Szívósan védik a franciák a farmjaikat
Franciák, olaszok, s mögöttük a magyarok jelezték: az unió már júliusban is túl sok engedménnyel ment az egyébként kudarcba fulladt világkereskedelmi tárgyalásokra, s további egyoldalúságnak nincs helye. Michel Barnier francia mezőgazdasági miniszter ezzel az üzenettel zárta az agrártanács rendkívüli ülését, amelyet arra az esetre iktattak a programba, ha netán nem jönne létre a megállapodás az EU közös agárpolitikájának felülvizsgálatáról november 20-án. Ám az egyezséget a kisebb átalakításokról tető alá hozták, így a tartalék megbeszélésre lényegében egyetlen fontos napirendi pont maradt. Mi legyen az agrárpolitikával 2013 után? A kérdés felvetése korainak látszik, s nem is válaszolható meg egy borús brüsszeli délutáni miniszteri eszmecsere keretében, ám a párizsi törekvés egyáltalán nem sorolható a mellékes szándékok, fölösleges intézkedések zsúfolt uniós tárházába.
Az elnökséget adó francia kormányzatot ugyanis a húszak csoportjának november 15-i washingtoni találkozója billentette ki nyugalmából, hiszen a tanácskozás a párizsi javaslatok ellenére határozta el, hogy fel kell gyorsítani és minél előbb sikerre kell vinni a világkereskedelmi tárgyalások dohai fordulóját - válaszul a pénzügyi válság gazdasági hatásaira. Vagyis valamelyest ki kellene nyitni az unió kapuit a fejlődő világ agrártermelői előtt. Ez ugyan vélhetően lenyomná az élelmiszerárakat a huszonhetek gazdaságaiban, de megfosztaná a gazdákat a gyakorlatilag garantált jövedelmeik egy részétől is. S minthogy a közös agrárpolitika az EU költségvetéséből negyven százalékot, 53 milliárd eurót visz el, s ebből csupán a franciák tízmilliárdot tesznek zsebre, érthető, hogy Párizs nem élharcosa a mély reformoknak. Ebben partnerre talál az olaszokban, a magyarokban és több új tagországban, míg élesen szembekerül a britekkel, a svédekkel, a dánokkal, a csehekkel, olykor a németekkel, s az egész Európai Bizottsággal.
A tartalék ülésen megkezdett vita is ezt tükrözte. A britek és a svédek nem adták áldásukat az általánosságban megfogalmazott célokhoz sem, lévén azok a mai rendszer megtartását szorgalmazzák, míg a lettek a régiek és az újak egyenlőtlen agrárfinanszírozása ellen tiltakoztak. A franciák mellé állt azonban a többség. Leszögezték: a közös agrárpolitika stratégiai érték, hiszen a globális élelmiszer-kereslet növekedni fog. Mind nagyobb figyelmet kell szentelni annak, hogy az unióban az itt termelt árut fogyasszák az emberek, hogy a politika szolgálja a természeti erőforrások fenntartható ütemű hasznosítását, a környezetvédelmet, a vidékfejlesztést, s az ingadozó árak közepette adjon jövedelmi biztonságot is a gazdáknak. Magyar részről is felhozták azonban: hiába érik el a 2004-ben csatlakozott országok az agrárfinanszírozásban a száz százalékot, a belépéskor rögzített viszonyítási értékeket is újra kellene gondolni, máskülönben csak fennmaradnak egyenlőtlenségek. A franciák - fél szemmel Dohára tekintve - azt is szorgalmazzák, hogy az EU-ba csak olyan élelmiszer kerüljön kívülről, amelynek előállítását ugyanolyan szigorú egészségügyi, állatjóléti, környezetvédelmi és munkaügyi szabályok övezik, mint az unióban.
Bármily furcsa, de elvileg 2013 után új korszak kezdődik az Európai Unióban. Jövőre - cseh, majd svéd elnökség alatt - megindul az uniós költségvetésireform-folyamat, ezen belül pedig átgondolják a mezőgazdaság helyét, súlyát. Gráf József agrárminiszter szerint több pénz biztos nem lesz, ám az arányok romlanak, hiszen Horvátország szinte biztosan belép a következő években. S miközben például a megelőző héten megállapodtak Brüsszelben arról, hogy fokozatosan csökkentik a közvetlen és emelik a vidékfejlesztési kifizetéseket - ami Magyarországot csak a 2007-2013-as időszak vége felé kezdi érinteni -, a britek a következő periódusban az agrárágazatban egyáltalán nem akarnak közvetlen támogatást látni, csak egyebet, s érdemben csökkentenék az agrárkiadásokat, hogy másra több pénz jusson. Éljenek meg a gazdák a piacon jelszóval. Ez nyilvánvalóan éles érdekütközéseket vált majd ki a következő években, és kőkemény alkudozásra ösztönöz minden tagországot.
