A kérdés apropóját a 2020-ig szóló mérlegadatok nyilvánosságra kerülése adta: nem sokkal korábban vált ismertté, hogy a kormány számítása szerint négy év alatt megháromszorozódnak az állami vagyon kezelésével kapcsolatos kiadások, leginkább a tervezett paksi bővítés évi 400-500 milliárdos költségigénye miatt.
A rutinszerű kérdésföltevést meglepő válasz követte: Lázár voltaképpen azt deklarálta, hogy a kormány a bővítés finanszírozási konstrukciójának átalakításán, a 10 milliárd eurós orosz hitel kiváltásán gondolkodik. De legalábbis keresi az alternatívákat.
A bejelentés több kérdést is fölvet a beruházás megalapozásával és a projekt jövőjével kapcsolatban. Egyrészt 2014 januárjában, a magyar–orosz megállapodás aláírásakor az volt az egyik legfontosabb érv a nemzetközi tender elhagyása és a verseny kizárása mellett, hogy az orosz fél olyan előnyös finanszírozási konstrukciót biztosított, amire egy piaci szereplő sem lenne képes. Magyarán: ekkora összegben igen hosszú, 30 éves futamidejű – ráadásul 9 év türelmi időt tartalmazó – hitelt magánbefektetőktől aligha tudna, tudott volna szerezni a magyar állam, illetve bármelyik magyar állami cég. Nagy kérdés, ez miért lenne most másként.
Másrészt, a kétoldalú atomegyezményhez kapcsolódó három megvalósítási megállapodás – amelyek közül az egyik a finanszírozásról szól – gyakorlatilag felbonthatatlan: az egyezmény rögzíti, hogy annak esetleges felmondása a megvalósítási megállapodások kötelező teljesítését nem érinti. Harmadrészt, Európában a piac sehol sem finanszíroz atomerőmű-beruházásokat, nem véletlenül: a folyamatban lévő projektek építési ideje átlagosan a duplájára, a költsége pedig a háromszorosára nőtt az eredeti tervekhez képest, ezek a perspektívák pedig nem teszik vonzóvá a bankok számára a hitelezést.
 |
Lázár János
Szabó Miklós / Népszabadság |
Tény ugyanakkor, hogy a hitelnyújtásra kijelölt orosz Vnyesekonombank nincs túl jó állapotban. A Bloomberg tavaly év végi összeállítása szerint a bankot Vlagyimir Putyin a politika számára fontos projektek, például a csillagászati árú szocsi téli olimpia pénzelésére használta, de a kassza kiürült, amikor az Oroszország elleni szankciók elvágták a pénzintézetet a nyugati forrásoktól. Tavaly a Vnyesekonombanknak 18 milliárdos állami tőkepótlásra volt szüksége a csőd elkerüléséhez. Talán ezzel is összefügg, hogy az oroszok mostanában nem sürgetik a hitelszerződés végrehajtását. Kivárásra játszik a magyar kormány is: Lázár márciusban a parlamentben azt mondta, hogy még ebben a fél évben sor kerül az óriáshitel első részletének lehívására, áprilisban viszont már azt, hogy nem nyúlnak a pénzhez mindaddig, míg a folyamatban lévő brüsszeli vizsgálatok le nem zárulnak.
Jávor Benedek, a Párbeszéd Magyarországért EP-képviselője szerint arról lehet szó, az orosz finanszírozás kétségessé vált, az Európai Bizottság pedig nem hajlandó lenyelni, hogy az Orbán-kormány (ahogyan a jelenlegi tervekben szerepel) a kamatköltségek alól mentesítené a beruházást. Annak, hogy Brüsszel jóváhagyja a beruházást, az lehet az ára, hogy a kamatokat is bele kell számítani az árba, ami egy banki hitel esetén tovább drágíthatja a bővítést.
A hitellel kapcsolatos kérdéseinkre a Miniszterelnökségtől azt a választ kaptuk, hogy a beruházás pénzügyi konstrukciójában nincs változás, viszont felhívták a figyelmünket a hitelszerződésben szereplő előtörlesztési lehetőségre. Ez az opció lehetővé teszi, hogy az orosz hitel az első részlet felvétele után akár azonnal visszatörleszthető legyen egy más (valószínűleg nem orosz) hátterű banki kölcsönből.
