KOVÁCS LÁSZLÓ, PICK

Magyarország kicsi, nyitott, exportvezérelt ország. Emiatt és mivel jelenlegi állapotában nem rendelkezik erős belső fogyasztással, a világgazdasági fejlemények még súlyosabban érintik az országot, és természetesen a vállalkozásokat is. A tartalékokkal nem rendelkező cégek mind nagyobb számban mennek tönkre, ami közvetlenül a hazai fogyasztás csökkenését is okozza, hiszen a cégek bedőlésével munkahelyek szűnnek meg. Így egészséges – a belső keresletre is támaszkodó – gazdasági növekedés nem tud kialakulni – fejtegette Kovács László, a Bonafarm-csoporthoz tartozó Pick Szeged Zrt. első embere.

Ha a problémák hátterét keressük, mindenképpen eljutunk a globális, és a magyar gazdaságot is feszítő adósságválsághoz. Az elmúlt húsz évben roppant módon felerősödött ez a folyamat. Hihetetlen teher nyomasztja az országokat, cégeket. Ez az alapvető depreszszív állapot oka. Mindez oda vezethető vissza, hogy a gazdasági egységek a hazai, illetve nemzetközi versenyképesség javításához szükséges fejlődés eléréséhez nem rendelkeztek a kellő forrásokkal, ezért kölcsönből finanszírozták beruházásaikat.

Az idő azonban megmutatta, hogy mindez kétélű fegyver, mert a túlzott eladósodottság egy idő után az újabb fejlődési lépések elé állít gátat. A vállalatok, társaságok sok esetben kénytelenek lemondani újabb beruházásaikról, mert korábbi hiteleik finanszírozására kell a forrásaikat fordítani.

Itt kell megemlíteni azt is, hogy sokszor a fejlesztési beruházások nem lettek megfelelően előkészítve és nem hozták meg a várt eredményeket. A magyar mezőgazdaságban például a támogatási rendszerek gyakran csak tűzoltásként szolgáltak. A fejlesztési támogatások sokszor nem voltak elég átgondoltak, nem voltak elég hatékonyak, nem volt megfelelő az ellenőrzésük. A támogatásoknak olyan projekteket kellene segíteniük, amelyek révén a cégek versenyképessége a belés külpiacon egyaránt erősödik. E célt nagyon sok esetben nem értük el. Az elmúlt húsz évben temérdek pénzt költöttünk például az állattenyésztés támogatására, és nézzük meg hol tart ez az ágazat. A szubvenciók zöme sajnos kidobott pénz – fogalmazott Kovács László.

A kkv-k mostani kiemelt támogatási rendszere is sok veszélyt hordoz magában. Kívánatos lenne e cégek megsegítése, de a jelen helyzetben ez vélhetően nem fog komoly nemzetijövedelem-növekedést hozni. Ezen vállalkozások zöme ugyanis nem lesz képes a külpiacra termelni, vagy ha igen, akkor ott tartósan nem tudja megvetni a lábát. Nem tudnak ugyanis olyan nagyságrendben termelni, amely a megcélzott piacokon elvárás.

A fejlődés motorjai olyan társaságok lehetnének, amelyek képesek ezeknek a kihívásoknak megfelelni és európai uniós mércével mérve is „látható” volument tudnak előállítani. Ezek alá lehetne integrálni a hazai kis- és középvállalkozásokat. A legnagyobb gond azonban, hogy ezek a nagyobb ipari (vagy éppen élelmiszeripari) cégek a mostani pályázati rendszerből szinte teljesen ki vannak zárva. Így ők sem tudnak erősödni, márpedig így nehezen tudnak majd ernyőjük alá bekerülni a kkv-k. A prioritásokat pontosabban kellene meghatározni – teszi hozzá a magyar húsipar meghatározó cégének vezetője.

A külpiacok – különösen a mostani helyzetben – kiemelt szerepet kapnak, éppen ezért elengedhetetlen és sürgős feladat, hogy megkeressék azokat a területeket, ahol a magyar termékek teret nyerhetnek. Kovács László szerint a megoldásokat nem az unió nyugati felében kellene keresni. A közösségen belül sokkal inkább a közép-európai régió jöhet szóba. A nyugati piacokra való bejutást és tartós jelenlétet időigényes és drága fejlesztésekkel, piacépítéssel lehetne csak elérni, amire most végképp nincs pénz. Rá adásul a partnerek stabil és komoly volument várnak el a szállítóktól, és akkor még a marketingről nem is beszéltünk. Ugyanezeket az eredményeket a közép-európai régióban jóval olcsóbban el lehet érni. Olyan területeket – például ázsiai országokat – is előtérbe kell helyezni, amelyek eddig nem kerültek a látóterünkbe. Ehhez megfelelő diplomáciai és kereskedelmi tudás kell, de úgy vélem, hogy ezeknek nem vagyunk híján – fogalmazott.

Egy másik, látszólag kevésbé fontos tényezőről, a demográfiai helyzetről sem szabad megfeledkezni, mert az elöregedő társadalom egyre komolyabb terhet jelent a gazdaságnak is. Közvetve ez is visszahat a belső fogyasztás alakulására. Nos, a demográfia helyzet, illetve a kérdés kezelése összefügg azzal, hogy milyen jövőképet tudunk vázolni az állampolgáraink elé. Ha ez a jövőkép attraktív, akkor a demográfiai folyamatok is megfelelő irányban mozdulhatnak el. Egy pozitív, hihető jövőkép hatása demográfiai szempontból is kedvező lenne. A demográfi ai mélypontok kezelése részben a gazdaság fejlesztésével, vagyis mikroszinten a vállalkozások fejlesztésével lenne kezelhető.