- Miközben a kormányban ön felel a tudományért és a kutatás-fejlesztésért, a források fölött két másik minisztérium rendelkezik. Lehet így érdemi munkát végezni?

- Már az is a szemléletváltást tükrözi, hogy létrehozták ezt a tárca nélküli miniszteri posztot. A kormány elszánt a tudásalapú társadalom megvalósításában, de az irányítás szétaprózódott, a tudománynak kormányzati szinten nem volt képviselője. Teljesen mindegy, hogy én vagyok a miniszter vagy más, a lényeg, hogy létrejött ez a poszt.

- Tavaly, amikor a költségvetés készült, még Bajnai Gordon és Hiller István tárcái kapták a feladatot, hogy felhasználják a pénzeket.

- Egy évben 250-270 milliárd forintot költünk kutatás-fejlesztésre, ami a GDP körülbelül egy százaléka. A Nemzeti Kutatási és Technológiai Hivatal az én felügyeletem alá tartozik, s a törvény által 50-60 milliárd forinttal rendelkezik. A további 200 milliárd más minisztériumoknál, valamint a privát szférában van. A Gazdasági Operatív Program Bajnai Gordon felügyelete alatt fut, míg az egyetemi kutatás Hiller Istvánhoz tartozik. Amikor kineveztek, megegyeztem velük abban, hogy a pénz felhasználásakor ugyanolyan jogosítványaim lesznek, mint nekik. Bő százmilliárd forintot tesznek ki a vállalati hozzájárulások, amelyek a kinevezésem óta elérték az összes ráfordítás felét. Korábban ez az arány harminc százalék volt, és meg kell növelni hetvenre.

- De önnek is kell pénzért harcolnia a kabinetben, mivel a GDP egy százalékát költjük K+F-re, míg az EU 15-ök minimum kettőt.

- Idén a Nemzeti Technológiai Pályázat esetében már tízmilliárddal többet osztottunk ki, mert sok jó pályázat érkezett. Ehhez kilencmilliárd forint vállalati hozzájárulás társult.

- A pénzügyi válság közepette, gondolom, nehéz újabb pénzeket kicsikarni belőlük.

- A vállalatoknak költeniük kell K+F tevékenységre, mert e nélkül elbuknak a versenyben. Ha most elküldik kutatóikat, később nem tudják visszacsábítani őket. Sajnos a kis- és közepes vállalati szektorból fognak felszabadulni kutatók, ezért egy új programban megpróbáljuk őket áthelyezni az egyetemekhez, kutatóintézetekhez, hogy ne menjenek külföldre. Így is nagyon kevés jó kutatónk van.

- Ez azt jelenti, hogy akkor is külföldről kellene szakembereket szerződtetni, ha a GDP két százalékát is elkölthetnénk K+F tevékenységre?

- Igen, azt jelenti. A lényeg az, hogy Magyarország legyen az innováció helyszíne. Nekünk már a középfokú és a felsőoktatásba is be kell szállnunk, hogy az értelmes diákoknak azt tudjuk mondani: szép a kutatói pálya, lehet érvényesülni és keresni is. Az innováció és a kutatás a gyermekeink, unokáink jövőjét határozza meg. Ez a probléma csak 5-10 éves távlatban oldódik meg, és ennyi idő kell ahhoz is, hogy a finanszírozásban elérjük a GDP két százalékát. A kutatások nyomán elérhetjük, hogy egyes termékekről bárkinek a világon úgy jusson eszébe Magyarország, mint ahogy a Nokiáról Finnország. A Knorr-Bremse például egy apró magyar csapat fejlesztéseként indult, ma pedig nagy kutatóintézet, amely világelső a járművek fékrendszereinek fejlesztésében.

- Melyek a húzóágazatok?

- A gyógyszeripar, a biotechnológia, az infokommunikáció, és nagyon jó lenne, ha az agrárkutatásokban is a világelsők között lennénk. Ez nagy problémákat oldana meg a mezőgazdaságban. A már említett pályázatban például nyolcmilliárdot adtunk az agáriumnak, szemben az FVM-től elnyert hatszázmillióval. De ez még nem elég. Fontos terület az infokommunikáció és az energetika is.

- Hosszú évek óta panaszkodnak a csúcstechnológiát képviselő cégek, hogy a hazai egyetemekről kikerülő emberek tudása nem elég versenyképes. Ezzel nyilván ön is találkozott, hiszen korábban a Műegyetem rektora volt.

- Fontos, hogy a kiválasztás legyen szigorúbb. Növelni kell a természettudományos tárgyak népszerűségét. De egy-egy egyetemnek nem a Richter vagy az Ericsson számára kell mérnököket képeznie, hanem jó szakembereket kell útra bocsátania. Szerintem nagyobb baj, hogy a végzettek közül sokan külföldre mennek. Volt olyan év, hogy háromezer PhD-hallgató közül csak háromszáz végzett. A többiek nem ellinkeskedték, hanem feladták a PhD-képzést, mert elmentek jól fizető külföldi állásokba.

- Ezen csak pénzzel lehet változtatni.

- Vagy nagy uniós projektek idecsábításával. Az egyik lehet a spallációs neutronlabor, amely egy ezermilliárdos projekt. Ilyen csak Amerikában működik egyelőre, egy pedig Japánban épül. Az egész unióból idejönnének a neutronkutatással foglalkozó tudósok, a magyar fiatalok mellettük tudnának dolgozni. Tartalék projekt a lézerkutató infrastruktúra. De komoly ellenfeleink vannak, mint például Spanyolország és Svédország.

- Nem növeli az esélyünket az OECD jelentése, amely elég sötét képet fest a hazai tudomány helyzetéről és az innovációról.

- Ne feledje, hogy ezt a jelentést mi kértük, és megítélésem szerintem nem is annyira negatív, ahogy mondja. Az ajánlások hatása is, hogy létrejött ez a miniszteri poszt. Követjük az abban leírtakat, ami a koncentrációt, a kritikus tömeg megteremtését, a nagy projektek meghirdetését illeti. Most fogjuk elfogadni az innovációs alap 50-60 milliárdjának felhasználási tervét. Az új irányítási rendszerre tett javaslatomat pedig már a kormány elé terjesztettem. Azon dolgozom, hogy bővüljön a forrás, méghozzá vállalati oldalról. Két év múlva már elérhetjük a GDP 1,2 százalékát.

- Az Európai Innovációs és Technológiai Intézet Budapesten létrehozandó központja is segíthet?

- Az EITI csak egy kis koordináló szervezet, amely körül virtuális kutatóhálózatok alakulnak majd ki, közülük sok remélhetőleg hazánkban. De az EITI esetében most nem túl látványos munka zajlik. Pályáztatjuk a helyszínt, majd építkezés következik, strukturális és fizikai értelemben egyaránt. A 2011-es startig nagyon sokat kell dolgoznunk.

- Ön az MTA képviselője a kormányzatban. Pálinkás József elnök úr két éve még a miniszterelnök lemondását követelte, igaz, más pozíciójában. Nincs ebből feszültség?

- Nincs. Az Akadémia független. Elnök úr megszüntette Fidesz-tagságát. Érzem a szándékot részéről, hogy a törvényalkotásban az Akadémia kapjon súlyához méltó szerepet. Én egyetemi vezetőként is kiválóan tudtam együttműködni Pálinkás Józseffel, aki az Orbán-kormány minisztere volt. Az MTA belső ügyeibe és szabályozásába nem akarunk beleszólni. Számunkra a hatékony együttműködés a fontos. Az Akadémia mindig is konzervatív lesz. Gyors választ a kutatóknak kell adniuk.

Molnár Károly: A végzettek közül sokan külföldre mennek