Falakba ütköznek a megrendelők
Vélhetőleg jó darabig csak külföldi filmeken látunk olyat, hogy Mr. Smith elment nyaralni Hawaiira, odahaza szorgos kezekre hagyva a lakás felújítását. Nálunk Kovács úr könnyen ráfázna, ha a lakásfelújítással járó mészpor és felfordulás elől a Balatonhoz menekülne. Ha otthon marad, sokkal jobban jár.
Mind felújításnál, mind pedig házépítésnél borítékolható, hogy ha Kovács úr még idejekorán, azaz a munka során nem veszi észre a vállalkozó által hagyott hibát - például mert Kovács úr nem műszaki ellenőr -, később az általa felfogadott vállalkozó jóindulatán és szakmai becsületén múlik, hogy kijavítja-e a hátrahagyott hibát.
A jelenlegi szabályok szerint (új építésű házaknál egy 2003-as kormányrendelet az irányadó) a kivitelezőt vagy az általa javításra kijelölt szervezetet három évig kötelezi a jótállás a munkájáért. A vállalkozó a jótállási igény bejelentésétől számított tizenöt napon belül köteles a hibát megvizsgálni és a jogosult igényéről nyilatkozni. A vevő jogait érvényesíteni próbáló tulajdonos előtt két út áll: vagy a Békéltető Testülethez (BT) fordul, vagy egyenesen a bíróságra megy - mindkét esetben jócskán kérdéses a sikere.
A házépítésből, -felújításból fakadó jogviták rákfenéje, hogy a minőségi kifogások sokszor jóval az átadás után jelentkeznek, másrészt a valaha egységes gyártási folyamat szétaprózódott beruházóra, generálkivitelezőre, alvállalkozókra.
Kovács úrnak nem árt jogi diplomával is rendelkeznie ahhoz, hogy megállapítsa, kitől is kell kérnie a jótállást. (Egyéni megrendelő esetén a kihívott mesterember utólag jellemzően a beépített anyag gyártójára próbálja a felelősséget áthárítani.) Ráadásul lehet, hogy így sem jut messzire, mivel új építésű lakóházaknál ma is megszokott jelenség, hogy a kivitelező projektcég, miután felmarkolta a vételárat, villámgyorsan megszűnik vagy épp becsődöl. Így nemcsak a lakás tulajdonosai, de az alvállalkozók számára is az ilyen jogviták unos-untalan ismétlődő zárómotívuma, hogy az évekig tartó bírósági eljárás végén a károsultak egy kiürült kasszájú cégnél kopogtathatnak a jussukért.
Eső helyett
köpönyeg
Az általunk megkérdezett szakemberek véleménye egyöntetű: az egyszerű, mezei építtető inkább csak megelőzni tudja a bajt. Egyrészt szigorúan be kell kérnie a kivitelező cégtől a referenciákat, vagy - kisebb munka esetén - ismerősnél megpróbálni leinformálni a mesterembert. Földes Sándor építőipari szakértő, a Békéltető Testület tagja úgy látja: nagyobb munkánál, házépítésnél bőven megtérül, pontosabban komoly költségeket, pereskedést spórolhat meg az, aki saját műszaki ellenőrt fogad. A jó szakértő ára nem olcsó: a teljes beruházás 1-2 százaléka, azonban nem árt tudni, hogy így is, úgy is a vevő fizeti ki a műszaki ellenőrt, így a kérdés inkább csak az, hogy kinek felelős az ellenőr. E tekintetben nem állít ki túl fényes bizonyítványt a hazai vásárlók tudatosságáról, hogy a megrendelők az "olcsóbb" ár miatt legtöbb esetben simán belemennek abba a voltaképpen abszurd helyzetbe, hogy a vállalkozó hozza a saját, "baráti áron dolgozó" műszaki ellenőrét - akinek éppen az lenne a feladata, hogy észrevegye a kontár munkát, vagy ha a vállalkozó silány minőségű alapanyaggal próbál spórolni.
Egy másik lényeges kérdés a kötbér - mondja Siklósi Máté, az építés körüli fogyasztóvédelmi problémák jelenleg legteljesebbnek tekinthető tárháza, a www.panaszfal.hu fogyasztóvédelmi fórum szerkesztője és moderátora. A Panaszfal tapasztalatai szerint a késedelmes vagy hibás teljesítés esetére kikötött kötbér legtöbbször hiányzik a szerződésekből - legyen szó lakóparkról, házépítésről vagy felújításról. Márpedig ha a vásárló nem kéri, a kivitelező-vállalkozó értelemszerűen nem erőlteti a kötbér kikötését, ami Siklósi Máté szerint egy 20 milliós szerződés esetén nyugodtan lehet napi 50-100 ezer forint.
Abban is érdemes a vevőnek a sarkára állnia, hogy előre tisztázza: addig nem fizeti ki a teljes vételárat, amíg hibátlanul át nem vette a munkát. Új építésű lakásoknál már gyakran kerül be a szerződésekbe az a kitétel, hogy a vételár utolsó részletét - általában 10 százalék - a lakás átvétele után fél vagy egy évvel fizeti ki a lakásvásárlási hitelt folyósító bank. Igaz, a jóval kisebb érdekérvényesítő háttérrel rendelkező magánvásárló esetén ez az összeg is gyakran "bent ragad" a beruházó vagy értékesítő cégnél, amelyek bölcsen előre kifizettették vele a teljes vételárat.
Ilyenkor jöhet a civil kurázsi. Legalábbis tudni olyan esetről, ahol a rámenős vevő naponta járt a cég nyakára, telekürtölte a sajtót a vállalkozás viselt dolgaival, továbbá minden létező állami szervezetnél feljelentette, mire a cég ügyvezetője belefáradt az idegharcba, és fizetett.
A bíróságig csak a legszívósabbak jutnak el
A hivatalos fogyasztóvédelmi szervezetek, így a Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság (NFH) a fogyasztóvédelmi törvény alapján legfeljebb az egészségre veszélyt jelentő áru forgalomba hozatala esetén járhat el - ilyen ügy azért szerencsére igen ritka, bár volt rá példa. Ami a lakossági fogyasztókat illeti, a fogyasztóvédelmi törvény a kivitelezés után jelentkező minőségi vitákat már az iparkamarák mellett működő Békéltető Testület hatáskörébe utalja. Országos összesítés nincs, de a budapesti testület előtt tavaly landolt 989 esetből 72 volt építőipari ügyekkel foglalkozó panasz, az idén pedig az első fél évben 36 eset futott be. Földes Sándor országosan 150-200 esetre becsüli a tárgyalt esetek számát, ami nyilvánvalóan csak a jéghegy csúcsa.
A bíróságokon nem tartják nyilván, hogy mekkora az építőipart érintő, garanciális vagy jótállásból fakadó jogi viták aránya, de egy ilyen ügyekkel évtizedek óta foglalkozó vezető bíró szerint ma nem kimagasló ez a szám - legalábbis a más jellegű kötelmi jogviták, így a munkaügyi vagy éppen parkolási ügyekhez képest. Szerinte 15-20 évvel ezelőtt nagyságrendekkel több ilyen ügyük volt, akkor a károsultak egy rossz szigetelés vagy levált csempe után is bíróságra mentek, és az esetek többségében sikerült is érvényt szerezniük az ítéleteknek.
Földes szerint ma aki csak teheti, az idegőrlő és sokszor hiábavaló jogi procedúrák helyett inkább maga kijavítja a hibákat, és a békéltetőkhöz is inkább csak krónikussá váló esetekben fordulnak.
A jó mesteremberek már hónapokkal előre be vannak táblázva. (Náluk a fő gondot a túlvállalás jelenti. Jól dolgoznak, de a sok munka miatt sokszor csúsznak.) Egyelőre azonban a kóklereknek is akad munka. Az utóbbi idő csődhulláma ellenére ugyanis továbbra is "túlnépesedett" a szakma, igen sok a kisvállalkozó, akik ésszerűtlenül alacsony szintre tornázzák le az árakat, csak hogy megbízáshoz jussanak. - Az elvileg versenypiacon örvendetes jelenséggel csak az a probléma - mondja Varjasné Székely Éva, a Magyar Lakásépítők Országos Szövetsége (Malosz) és a Quadrat Kft. vezetője -, hogy a nyakló nélküli árverseny abban teszi érdekeltté a cégeket: minél olcsóbb, sokszor silányabb anyagot használjanak fel - tette hozzá. A 2003-as kormányrendelet a termékfelelősség lazításával komoly problémát okozott e téren. Például a 10 ezer forint alatti termékek számára már nem írja elő a minőségi tanúsítványok meglétét - ami Varjasné olvasatában szimplán annyit jelent, hogy nálunk kaput nyitottak a minősítetlen termékek garmadájának.
A mellékhatásokról kérdezze meg ismerősét
Az egyszerű fogyasztó jobbára lutrira játszik, amikor ismeretlen vállalkozóval köt üzletet - és azt sem árt tudni, hogy ez ügyben a drágább sem feltétlenül jobb. A megkérdezettek szerint a kivitelező cégeknek, vállalkozóknak ma egyetlen igazi minőségi védjegyük van: ez pedig a kézről kézre járó cédula a vállalkozó telefonszámával. A jelenlegi helyzetben Varjasné Székely Éva úgy látja: bármiféle kamarai tagság vagy önszabályozó szervezet önmagában mit sem ér, ha maga a vevő nem igényes. Márpedig a kép teljességéhez hozzátartozik, hogy a fogyasztó sem teljesen vétlen - legalábbis kevés olyanról tudni, aki felszisszent volna a jó minőségű építőanyag és a legális munkaerő felhasználásával nyilvánvalóan teljesíthetetlen árak hallatán. Márpedig addig nagyon is a hazai rögvalóság részei maradnak az olyan vállalkozók vagy csoportok, amelyek öt-hat céges metamorfózison átmenve mindenütt hibákat, illetve kifizetetlen alvállalkozókat hátrahagyva is vígan, nyereségesen tudnak működni. Földes Sándor szerint a békéltetők elé kerülő ügyek egy, igaz, jóval kisebb részében éppenséggel az derül ki, hogy voltaképpen a lakossági panaszos tartozik a vállalkozónak, akit a testület elé citálással próbál revolverezni.
Ahogy egy hoppon maradt építési vállalkozó megjegyezte nekünk a védtelen fogyasztóról szóló kérdésünkre: elmúltak azok a szép idők, amikor csak a dörzsölt fővállalkozóktól kellett tartani. - Higgye el nekem, ma már Juli néni is pontosan ugyanolyan trükkökkel próbálja elkerülni a néhány tízezres számla kifizetését, mint a nagyfiúk a tízmilliósat.
