Kósa és az államcsőd - a beszéd valós tartalma

Kósa államcsődről beszél, valójában bejelentette, hogy lemondtak hangzatos ígéreteik megvalósításától. A képtelen állítások nem a befektetőknek, hanem a választópolgároknak szóltak, és azt üzenték nincs mozgástér a népjóléti intézkedésekre. Elemzés

Gazdasági apokalipszist jövendölt Kósa Lajos debreceni polgármester egy mai konferencián: valós veszélynek tartja az államcsődöt. Utalt továbbá arra, hogy kiürített államkasszát találtak, ami miatt bizonyos igazgatási ágakban már a nyáron nem tudják kiutalni a fizetéseket. Nem mellékesen megpendítette, már nem az a kérdés, mikor lesz adócsökkentés, hanem hogy egyáltalán miből lehet. Mindezt megkoronázta azzal, hogy mindezek miatt „szükség lehet bizonyos gazdasági alkotmányossági szabályok felfüggesztésére”, továbbá egy két éves kríziskezelésre, amihez szükség lesz majd nemzeti egyetértésre. Majd odaszúrt egyet a hitelnyújtóknak is: azok az országok voltak sikeresek a válságkezelésben, amelyek nem hallgattak az IMF-re és a Világbankra.

Első olvasatra mellbevágó kijelentések. Ezt a kataklizmát semmilyen szakmai elemzés nem feltételezte eddig, legyen külföldi szervezetekről (IMF, Európai Unió), sem itthoniakról (MNB, Állami Számvevőszék, Költségvetési Tanács), vagy a pénz- és tőkepiacokról (elemzők). Abban nagyjából egyetértés van, hogy az eredeti, 3,8 százalékos idei deficit nem tartható, annál 0,7-0-9 százalékponttal magasabb lesz a hiány.

Magával a pokollal azonban senki nem riogatott. Eddig. Tévedhettek ekkorát? Ennyien? Nem hiszem.

Vegyük sorra az elhangzottakat. Az államcsőd kockázatát egyáltalán nem árazzák be a piacok, van kereslet az államkötvényekre, és arról sem tudni, hogy az Államkincstár felfüggesztett volna kifizetéseket. Államcsőd esetén nem fizetnénk tovább az adósságunkat, jobb esetben alapjáratra állnak vissza az állam által fenntartott intézmények, rosszabb esetben egyáltalán nem látnák el a funkcióikat. Ez nem történik egyik pillanatról a másikra: látnunk, tudnunk kellene, naponta szembesülni vele, ha lefagyni készülne az állam. Akadozva utalnák a nyugdíjakat, a közszférában dolgozók fizetését, járatok maradnának ki a tömegközlekedésben, a kórházakban csak a legszükségesebb, életmentő beavatkozásokat látnák el. De nem ez történik.

Aztán mit lehet kezdeni azzal a sugallattal, hogy a Világbank meg az IMF csak rontást hoz az államokra, a nélkülük boldogulók hamarabb kievickélnek a válságból? Hát persze, hiszen csak azok az országok fordulnak ezekhez a nemzetközi szervezetekhez, amelyeknek más választásuk nem marad, mert piaci alapon nem jutnak hitelekhez. Egyébként is, a Világbankkal nem kötöttünk hitelszerződést, ellenben az Európai Unióval igen, és ott igen keményen be is vasalják rajtunk az ígéreteket. Vajon Kósa Lajos miért nem fogalmazott pontosan, ha már?

S mit ért a gazdasági alkotmányossági szabályok felfüggesztésén? Hogyan szálazza szét az Alkotmányban a gazdasági szabályokat? Megpróbálom kitalálni mire gondolhat: felülvizsgáljuk az Európai Unióhoz tartozásunk gazdasági vetületeit, vámot vetünk ki az uniós országokból érkező termékekre. Felülbíráljuk a tulajdonhoz való jogot, államosítunk, a tulajdonos kártalanítása nélkül. Beszüntetjük az békés gyülekezéshez való jogot, ezáltal meggátolva a elégedetlenkedők (ágazati szakszervezetek, például) véleménynyilvánítását. Esetleg felülvizsgáljuk az „egyenlő munkáért egyenlő bér” elvét, amit szintén az Alkotmányban fektetnek le.

Nyilvánvaló képtelenségeket tartalmaz ez a beszéd. Tökéletesen alkalmas lenne arra, hogy pánikot váltson ki a magyar adósságot finanszírozók körében, és az egekbe emelje az államkötvények után fizetendő hozamokat, illetve megrendítse a forintot. Én mégsem számítok erre. Két okból is: akiknek a véleménye fontos ebben az ügyben, tisztában vannak vele, miért erőlteti a Fidesz a válságról szóló kommunikációt. A megannyi hangzatos ígéret valóra váltásának esélye a kimondásuk idején lehetetlennek tűnt, majd az időközben bekövetkezett görög összeomlás a feltételes módot kijelentőre változtatta.

Már nem csak Magyarország gazdasági helyzete emel akadályt a népjóléti intézkedések előtt, a külső piacok asszisztálására sem lehet számítani egy lazább gazdaságpolitika mellett. A másik ok: a nyilatkozó személye. Ha ugyanezt Orbán, Varga vagy Matolcsy mondta volna, elsöprő erejű lenne a piac reakciója. Kósa neve azonban nem sokat mond ebben a körben – talán nem véletlen, hogy vele mondatták el az üzenetet. Ami – gazdasági témája ellenére – bizony kőkeményen belpolitikai. S egy mondatban össze lehet foglalni: nem tudjuk betartani, amit ígértünk.

Idézzük vissza a beszéd adócsökkentésről szóló részét: „...arról sem szabad megfeledkezni, hogy jelentősen csökkenteni kell a vállalkozások adóterheit. Azt a kérdést, hogy miből, értelmetlen feltenni, hiszen pillanatnyilag a túlélés a legfontosabb”. Lehet ezt többféleképpen értelmezni? Nem lehet.

De miért kell ekkora habot verni ennek az elismeréséhez. Mert Kósa messze túlment azon a határon, ameddig a fideszesek merészkedtek eddig a kommunikációban. A válasz az előző sorokban van: színtisztán belpolitikai beszéd volt ez, ami a (választó)polgárnak szólt. Nekik viszont szélsőségesen kell lefesteni a helyzetet, hogy elfogadják, mégsem lesz kolbászból a kerítés. Tulajdonképpen tanúi vagyunk a Fidesz gazdaságpolitikai fordulatának.

u. i.
Eddig jutottam az írással, amikor ránéztem a grafikonokra. A tőzsdeindex, a BUX 1,11 százalékos eséssel zárta a napot, pedig nap közben jócskán a pozitív tartományban is járt. A zuhanás a kereskedés végén következett be, a Kósa beszéd megjelenése után. A forint is gyengül. Gyors volt tehát a reakció. Ezzel együtt tartom, nem lesz súlyos hatása a beszédnek.

Top cikkek
Érdemes elolvasni
Vélemény
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.