Több nagy gyógyszeripari cégegyesülésre is felkapta a fejét a nemzetközi gazdasági sajtó az utóbbi időben. A piacvezető Pfizer januárban jelentette be, hogy 68 milliárd dollárért felvásárolja a szintén amerikai Wyeth Pharmaceuticalst; ez 2004 augusztusa, a francia Sanofi-Aventis házasság óta a legnagyobb üzlet az ágazatban. Hetekre rá derült ki: a Merck 41,1 milliárd dollárért hozzájut New Jersey állambeli szomszédjához, a Schering-Plough-hoz, amivel az Egyesült Államok második legnagyobb gyártójává lép elő. Végül a Roche és a már eddig is résztulajdonában lévő Genentech 46,8 milliárd dolláros üzletét közölték. Ez nem volt meglepő: a svájciaknak tavaly július óta 43,7 milliárdos ajánlatuk volt érvényben a legnagyobb amerikai rákgyógyszergyártó megmaradt részvényeire.

A bankvilág a pénzügyi válságra visszavezethető, és gyakran állami közvetítéssel elboronált kényszerházasságait nem számítva a gyógyszeripar mindezzel az összeolvadás- és felvásárlásmutatóban a világ vezető szektorává vált, az idei évre bejelentett összes ilyen ügylet volumenének több mint egyharmadával.

Elemzők figyelmeztetnek: a "Nagy Farma" élcsapatában lévő vállalatok egyre nagyobbra hízása komoly kockázatokkal jár. Nehézséget jelent például a különböző vállalati kultúrák összecsiszolása (ami a fenti példák közül a merev Roche és a laza Genentech esetében okozhat problémát), vagy a laboratóriumok szerkezetátalakítása.

- A nagyobb kutatás-fejlesztés nem lesz hatékonyabb is egyben. Hatalmas munkacsoportokban igen nehéz megszervezni a tudományos munkát - érvel Joseph Schlessinger, a Yale Egyetem orvoskarának farmakológiai tanszékvezetője, aki három biotechnológiai céget is életre hívott. Olyan sikeres lesz, hogy a Harvard üzleti karán esettanulmányként fogják tanítani! - állítja ellenben a Pfizer és a Wyeth tudományos bázisának összevonásáról Martin Mackay, a korábbi fúziók leckéiből tanulni igyekvő Pfizer kutatás-fejlesztési igazgatója. A Nagy Farma egyik definíciója, hogy az adott cég kutatás-fejlesztési kiadásai meghaladják az évi félmilliárd dollárt (azaz nagyjából a hazánkban is érdekelt, generikumokra építő izraeli Teva szintjét), de az arányokra jellemző, hogy a Pfizer-Wyeth esetében az összeg évi 10 milliárd dollár.

A Pfizer új házasságát az USA és az EU mellett még a kínai, a kanadai és az ausztrál versenyhatóságnak is jóvá kell hagynia; ha létrejön, a gyógyszeróriás a hetedik helyről a dobogó alsó fokára lép elő Magyarországon is. Ám a Pfizer példája azt mutatja: hiába falta fel az elmúlt tíz évben két nagy versenytársát, a Warner-Lambertet és Pharmaciát mintegy 178 milliárd dollárért, és költött több mint 60 milliárdot K+F-re, ez idő alatt egyetlen új saját szabadalmat sem tudott bejegyeztetni. (Az amerikai gyógyszergyártók általában is kétszer annyit költenek termékfejlesztésre, mint az évtized elején, ám az eredmény csupán feleannyi teljesen új szer.) Ellenben a Pfizer piaci kapitalizációja hosszabb távon mindkét nagy ügylet után csökkent, végső soron 150 milliárd dollárról 95 milliárdra - noha az Warner-Lambert révén hozzájutott a világ egyik legismertebb hatóanyagához, koleszterinszint-csökkentőjéhez, a Pharmacia segítségével pedig fontos fájdalomcsillapító szerekhez.

A Wyeth-ügylettől a többi közt egy antidepresszánst és egy tüdőgyulladás elleni vakcinát vár, ennél azonban fontosabb, hogy a Pfizer nyerhet-e (mint egyes elemzők prognosztizálják) 2015-re évi nyolcmilliárd dollárt egy, az öregkori memóriagondokat fékező szer szabadalmához kötődő jogok révén. Maga a szer kísérleti stádiumban van, és a korai Alzheimer-kórnál lassíthatja szakírók szerint a szellemi hanyatlást, de mellékhatásai között az agydaganatot sem lehet kizárni, a betegek felénél pedig genetikai okokból hatástalan lehet. (A felvásárlás negatív serpenyőjében a Wyeth hormonpótló, illetve fogyasztószereivel kapcsolatos kártérítési ügyek állnak.) A nyolcmilliárdos haszon azért is égetően fontos lenne a Pfizer számára, mivel két éven belül 12 milliárd dolláros bevételkieséssel számolhat vezető terméke, a már említett koleszterolcsökkentő szabadalmának lejárta miatt: az ugyanis a generikumokat gyártó riválisok szabad prédájává válik. Ezt a veszteséget a cég jelenleg nem tudja új termékek piacra dobásával ellensúlyozni, 2015-ben pedig újabb szabadalmak járnak majd le.

Ugyancsak szabadalmi okok állnak a Merck nagy étvágya, a Schering-Plough felvásárlása hátterében. A Zack's Investment Research elemzője szerint az előbbi cég bevételeinek 35, míg utóbbiéinak csak 6 százalékát fenyegeti 2012-ig a termékek jogvédettségének megszűnte. Szakírók állítják: termékportfóliójuk kiválóan kiegészíti egymást, a Merck fontos koleszterolcsökkentőkhöz, allergiagyógyszerekhez és gyulladásgátlókhoz jut hozzá. Mindamellett a Merck-Schering-ügylet egy rafinált megoldással, fordított egyesüléssel jön létre, azaz papíron a Merck lesz a leányvállalat, miközben az anyavállalat mond le a nevéről. Erre a Johnson & Johnson kicselezése érdekében van szükség, máskülönben (mármint, ha a Schering tulajdonosi szerkezetében következne be változás) a J & J teljesen megszerezhetne egy együttműködésben piacra dobott, hazánkban is ismert gyulladásgátlót. Az ízületi vagy emésztőszervi panaszokra is felírható szer igen szépen hoz a konyhára: a J & J-nek Amerikában évi 2,8 milliárd, a Scheringnek pedig 2,1 milliárd dollárt. Az aranytojást tojó tyúk szabadalmának megtartása érdekében a Mercknek a Schering igazgatótanácsát is többségként kell átmentenie.

A kísértés nagy a J & J számára - írta a befektetőknek a Crédit Suisse elemzője -, hogy ráígérjen 10 százalékot a Schering részvényeire, és ezzel magához csábítsa át, akár kiköhögve a szerződésszegés esetére meghatározott 1,25 milliárd dolláros kötbért is, a kérdéses gyulladásgátló alig féléves hozamát.

Kutató egy gyógyszermulti szingapúri központjában