A munkaerő szabad áramlása alapvető jog az unióban, amelynek minél hamarabb érvényesülnie kellene mind a huszonhét tagállamban. Így érvel az EU bizottsága, amely kedden tette közzé friss helyzetjelentését. Ebből kiderül, hogy a 2004-ben csatlakozott nyolc közép-európai ország polgárainak aránya a régi tizenöt állam lakosságában 0,2 százalékról 0,5 százalékra növekedett, míg a 2007-ben uniótaggá vált Románia és Bulgária esetében ez az adat 0,2 százalékról 0,4 százalékra változott. A jövevények zöme fiatal, egyedülálló, dolgozni vágyó ember, és többnyire hiányszakmákban helyezkedik el, így hozzájárul a gazdasági növekedéshez. A tanulmány arra nézve sem talált bizonyítékot, hogy a munkaerő áramlása érdemben torzította volna a munkapiacot, hátrányosan befolyásolta volna a helyi béreket és a helybéliek foglalkoztatását. Ráadásul az EU-n kívülről sokkal többen mentek a tizenöt régi tagállamba, mint az újakból, s a tizenötökön belüli vándorlás is nagyobb, mint a régiek és az újak közötti.

Az új tagállamok lakói közül a lengyelek, a litvánok és a szlovákok voltak a legmozgékonyabbak, ők elsősorban Írországot és Nagy-Britanniát választották. A románok Spanyolországban és Olaszországban, a bolgárok szintén Spanyolországban próbáltak szerencsét.

A bizottság nemcsak azért készíti a jelentést, mert ösztönözné a munkaerő szabad áramlását, hanem azért is, mert erre megállapodások kötelezik. A csatlakozások után hét év átmeneti időszakot határoztak meg a régiek, amíg korlátozásokat alkalmazhatnak. A hét évet azonban három szakaszra (2+3+2) bontották, s minden periódus végén értékelik a helyzetet. Románia és Bulgária esetében december végén jár le az első kétéves időszak, s tizenöt ország még alkalmaz korlátozásokat. Ám most nyilatkozniuk kell, fenn kívánják-e tartani őket. Egyelőre annyi szivárgott ki, hogy Írország minden bizonnyal folytatja az eddigi gyakorlatot.

Más a helyzet a 2004-ben csatlakozott nyolc közép-európai országgal. Kérésükre a bizottság most összegezte a folyamatokat, bár az utolsó, kétéves szakasz csak 2009. május elsején kezdődik. Vagyis a korlátozásokat még érvényben tartó négy tagországnak - Dánia, Belgium, Németország és Ausztria - április 30-ig kell nyilatkozatot adnia szándékairól. Csakhogy az utolsó periódus előtt már egyértelmű bizonyítékokat kellene szolgáltatniuk arra vonatkozóan, hogy a korlátok eltörlése súlyos torzulásokat okozna munkaerőpiacukon. Kérdés persze, mit tehet a bizottság, ha az érintettek ezt nem tudják kellően alátámasztani, de nem is oldják fel a megkötéseket. A bizottsági elemzés lényegében elébe megy a vitáknak, hiszen a maga részéről nem észlel problémákat.

Az új tagországok közül már csak Magyarország tart életben korlátozásokat, részben viszonossági alapon az említett négy régi uniós állammal szemben, illetve a román és a bolgár munkavállalók esetében, bár Romániából és Bulgáriából a szakképzett emberek engedély nélkül jöhetnek dolgozni hozzánk.

Kilógunk a foglalkoztatási sorból

Az Európai Unióban 3,5 millió munkahely jött létre tavaly, ez 1,6 százalékos bõvülés. Magyarországot kivéve minden tagállamban növekedett a foglalkoztatás, nálunk 0,1 százalékkal csökkent. A lisszaboni program értelmében 2010-re hetven százalékra kellene emelkednie a foglalkoztatási rátának az EU-ban, ám jelenleg az arány 65,4 százalék – valamivel jobb, mint a 2006-os 64,5. Hét országban a ráta már hetven százalék felett van, hat államban pedig megközelíti ezt a szintet. Ám Magyarországon, Romániában, Olaszországban, Lengyelországban és Máltán a szint több mint tíz százalékkal a kijelölt cél alatt marad. Magyarország esetében 57,3 százalékos a foglalkoztatási arány, vagyis az egyik legalacsonyabb az Európai Unióban.  A termelékenység a régi tizenöt tagállamban 1,1 százalékkal bõvült, Magyarországon 1,6 százalékkal, ez jóval alacsonyabb a korábbi évek teljesítményénél, s jóval alulmúlja a cseh vagy a balti mutatókat. A munkanélküliség Szlovákiában volt a legmagasabb 2007-ben, 11,1 százalék, míg Hollandiában a legalacsonyabb, 3,2 százalék.