Kicsikart agrárpénzek
Magyarország szempontjából sikeresnek nevezte az uniós agrárpolitika felülvizsgálatának végkimenetelét Gráf József tegnap délután Brüsszelben, ahol éles, 18 órán tartó vita után, csütörtök reggel jutottak egyezségre a tagállamok. Az Európai Bizottság eredeti, egyébként az agrárpolitika korszerűsítését, piaci közeledését szolgáló javaslatát magyar közreműködéssel, kezdeményezéssel tíz ponton sikerült érdemben megváltoztatni. A lényeg: több marad az agrártermelők közvetlen kifizetéseire, s kevesebb vidékfejlesztésre. A közvetlen kifizetések esetében új eszközöket is igénybe lehet venni, nem szűnik a búzaintervenció, esetleg szó lehet a kukorica felvásárlásáról is, ha regionális piaci feszültségek jelentkeznek.
A 2003-ban végrehajtott uniós mezőgazdasági reform állapotát mérték fel a miniszterek, s a folyamat még az első fél évben, a szlovén elnökség alatt kezdődött meg, s tegnap tudtak végül közös nevezőre jutni. A bizottság által előterjesztett elképzelések három kérdés köré csoportosultak: hogyan lehet a közvetlen kifizetéseket csökkenteni, s a pénzt vidékfejlesztésre, általánosabb, például környezetvédelmi célokra átcsoportosítani, a közvetlen kifizetések rendszerében milyen változásokat hajtsanak végre, s végül, miként módosuljanak a piaci eszközök, a kvóták, az intervenciós felvásárlások.
Az első kérdéskörben alaposan átszabták a bizottság indítványát. Az unió végrehajtó szerve azt szorgalmazta, hogy 13 százalékot csoportosítsanak át a közvetlen kifizetésekből a vidékfejlesztésre. Ezen felül szakaszosan 100 ezer, 200 euró és 300 ezer euró támogatás felett három, hat és kilenc százalékkal terhelnék a nagyüzemeket. A 2004-ben csatlakozott országokat ez csak 2013-tól érintené elsődlegesen, de Magyarország azért sem támogatta az átcsoportosítást, mert a vidékfejlesztési kalapba átkerülő összeghez 25 százalék nemzeti önrészt kellett volna adnia, s tekintettel a költségvetés helyzetére, ez nem hangzott biztatóan, s ezzel nem is voltunk egyedül.
Végül abban állapodtak meg, hogy tíz százalékot tesznek át a vidékfejlesztésre, s csak 300 ezer euró feletti támogatás esetén, a határérték feletti összegből vonnak el további négy százalékot. Magyarországon ez valamivel több mint ötszáz üzemet érint a csaknem kétszázezer regisztrált gazdálkodóból. A vidékfejlesztési zsebbe áttett uniós pénzhez pedig nem 25, hanem csak 10 százalékkal kell a nemzeti kormányoknak hozzájárulniuk.
A támogatandó minimális területnagyság egy hektár maradt, de Magyarországon egyes esetekben elegendő a 0,3 hektár is. A legkisebb kifizethető támogatás pedig 100 euró. Ám Gráf a jövőre nézve felhívta a figyelmet a vitának erre a részére is. Minthogy agrárügyekben minősített többséggel dönt az unió, érdemes megjegyezni, több tagország is a minimum emelését javasolta, 250 euróra, sőt Dánia ezer eurót és öt hektárt akart.
A közvetlen kifizetések rendszere is változik, részben megújul. Gráf azt nagy eredményként könyvelte el, hogy Magyarország a 2013-ban érvényesülő, 1,3 milliárd euró agrártámogatási plafonjához képest már a jövő évtől tíz százalékot felhasználhat három terület finanszírozására. Az első csomagba a tíz százalék 3,5 százaléka kerül: ide tartoznak állattenyésztési célok, a dohány és a rizs. A miniszter ugyanakkor elmondta, utalva a dohánytermelők szerdai brüsszeli tüntetésére is: a dohány termeléshez kötött támogatása 2010-ben megszűnik, a bizottság a 2003-ban eldöntött kérdésben hajthatatlan. Így Magyarország is jövőre adhat utoljára támogatást a közvetlen kifizetési keret említett 3,5 százalékos részéből. Ám 2012-ig meghosszabbították számos termény támogatását, például a rizsét, a száras takarmányét, a fehérjenövényekét.
A támogatási plafon tíz százalékából a másik 6,5 százalék két további célra vehető igénybe: egyrészt termésbiztosításra, másrészt állat-egészségügyi alap létrehozására, itt az önrész a 40 százalékos bizottsági javaslattal szemben 25 százalékra csökken.
Azok az új tagországok, amelyek még nem tértek át az egységes támogatásra (SPS) a területalapú támogatásról (SAPS) egy kiegyenlítő számítás alapján összesen 90 millió euró többletforráshoz jutnak, Magyarország ezen belül 13 millió euróhoz éves szinten. Gráf azonban a magyarországi belpolitikai vitákra is utalva azt mondta, minél később tér át hazánk az SPS-rendszerre, annál több lehetséges támogatástól esik el.
A harmadik nagy kérdéskör a piaci eszközöket ölelte fel. Ebben csak részleges a magyar siker. Gráf ugyanis ellenezte a tejkvóta emelését. Ennek oka az, hogy Magyarország egyrészt nem használja a számára engedélyezett termelési mértéket, másrészt nyers tejet exportál, éppen azon államokba, amelyek a kvóta növelését szorgalmazták, élükön Olaszországgal. A magyar tejágazat piacot veszíthet, ha változik a helyzet, ám változik. Évente egy százalékkal növekedhet a kvóta, összesen öttel, s 2015-től a mennyiségi korlátozás meg is szűnik.
Nem szűnik viszont meg a búzaintervenció, mennyiségét hárommillió tonnában állapították meg, e felett tendereztethetik a felvásárlást. Az intervenciós ár viszont maradt a Magyarország által nem támogatott tonnánkénti 101,31 euró. Az EU-val kukoricaügyben többször is heves vitába keveredő magyar kormány most örül, hogy a bizottság kimondja: az intervenciót ugyan nulla tonnában határozza meg, de akár regionális feszültségek esetén is kész megemelni a mennyiséget.
A közös agrárpolitikában az unió 2003-ban nagyobb reformot hajtott végre, azzal a céllal, hogy közelebb hozza a termelést a kereslethez (vagyis a gazda azért kap pénzt, hogy a piacon eladható árut termeljen, s ne az uniós intervencióra, felvásárlásra támaszkodjék), s hogy hozzáigazítsa önnön szabályait a Világkereskedelmi Szervezet előírásaihoz. Megkezdődött a termelés és a támogatás szétválasztása, a kvótarendszer fokozatos felszámolása és az intervenciós tevékenység szűkítése. A termeléstámogatás és a vidékfejlesztés egyensúlyának megváltoztatása pedig azt az elképzelést szolgálja, hogy mind nagyobb figyelem irányuljon a környezetvédelemre, a mezőgazdasággal összefüggő egyéb tevékenységek fejlesztésére, például az öntözésre, illetve az élővilág sokszínűségének a megőrzésére. A 2003-as reform felülvizsgálatát neveztél el Brüsszelben állapotfelmérésnek, amely további kiigazításokkal szorgalmazta ezen célok megvalósulását.
