A Tanács 2014-ben a költségvetési intézkedések megerősítését várja annak érdekében, hogy a költségvetési pálya összhangba kerüljön a stabilitási és növekedési paktum, köztük az adósságszabály előírásaival, tekintettel a Bizottság 2014 tavaszi gazdasági előrejelzéseire. A tanácsi ajánlások szövegéből kikerült a Bizottság által idén kért GDP-arányosan 0,9 százalékos költségvetési kiigazítás, de ettől függetlenül a magyar kormánynak kész kell lennie további erőfeszítéseket tenni 2014-ben annak érdekében, hogy ne sértse meg a költségvetési szabályokat, és így ne kockáztasson jövőre egy újabb deficiteljárást.

Miként a dokumentum elemző részében a Tanács aláhúzza, 2014-ben a költségvetés strukturális egyenlege az adósságszabály tiszteletben tartásához szükséges mértéknél (a GDP -0,5 százalékánál) jelentősebb mértékben (-1,4 százalékkal) romlik. Ezért „a Tanácsnak az a véleménye, hogy szükség van pótlólagos szerkezeti jellegű konszolidációs erőfeszítésre a középtávú (2017-ig terjedően meghatározott) költségvetési céltól való jelentős eltérés kockázatának elkerülése és az adósságszabálynak 2014-től való megfelelés érdekében”. Más kérdés, hogy a kiigazítás mértékét nem tartalmazza a szöveg, elfogadva a kormánynak azt az álláspontját, hogy ezt a bizonytalansági tényezőkre, így a forintárfolyam alakulására való tekintettel nehéz lenne a tévedés kockázata nélkül előre megszabni.

Magyarországgal szemben ugyancsak elvárás 2015-ben és később a költségvetési stratégia megerősítése annak érdekében, hogy az államadósság szintje fenntartható módon csökkenjen. A kormánynak a középtávú költségvetési keret kötelező jellegéről is gondoskodnia kell, és általában átláthatóbbá kell tennie a közpénzügyeket, aminek része a Költségvetési Tanács hatásköreinek a bővítése, rendszeres makro-költségvetési előrejelzések és nagyobb ívű politikai javaslatok költségvetési hatáselemzésének az elkészítése.

Az EU a reálgazdaság normális hitelezésének a helyreállítására is felhívja a kormány figyelmét, többek között a pénzintézetekre kirótt adóterhek formájának javítása és csökkentése révén. Egy másik ajánlás a pénzügyi tranzakciós illeték kiigazítását kéri a megtakarítások bankszektortól való eltérítése érdekében.

Az elektronikus fizetési rendszerek használatának ösztönzése egy további feladat, miként az is, hogy a kormány intenzíven konzultáljon az érintettekkel az új politikai kezdeményezésekről, továbbá gondoskodjon arról, hogy ezek az intézkedések (mindenekelőtt a devizahitelesek megsegítése) jól célzottak legyenek és ne növeljék az erkölcsi kockázatokat a kölcsönfelvevők körében. A Tanács a pénzügyi szabályozás és a pénzügyi felügyelet erősítését is fontosnak tartja.

Az ajánlások következő köre „stabil, kiegyensúlyozottabb és áramvonalasabb társasági adórendszert" reklamál, ideértve a versenytorzítónak tartott ágazati különadók kivezetését. Az alacsonyabb keresetűek adóterheinek csökkentése (többek között a környezetvédelmi adók hatékonyságának javítása révén), az adófizetési morál javítása, az áfa-csalások csökkentése a következő elemek a kívánságlistán.

A Tanács arra kéri a kormányt, hogy vizsgálja felül a közmunkaprogramot, értékelve annak hatékonyságát, annak szavatolása érdekében, hogy minél több ember visszatérhessen a munkába, és tovább erősítse a program aktiváló elemeit.

Egy másik ajánlás arra kéri a kormányt, hogy mérlegelje a munkanélküliségi segélyre való jogosultság három hónapos időszakának a meghosszabbítását, figyelembe véve az új munkahely megtalálásához szükséges átlagos időt. Jó lenne, ha a magyar hatóságok javítanák a szociális védőháló színvonalát és annak hatókörét is kiterjesztenék, megerősítve egyúttal a kapcsot az aktiválással. A Tanács integrált politikai intézkedéseket vár a kormánytól a szegénység – különösképpen a gyermekeket és a romákat sújtó szegénység – visszaszorítása érdekében.

Az ajánlások következő pontja a szabályozói környezet stabilizálására és a piaci verseny megerősítésére sürgeti Magyarországot egyebek mellett a szolgáltatási szektorban meglévő akadályok lebontásával. Külön is megemlítik a verseny és az átláthatóság javításának szükségességét a közbeszerzésben, például az elektronikus közbeszerzés fokozott alkalmazása, a korrupció további visszaszorítása és általában a bürokratikus terhek csökkentése révén.