Az Uhta-Bovonyenkovo szakasz első összehegesztését ünnepélyesen levezénylő Alekszej Miller, a Gazprom elnöke és Viktor Zubkov első kormányfő-helyettes (a gázipari óriás igazgatótanácsának elnöke) szerint a "gigantikus megaprojekt" nem szenved halasztást az energiahordozók világpiaci árának csökkenése ellenére sem.

- Amíg ilyen fizetésünk lesz, nem panaszkodunk - vallotta meg az ünnepi csőszelet közelében álldogáló munkás. A hegesztő szerint a munkák alatt havi 40-70 ezer rubelt (1 rubel 7,5 forint) keresnek a dolgozók. - Jó helyet találtak az ünnepségre, távolabb már mocsaras a vidék, nem is lesz könnyű építeni, de fél kilométert már így is összeraktunk - mondja a férfi az 1100 kilométerre fekvő végcél felé nézve. A munkások nem tartanak elbocsátásoktól, a régióban a Gazprom a legnagyobb munkáltató - legfeljebb azt sajnálják, hogy a gázvezetékekre sok belföldi fogyasztó nem tud csatlakozni. - 50 ezer rubel lenne a bekötés, a többségnek ez megfizethetetlen. A cső csak elfut mellettünk - vonja meg a vállát az egyik munkás. Eközben az uhtai sajtótájékoztatón Miller kijelentette, hogy a jövőben a belföldi piac egyre fontosabb lesz, párhuzamosan azzal, ahogy emelkedik a gáz belföldi ára. Hét éve 13, idén 64 dollárt ér 1000 köbméter földgáz, két év múlva pedig a dupláját. - A külföldi felhasználók legnagyobb konkurenciája a belföldi piac lesz - mondta a 445 ezer embert foglalkoztató gázipari óriás elnöke, aki szerint a vállalat önerőből esetleg állami költségvetési pénz bevonásával képes lesz megvalósítani a projektet. 2009 végéig a Gazprom nyolcmilliárd dollárt költ az épülő gázvezetékre és az ahhoz kötődő vasútra. Igaz, eközben a Gazprom adóssága ma már 60 milliárd dollár felett jár, elérve a cég éves forgalmának kétharmadát (2001-ben 13 milliárd volt).

Bovonyenkovo az első és legnagyobb állomása a becslések szerint 50, bizonyítottan 38 trillió köbméter földgázt rejtő Jamal-félszigeti kitermelésnek. A csúcsot 25 év múlva érheti el évi 360 milliárd köbméterrel, amire égető szüksége van az exportot növelni szándékozó és a saját gázfogyasztását egyre nagyobb arányban Közép-Ázsiából fedező Oroszországnak.