– Az utolsó pincérem is csak néhány hétig dolgozott itt, de „távoztában” ellopta a szolgálati ruháját – panaszolta az egyik balatoni hotel vezetője. A korábbi években eszébe sem jutott volna, hogy ilyen alakokat alkalmazzon, ám az idei szezonban lejjebb kellett adnia az igényeket – tette hozzá.

A balatoni munkaadók idén lasszóval fogják az alkalmazottat, mert – ezt számos kollégája is megerősítette lapunknak – a tó körül mindenhol a régi, gyakorlott vendéglátós alkalmazottak, pincérek, szakácsok, mondhatni, a teljes szakma testületileg felmondott, és távozott Ausztriába vagy más nyugat-európai országba dolgozni – persze lényegesen magasabb fizetésért.

– Nagy bajban lennénk, ha a feleségemmel nem dolgoznánk több évtizede az idegenforgalomban – mondja Németh Attila, a zamárdi háromcsillagos Hotel Villa Rosa tulajdonosa és üzemeltetője. – Így akkor is el tudjuk vezetni a helyet, ha egyik-másik alkalmazott hiányzik. Márpedig hiányzik: Németh szerint az idén alig lehetett megfelelően felkészült kollégát találni.

– Volt olyan, hogy százezer forintért is alig találtam részmunkaidős takarítót – mondta egy másik, nevének elhallgatását kérő kollégája. Volt olyan eset, hogy a már felvett helyi segédmunkás két nappal a kezdés előtt telefonon közölte, hogy mégsem megy, mert ugyanolyan munkát kapott, csak a határ túloldalán és majd négyszeres bérért. Így végül mit volt mit tenni, napokig a főnöknek is be kellett szállni a takarításba.

Nagyítóval kell keresni a rutinos alkalmazottakat H. Szabó Sándor

A lassan krónikussá fajult munkaerőhiány mellett mégis jó szezonról számoltak be a szállásadók. A néhány esős naptól eltekintve, júniustól folyamatosan sütött a nap, és az augusztus 20. környéki szezonzárásig is jó időt jósol a meteorológia. A megkeresett szállásadók két számjegyű forgalomnövekedést érzékeltek, és jó pár helyen az idén már megreszkírozták, hogy évek után először emeljenek az áraikon.

Mint arról többször is írtunk, a korábbi szezonokban hiába növekedtek ütemesen a szállodások költségei, a magyar tenger vendéglátói nem igazán mertek emelni az áraikon – szórványos kivételek csak a négy-öt csillagos hotelek között akadtak –, ezért a szállodák jövedelmezősége a jobb tavalyi szezon ellenére is csökkent. Az idei nyáron viszont a szálláshelyek már nagyjából tízszázalékos áremelkedéssel indultak, igaz, ez szakmai vélekedések szerint inkább csak a lélegzetvételhez elegendő, ám ahhoz még kevés, hogy a szállodások, panziósok jókora profittal zárják a szezont.

A tavalyihoz képest nagyobb vendégszám mellett is jócskán meglátszik a vásárlóerő csökkenése. Míg a hagyományosan jól fizető német vendégekből jobbára csak a nálunk nosztalgiázó idősebb korosztály jön a Balatonhoz, ők is egyre kevesebben, a nagyjából hatvanszázalékos arányt képviselő hazai vendégeknek viszont inkább csak a szállás megfizetésére futja (ezt fedezi a leggyakrabban használt Széchenyi pihenőkártya), míg a korábban megszokott kiegészítő szolgáltatásokat (például masszázs, étterem) már kihagyják, és az élelmiszert inkább a közértben veszik meg, és azt viszik be a hotelbe.