A brit közgazdászokat láthatólag meglepetésként érte, hogy a fogyasztói árindex szeptembertől októberig 5,2-ről 4,5 százalékra csökkent. Az infláció hasonló visszaesésére utoljára tizenhat évvel ezelőtt, 1992-ben volt példa. Az árzuhanás hátterében a nyersolaj, és ennek következtében a szállítási költségek jelentős olcsóbbodása áll.

Az elemzőknek viszont, úgy látszik, semmi sem jó. Míg két hónappal ezelőtt amiatt dohogtak, hogy az infláció több mint a duplája az angol jegybank kétszázalékos célkitűzésének, most azzal fenyegetnek, hogy 2009-ben defláció következhet be. Az árszínvonal pénzhiány miatti tartós csökkenésének veszélyét Mervyn King, a Bank of England elnöke is felvázolta az elmúlt napokban, hozzátéve, a defláció a gazdasági tevékenység megbénulásával, azaz válsággal jár. King megítélése szerint a nagy-britanniai recesszió a korábbi előrejelzéseknél mélyebb és hosszantartóbb lesz. A fogyasztói árindex lefelé mutató trendjének egyébként ellentmondani látszik e sorok írójának mindennapos tapasztalata, amit hivatalos adatok is alátámasztanak. Az egy évvel ezelőtti helyzethez képest ugyanis olyan alapvető cikkek ára, mint a mosószeré, gyümölcsöké, zöldségeké, kenyéré, vagy akár az Angliában gyorsan fogyó filteres teáé 20 százalékkal emelkedett a szupermarketekben.

Az alacsony fogyasztói árindex újabb alapkamat-csökkentés lehetőségét veti fel, noha már a jelenlegi 3 százalékos ráta is 53 éves negatív rekorddal ér fel. A kormány jövő héten hozza nyilvánosságra a gazdaság helyzetét áttekintő előzetes költségvetési jelentését, mely a megélénkülés érdekében várhatóan adócsökkentési javaslatokat is tartalmaz.