalóját kérdezték.

Az Ipsos Zrt. hétfői közleménye szerint a 24 országban átlagosan a munkavállalók 35 százaléka dolgozik kisebb-nagyobb gyakorisággal távmunkában, ezen belül 7 százalék mindig, 10 százalék esténként vagy hét végén, szintén 10 százalék legalább heti két-három alkalommal, további 7 százalék pedig heti egyszer-kétszer dolgozik otthonról. Magyarországon jelentősen elmarad a távmunkások aránya: a megkérdezettek mindössze 1 százaléka dolgozik mindig otthonról, 2 százalékuk esténként vagy hét végén, további 3 százalék hetente többször, 2 százalék pedig heti egy vagy két alkalommal.

A felmérésből kiderül, hogy a távmunka leginkább a feltörekvő piacok jellemzője: Közel-Kelet és Afrika (27 százalék), Latin-Amerika (25 százalék) és az Ázsia-Csendes-óceáni térség (24 százalék) inkább foglalkoztat rendszeres jelleggel online munkaerőt, mint Észak-Amerika (9 százalék) és Európa (9 százalék).

A német és a francia munkavállalók 1-1 százaléka (ez megegyezik a magyar eredménnyel), a belgák 2, a spanyolok 3, az olaszok 4 százaléka dolgozik kizárólag távmunkában, míg Lengyelországban 6 százalék ugyanez az arány. A felmérésben szereplő 24 ország eredményeiből kiderül, hogy leginkább a felsőfokú végzettségűek (25 százalékuk), a 35 év alattiak (20 százalékuk), a magas jövedelemmel rendelkezők (20 százalékuk) tevékenykednek ilyen formában.

Nemzetközi viszonylatban minden harmadik munkavállaló jelezte, hogy boldogan kapna az alkalmon, ha teljes munkaidőben távmunkában az otthonából, vagy más, az irodáján kívül eső helyről végezhetné a munkáját. A magyar munkavállalók az átlagoshoz hasonló (37 százalékos) arányban említették, hogy szívesen dolgoznának teljes munkaidőben távmunkásként, és további 32 százalék sem vetné meg ezt a lehetőséget, míg a magyar megkérdezettek 19 százaléka nyilatkozott úgy, hogy – munkája jellege miatt – nem tudna távmunkában dolgozni.

A 24 ország válaszadóinak nagy többsége, 83 százaléka egyetértett azzal, hogy a távmunka piacon tartja azokat a tehetséges nőket, akik a gyermekvállalás miatt átmenetileg vagy végleg kiesnének onnan, s hogy a távmunkában foglalkoztatottakat kevesebb stressz éri, minthogy nem kell időt tölteniük a munkahelyükre történő bejutásukkal. A magyar válaszadók hasonló arányban vélekedtek ugyanígy.

A megkérdezettek kétharmada szerint hatékonyabbak a távmunkában foglalkoztatottak, mert a rugalmasság lehetővé teszi, hogy jobban összpontosítsanak a feladatukra és/vagy nagyobb befolyásuk van a munkakörülményeikre, s a szabadabb szervezés elégedettséghez és boldogsághoz vezet. A fennmaradó harmad (35 százalék) szerint ez a fajta munkavégzés nem olyan hatékony, mert kevésbé érvényesül a felettesi ellenőrzés és/vagy zavar a család és az otthoni környezet.