belépés belépés | segítség segítség | alkalmazások alkalmazások | RSS RSS | előfizetés előfizetés | akciók akciók Nol.hu | NolBlog | NolTV | Hírmátrix | NolRandi
 
Népszabadság.hu | NolBlog | NolTV 2012. május
26. szombat

Kornai János: Számvetés

Nyolc hónapja sincs annak, hogy megalakult az új Országgyűlés - azóta tornádóként forgatják fel a politikai életet, az állam és a gazdaság működését a hatalomra került párt és kormány szavai és tettei. Kapkodjuk a fejünket; még magunkhoz sem térhettünk abból a megrökönyödésből, amit a tegnapi cselekmény idézett elő és már valami új bejelentés vagy intézkedés hökkent meg bennünket. Nehéz feldolgozni magunkban az eseményforgatagot.

Kornai János| Népszabadság| 2011. január 6. |204 komment

nyomtat email plusz mínusz Küldés Facebook-ra Küldés Twitter-re Felvétel Google Bookmarks-ra

Cikk értékelésBe kell jelentkezni az értékeléshez!

KommentekBe kell jelentkezni a hozzászóláshoz!

KerekesZS | 2011. augusztus 5. | 02:27:15

A cikk tele van súlyos tévedésekkel, most csak az kettőre hívnám fel a figyelmet:
1.A tudomány mai állása szerint véges rendszerben nem létezik végtelen növekedés. A tudomány sajátja, hogy állításai cáfolhatóak. Ebben a cikkben ennek nyomai sem fedezhetőek fel..
2. A fosszilis energiahordozók, melyekből kinyert energiák működtetik azokat a gépeket, melyek jólétünket biztosítják, még talán 10-15 évig kitartanak. Hangsúlyozom: TALÁN.
és aztán mi lesz?
Nem utalt a cikk erre sem..
Már bocsánat, nagy név, de a szokásos zagyvaság tömkelege..

fguba | 2011. január 31. | 16:42:13

Tragikusnak vélem a nyugdíjszabályok megváltozása körüli helyzetet.
Még akkor is aggasztónak vélem a mostani szabályozást, ha magam is 3 gyermekes vagyok. Nagyon egyetértek a következő gondolatokkal:
"Ami most a magánnyugdíjpénztárakkal történt, súlyosan megrendíti a bizalmat abban, hogy az állam tiszteletben tartja a magántulajdont. Ezzel a tisztelettel összeférne az, ha egy nyugdíjreform nyomán aránylag szűkebbé válna a magántulajdonként kezelt felhalmozott vagyon és bővülne az állami kezelésre bízott megtakarítás - feltéve, hogy a változások az önkéntesség elvén alapulnának: azaz, ha az aktív keresők számára a korábbinál szélesebb lehetőséget kínálnának fel az állami nyugdíjrendszerbe való átlépésre; ha az előnyökről és hátrányokról adott áttekinthető tájékoztatás alapján, elegendő időt hagyva a mérlegelésre, saját elhatározásból lépnének át. Nem ez történt. Korrekt tájékoztatás helyett homályos és megfoghatatlan ígéreteket kaptak, kellő megfontolási idő helyett zaklató siettetést, szabad választás helyett fenyegetést és súlyos diszkriminációt. Aki a magánpénztárban marad, az részben vagy teljesen elveszíti az állami nyugdíjra való jogosultságát; számos tényezőtől függ, hogy mekkora ez az elveszített hányad. Miközben egymásnak ellentmondó hivatalos nyilatkozatok és felületes vagy téves információk hangzanak el, a magánnyugdíjpénztárak tagjai kénytelenek ebben a megzavarodott állapotban meghozni olyan alapvető fontosságú döntést, amely lényegesen kihat majd öregkori anyag

fguba | 2011. január 26. | 20:48:25

Professzor Kornai János nagyon sokat látott ember. Fiatalon testközelből látta azt, hogy építenek ki egy kommunista diktatúrát, előtte egy fasisztát. 1955 óta azonban a világon a legalaposabb kritikusa bármely kommunista-szocialista gazdasági és politikai rezsimnek. Olyan aki talán a leghamarabb utasította el a marxizmust.
Az élettapasztalat alapján tehát sokkal több olyan dolgot érzékel, amit mások nem.
Érdemes odafigyelni gazdasági és politikai érzékenysége által feltárt összefüggésekre.
Jobban kellene látnunk és értékelnünk nekünk is a demokrácia és a szabad piac adta lehetőségeket. Annak hiányát lehet csak utólag vesszük észre.

NETEGEZZ | 2011. január 23. | 23:28:33

T. Kontaktus! |

Ezt Irja:

“Én most olvastam el a Kornai-elemzést. Nem kell ahhoz semmiféle előző időszakot vizsgálni, hogy az elmúlt nyolc hónap baromságait, ország, lakosság és nemzetpusztító intézkedéseit sorba vegyük.”

Igy igaz!

Nem kell ahhoz semmifele elozo idoszakot vizsgalni, mert mindenki tudja, hogy Magyarorszag az MSZP es az SZDSZ iranyitas alatt az elmult nyolc evben gazdasagilag es moralisan megerosodott A legjobb eredmenyt 2009-re sikerul elerni. A GDP novekedese negativ tartomanyba kerult, az allamadossag pedig megkozelitette a GDP 80%-at, a munkanelkuliseg meghaladta a 10%-ot, a lakossag millioi pedig sikeresen eladosodtak devizaban.

Ezt a sikersorozatott torte meg a Fidesz-kormany, becsapva a valasztokat, mert mar nyolc honapja vezeti az orszagot, es meg ennyi ido sem volt szamara elegseges, hogy meghaladja az elozo kormanyok sikereit.

Megerositem, mind azt amit korabban is leirtam. Az un. balodali vagy un liberalis kozgazdaszoknak nem kell az MSZP es az SZDSZ kormanyok nyolc eves teljesitmenyevel foglakozni, Magyarorszag 2009 - 2010. evi gazdasagi es moralis allapotarol irni, mert nekik igy is, ugy is, mindig igazuk van.

cselcsabi | 2011. január 13. | 15:58:09

medoz | 2011. január 11. | 11:16:02

Folytatás és befejezés:

Az tehát csak félrevezető ideológiai csel, hogy ne adóztassuk a multikat, mert áthárítják, meg munkahelyet szüntetnek meg. A multik nem filantróp szervezetek. Ez nem is baj. De mi sem vagyunk azok, hogy ajándékokat adjunk nekik. Mint ahogy az álbaloldal teszi.

cselcsabi | 2011. január 13. | 15:55:12

medoz | 2011. január 11. | 11:16:02

Nem nekem nincs diplomám (van egy pár), hanem - ahogy látom Kornai úrnak nincs. De nem is ez a baj vele, hanem egy csomó más dolog (ha kedved van, nézd végig a kommenteket).
Most éppen arról volt szó, hogy a szövegből egyértelműen kiderült: a bankszektort és általában a pénzügyi szférát, a telekommunikációt és az élelmiszerláncokat (melyeket a különadók sújtják) tartja kulcsfontosságú iparágaknak, amelyeket nem szabad adóztatni, mert akkor nem teremtenek munkahelyet, és egyébként is áthárítják a terheket a vevőkre
Nos, szerintem ez egy téves felfogás. Mert a banki szféra már amúgy is egy nagy vízfej lett, nemcsak nálunk, hanem az egész világon. Ott nem teremteni, hanem megszüntetni kellene munkahelyeket.
Ami pedig pl. a Tescót illeti, ott a munkahelyteremtés és a terhek áthárítása egyáltalán nem attól függ, hogy mennyi az adó. A kapitalista vállalkozások mindig, minden körülmények között olyan kevés munkahelyet teremtenek, annyit szüntetnek meg, amennyit csak lehet. Függetlenül az adóterhektől. Friss példa, hogy a tesco valamelyik vidéki áruházában automata pénztárakat kezdett beüzemelni. És egyre több ilyen, pénztáros nélküli kasszát nyit, más áruházaiban is. (Az Auchan Fro-ban tömegesen nyitott már ilyet.) És ezt nem azért teszik, mert különadókkal sújtják őket, hanem azért, mert a technológiai fejlődés lehetővé teszi nekik. Ugyanez van az árakkal is. Addig emelik, ameddig csak tehetik, illetve ameddig a verseny engedi emelni.
Az

medoz | 2011. január 11. | 22:10:58

T.Netegezz: A svájci frank erősödése valóban nagyobb, mivel ez egy un. menekülő valuta. Ez természetesen nem az Orbán kormány hibája.De a forint mind a korábbi önmagához, mind a környező régiós valutákhoz (cseh korona, lengyel zloty) képest is jelentősen gyengült. Tehát ebben a a gyengülésben kettős hatás érvényesül. Mikor ezeket a hiteleket felvették, a kamatszint nagyságrendekkel alacsonyabb volt, mint pl. a forinthiteleké. Tehát játszottak és vesztettek sokan, sajnos. Hogy kinek a felelőssége az, hogy nem hívták fel a figyelmet ennek a veszélyére, azt nem tudom. De az biztos, hogy nem csak az előző kormányé. Sajnos, nem vagyunk ahhoz hozzászokva, hogy ezek bizony kockázatokat is rejtenek, olyan nincs, hogy biztosan nagyon jól lehet járni.
A hasonlathoz pedig annyit, hogy ha egy nagy tűz átterjed egy amúgy is gyúlékony, kiszáradt erdőre és azt az egyik tűzoltócsapat nagy nehezen, sikeresen lokalizálja, de a váltás csapat olajat önt újra rá víz helyett, mondván hogy új módszert talált ki, akkor az minimum egy hülye, dilettáns csapat.

fonamek | 2011. január 11. | 21:05:03

Ki sem fér az összes címe, pozíciója, kutatási eredménye...gondolom a világ minden táján azért vált elismert közgaszdász professzorrá, mert "jó elvtárs" volt....tudatlan kis s.ggfej vagy.

fonamek | 2011. január 11. | 21:01:27

nosztyfiú.............gondolom TE bezzeg egy igazi szaktekintély vagy...ilyet leírni, hogy Kornai-nak nincs diplomája...ha már vetted a fáradtságot, hogy elolvasd az életpályáját a wikipédián, akkor talán nem csak ezt az egy részt kellett volna bemásolni...lássuk, hogy mit is jelent a foximaxi..:
1961-ben kapta meg az egyetemi doktori fokozatot, 1965-ben pedig az akadémiai doktori fokozatot. Később a Közgazdaságtudományi Intézet kutatóprofesszorává nevezték ki. 1992-ben a Collegium Budapest Institute for Advanced Study egyik alapítója és vezető kutatója lett. Számos egyetemen volt vendégprofesszor (London School of Economics (1964), Stanford Egyetem (1968, 1973), Yale Egyetem (1970), Princeton Egyetem (1972, 1983), Stockholmi Egyetem (1976–1977), Harvard Egyetem (1984–1985)). 1986-ban nevezte ki a Harvard Egyetem állandó jelleggel a közgazdaságtan professzorává. 2002-től a Harvard Egyetem professor emeritusa. A Közép-európai Egyetem 2005-ben nevezte ki kutatóprofesszornak.

1976-ban megválasztották a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1982-ben rendes tagjává. Ezenkívül az Amerikai Tudományos és Művészeti, a Brit, a Svéd Királyi, a Finn Tudományos, az Orosz Tudományos és a Bolgár Tudományos Akadémia is felvette tagjai sorába. Az Acta Oeconomica és a Közgazdasági Szemle szerkesztőbizottságának tagja volt. Számos magyar és külföldi egyetem díszdoktori címet adományozott Kornainak. Akadémiai tisztségei mellett 1972 és 1977 között az ENSZ Fejlesztésszervezési Bizottsága aleln

NETEGEZZ | 2011. január 11. | 20:23:56

T. medoz! | 2011. január 11. | 11:16:02

Kornai es On szerint, a magyar devizahitelesek sulyos helyzetet az Orban kormany okozta.

De ki vagy mi okozta a legtobb devizahiteles hiteles altal felvett Svajci frank erosodeset, az Euroval es a Dollaral szemben?

Azt is az Orban-kormany?

Tudom, sem Kornai, sem On nem foglakozik a 2010. evi valasztasok elott tortentekkel!

Ennek ellenere megkerdezem: ki a felelos azert, hogy a magyar lakossag, az europai atlagot messze meghalado modon adosodott el Svajci frankban?

Onok szerint, a tuzoltot szigoruan feleossegre kell vonni, ha nem optimalis modon oltotta a tuzet!

A gyujtogatok tevekenysegerol pedig szo se essen!
”Külön tanulmányt igényelne annak elemzése,..”irja Kornai.

De ki irja meg, ezt a kulon tanulmanyt?
Ugy latom, hogy Kornai es elvbaratai aligha!

A 2002 – 2010 kozott eltelt nyolc ev alatt, bosegesen lett volna okuk es idejuk a megszollalasra. Felhivni az orszagot vezeto barataik figyelmet arra, hogy a tuzzel jatszani veszelyes!

De nem tettek!

Miert?

medoz | 2011. január 11. | 11:16:02

cselcsabi: Attól, hogy nincs diplomád, még írhatnál jót is. Vagy fordítva. Nem ez a lényeg.Kornainál sem ez az érdekes, hanem hogy igazat ír-e vagy sem. Érveket érvekkel lehet szembesíteni. Orbán sem közgazdász, mégis odaengedik, pedig nem kéne.:-)
Ugyan Kornai prof leírta, de talán átsiklottál felette: A devizahitelesek azért kerültek nehéz helyzetbe, -már a válságtól függetlenül - mert EZ a kormány (Kósával súlyosbítva) érte el a leminősítéseseket.Nőtt a kockázati felár, gyengült a forint, így aztán még jobban nőttek a törlesztőrészletek.
A külker mérleg fontosságáról szintén írt. Nem látom az írásban, hol preferálja egyik vagy másik szektort a többivel szemben. AMi egyébként jó és Viktoréknak sem kéne ezt tenni. Mert ezt a piac ill. az adottságok (infrastrukúra, szakképzett munkaerő jelenléte, földrajzi elhelyezkedés, bérszínvonal, stb.) dönti el. Ebben valóban az egyik elem a kormány gazdaságpolitikája, de főleg áttételeken tud hatni ezekre a tényezőkre. Tehát pl. lehet, hogy mi homokóra-gyártó nagyhatalom akarunk lenni, de ha a homokóra piac éppen nem szárnyal, akkor megb@szhatjuk a sok eladatlan homokóránkat!:-)

cselcsabi | 2011. január 10. | 10:57:46

Kornai úr több esetben említi a kulcsfontosságú ágazatokat, amelyek fokozott adóterhelése a véleménye szerint negatív hatást fog gyakorolni a gazdasági növekedésre.
Nos, ez a tévedés üsszefüggésben áll azzal, hogy a világhírtű közgazdász nem érti és ebből következően eklektikusnak tartja az Orbán-kormány gazdaságpolitikáját. E politikának ugyanis lényege a reálgazdaság preferálása a pénz- és virtuális gazdasággal szemben. MAtolcsyék szemében a járműipar, az élelmiszeripar, a gyógyszeripar, a turizmus számítanak kulcsfontosságú iparágazatoknak, nem a pénzügyi, a telekommunikációs és a kereskedelmi ágazat, mint Kornai szemében.
Az Orbán-kormány elsősorban ez utóbbi területeken akar munkahelyeket teremteni és a gazdasági növekedés beindítását is ezektől a terletektől remél.
Kornainak tehát legelőször erre a tényre kellene reagálnia. AZt kellene megmagyaráznia, hogy MAgyarországon miért inkább kulcsfontosságú ágazat a pénzügyi szektor, mint a fent említett ágazatok.
A reálszféra üzleti világának bizalmát úgy tűnik - élvezi az Orbán-kormány (Kornai állításával szemben): erre utal a kecskeméti, a szentgotthárdi, az esztergomi és a győri gépkocsigyártási fejlesztések folytatása illetve megkezdése. A külkermérleg-adatok is optimizmusra és bizakodásra adnak okot.

thurvj97 | 2011. január 10. | 08:19:38

Tetszik a cikk. Ez ugyan nem fidesz szintű írás, de érdemes elgondolkodni a felvetett gondolatokon. Akik pedig érvek nélkül hőbölögnek olvassák az orbániádát.

cselcsabi | 2011. január 10. | 07:37:34

Kornai úr populizmussal vádolja a Fideszt. De közben nem látja a saját szemében a gerendát. Mert az ő érvelése igazán populista, amikor a vesztesek hosszú listáját. Többnyire olyan vesztesekkel, akik nem az elmúlt 3/4 év, hanem az előző 8 év hibái miatt lettek vesztesek. Mert mi köze van a mai kormánynak a devizahitel-adósok lakásának értékvesztéséhez, ahogy azt írja?

cselcsabi | 2011. január 10. | 07:25:34

De tényleg. Most akkor van a világhírű közgazdász Kornai úrnak egyetemi diplomája vagy sincs? Nem akarok ebből semmilyen következtetést levonni, de azért a tényeket nem árt tisztázni.

NETEGEZZ | 2011. január 9. | 22:47:09

Kornai János: Számvetés
Ezt irja Kornai:

“Külön tanulmányt igényelne annak elemzése, hogy jutott az ország abba az állapotba, amelyben az új kormány átvette az irányítást. Kit, melyik politikai vezetőt, melyik pártot, melyik érdekcsoportot milyen mértékben terheli a felelősség a korábbi politikai és gazdasági folyamatokért? A jelen cikk nem erről szól. Kizárólag azzal foglalkozik, amit a 2010 tavaszán hatalomra került párt és az új kormány eddig tett.”

Igen! Csak ennek elemzesere kapott megbizast. Az iras megrendeloje nem erdekelt, - sot kifejezetten ellenerdekelt – abban, hogy az elozmenyekrol, a 2010. ev tavasza elotti a nyolc evben, vagy az elmult husz evben tortentekrol szo essen.

Aki arra vallakozik, hogy tarsadalmi es gazdasagi folyamatokat osszefuggesukbol kiragadva elemezzen es velemenyezzen, az dilettans vagy szandekosan felre akarja vezetni az olvasoit.
Milyen minositest adahatnak egy olyan tortenesznek, aki a II. Vilaghaboru 1939. szeptemeber 1-utani esemenyeit ugy kivanna megertetni olvasoival, hogy szot sem ejt a korabbi evtizedek vilagformalo torteneseirol.

Ezert Kornai irasat, nem egy megalapozott tarsadalmi es gazdasagi elemzesnek kell tekintenem, hanem egy politikai celt szolgalo pamflettenek.
Ehhez hasonlo irasokat tesz kozze a NOL, Bauer Tamas, Debreceni Jozsef es tarsai tollabol, (szamitogepebol).

gülü | 2011. január 9. | 13:47:11

Jó az írás. Összefoglaló, közérthető, kultúrált. Ilyen hangvételű párbeszédre, vitára lenne szükség ahhoz, hogy valódi nemzeti együttműködés és jó döntések születhessenek. Az elmúlt nyolc hónapi kormányzati tevékenység szomorú összegzését teszi elénk a szerző. Az őt bírálók figyelmét hívom fel tisztelettel, hogy a rossz hír oka, forrása sohasem a hírnők.

páis | 2011. január 8. | 23:06:24

Moderálási alapelvek- komment törölve -

zsumo | 2011. január 8. | 17:46:38

Az a baaaaaj, hogy elénekeljem a lényeget, az a baaaj, hogy ami itt kidőlt a csatornából, az országunk hű képe.
KORNAI, sajnálom, érinthetetlen és hiteles személy, ami nem mondható el a politikusokról. ÉRTELMISÉGI. Aki az életrajzát töredékben idézi, csal. Az, hogy látta a németeket és az oroszokat is, nekem garancia, hogy egyiket sem fogja akarni, mert ismeri, milyen volt. Remélhetőleg, a református magyaroknak is a javát látta, nem a mai szemetét.
Az értelmiségi arról ismerszik meg, hogy a "jobb és bal"-tól függetlenül, előítéletektől mentesen kell neki az igazságot keresgélni, és az nem könnyű.
Nem is gyakorolják sokan. Mert míg az értelmiségi elismeri a hibáját, meghallgatja az ellenfelét, addig az ellenfél a pofájába vág, ha nem szúrja le, de biztos, hogy elnémítja.
Ilyen társadalomból menekültek azok, akik később másutt bonatkoztak ki, Nobel-díjat kaptak, és most kétségbeesetten kaparják őket vissza magyarnak azok, akiknek nincsen mit felmutatniuk.
Minden szörny akkor szabadul ki, amikor gazdasági válság van. Ugyanazt a taposómalmot csináljuk Babilon óta. KORNAI közgazdász, tudja, hogy a HIÁNY mit okoz.
Akinek üres a zsebe és éhes, rabolni fog és akár ölni. Ide vezet az elvakult, állati acsarkodás. Ébresztő!! KORNAI is csak ilyesmit mondott - vigyázat, a jövő forog kockán. Aki nem akar élni, jelentkezhet, és folytathatja ostobán! nekem gyerekeim vannak, én KORNAIra szavazok.
Nem kelletek, gyűlölködő, kakaskodó fiúkák! Nézzetek tükörbe, és nőjetek föl!

Brillenschlange1 | 2011. január 8. | 16:31:53

Nos, Kornai Ur közgazdász (ha nem tevetek)
elolvastam a cikkjét es egy közgazdászról pld. azt várom, hogy nem csak a magánnyugdíjpénztárakrol irjon, (a "kenyszer" magánnyugdíjpénztárakrol van szó és nem az "Önkéntes), hanem azt is hogy mert lett az ilyen!!!
Mindig a magánnyugdíjpénztárakrol van szo, de bizom benne, hogy a külföldön senki se tudja, hogy Magyarorszagon (es lengyelorszagon is)léttezik
kenyszermagánnyugdíjpénztár.Es kik van ennek a fondsmanagerek? stb.
Es mert nem irta arrol is,hova es mikkor tünd el a 13 nyugdij?

kovácska | 2011. január 8. | 16:18:42

Bocsánat, Kornai kritikája nem balról, hanem neoliberális oldalról - vagyis a jobboldal egyik ágáról - jött. A kettő között ég és föld a különbség, egyetlen közös pontjuk, hogy egyikük sem bírja a rasszizmust. Ami fő az az, hogy a balodaliak a munka-oldalt, a neoliberálisok a tőkét, főként a nagytőkét képviselik - amit átlátszó eufémizmussal "A piacoknak" neveznek.Imádom egyébként, amikor a valóban baloldali értelmiséggel szemben nyílt vagy burkolt cenzúrát alkalmazó, vagy azok teljesítményét konzekvensen elhallgató neolibek a sajtószabadságot és a jogállamiságot védik. Mintha a gazdasági jogi kereteket nem a tőkések alakították volna eddig, és a jogállamiság vonatkozott volna a munkavállalókra, akik nagy tömegei például rendszeresen nem kapták és nem kapják meg a bérüket a munkájukért. Őket egyébként jelenleg egyetlen parlamenti párt sem képviseli

Zamárdi8621 | 2011. január 8. | 15:45:34

Az a baj, hogy a cikket értékelők jelentős része nem is tudja, ki az a Kornai.
Ez nem kötelező, sőt nem is kellene ezt nézni.Nagyobb baj az, hogy ellenérve nincs egyetlen fülkeforradalmárnak sem.A leírtakkal-megértem-nehéz is vitatkozni.Marad az erő és a megszokott retorika."Mi vagyunk hatalmon, nekünk csak igazunk lehet."
Mivel a kritika -vélik-balról jött, így az nem lehet igaz, pedig jó lenne kötelező olvasmányként előírni.
Én meg már most azt várom, hogy a "jövő" befejeződjön.

boldogsagakadalya | 2011. január 8. | 11:44:46

"A legrosszabb szocializmus is jobb, mint a legjobb kapitalizmus" - Lukács György filozófus (1967 december 24. ) Volna - e lehetőség , ha Kornai prof. a "Számadás" -ra jellemző tudományos alázattal Magyarország 1990-2010 példáján bizonyitaná, hogy a fenti - nyilvánvalóan pártos - lukácsi állitás - NEM igaz ? Kik, mely rétegek, a lakosság mely hányada nyertek/vesztettek, nyert/vesztett az utóbbi 20 évben életükből, vagyonukból, jövőjükből , mi módon, mennyit, hogyan ? Lett-e boldogabb, szebb, egészségesebb, kimüveltebb, jókedélyűbb Magyarország az utóbbi 20 évben, mint a kádári korban ?





"Even the worst socialism is better than the best (kind of) capitalsm."- philosopher Lukacs (24 dec. 1967 ). I would find it desirable for us to read an analysis of Prof. Kornai, - written by the same scientific devotion as in the "Számadás " ("Taking Stock") whereby he - by the example of Hungary 1990-2010 - proved that the above statement of Lukacs - obviously partisan - is untrue . Who, which starta - what percentage of the population -loosed/gained WHAT of/to their lifes, properties, in what way, to what extent, how ? Did the population of Hungary altogether become healthier, happier, handsomer, gayer in the course of the last 20 years that under the rule of Kadar ?


nosztyfiú | 2011. január 8. | 09:43:08

Moderálási alapelvek- komment törölve -

hóvirág | 2011. január 8. | 08:29:23

Mindenkinek hasznára válna, ha elolvasná! Köszönöm, hogy laikus, újságolvasó háziasszonynak is "fogyasztható" módon készítette el számvetését.

kovácska | 2011. január 7. | 21:42:54

Ez a Kornai János egy neoliberális értelmiség által felfújt léggömb. Miért hallgatott akkor, amikor kitört a minket is romba döntő világgazdasági válság? És intellektuális tisztességre vall e úgy írni az elmúlt 8 hónapról, hogy nem szólunk egy szót se az elmúlt 8 évről. Mégis, miért ért el a Fidesz 2/3-ot? Kornai lekötelezett az őt kitüntető Gyurcsánynak, aki gazdaságilag és morálisan teljesen taccsra tette az országot és ezzel előkészítette a talajt a mostani jobboldali diktatúra számára.

Lohere | 2011. január 7. | 17:51:01

Érdekesek a kommentárok. De szeretném, ha az újság ezt a cikket vitaanyagnak tekintené, és várná tekintélyes más közgazdászok, vagy komolynak vehető politikai szereplők (van még ilyen?) véleményét akár a jobb-, akár a baloldalról.

gubaba | 2011. január 7. | 17:03:14

Moderálási alapelvek- komment törölve -

Nantal | 2011. január 7. | 15:23:20

...egyelőre röviden...!
...nahát, igazán pompás és sebészi pontosságú "pillanat felvételt" kaphat az olvasó, Kornai írásából...!
...Gratulálok...!

Artúr király | 2011. január 7. | 11:04:20

Például:
- leminősítések
- magánnyugdíjpénztárak ("eltőzsdézik")
- média
- stb.
Gyakorlatilag minden. A baj az, hogy az inkorrekt ellenvéleményeket keverik a korrektekkel.
Én nézem a TV-híradót minden este. Kíváncsian várom, hogy vajon ma szólnak-e valamit arról, hogy Kornai János átfogó kritikával illette a magyar kormányt?

radnoti | 2011. január 7. | 10:43:08

Moderálási alapelvek- komment törölve -

boldogsagakadalya | 2011. január 7. | 09:32:48

Nincs módom - nem tudok, kivánok, akarok -n Kornai prof. elemzéséhe ("Számvetés") közvetlenül hozzászólni. Punktuálisan egy adalék a legujabb kapitalimushoz:

a német takerékossági program - melynek áldozata gyerekek, munkanélküliek, ovodák (prekariátus ) négy éven belül kiván 80 milliárd eurót "kigazdálkodni" e legszegényebbekből. A válság kezelésére viszont ugyanez a Merkel-kormány -" nagyvonalúan" 1000 Milliárd (1 Billió ) Eurót bocsájtott (erlsősorban )a bankok rendelkezésére . Mindezt egy demokratikusan (nem a autokratikusan ) müködő politikai apparátus szavazza meg, ill. szankcionálja.

Artúr király | 2011. január 7. | 09:27:28

Az elemzést elolvastam, a kommenteket nem (ezt csak azért írom, mert lehet, hogy már kivesézett témát ismétlek). Nagyon korrekt írás ez, még akkor is, ha egy-két elemével lehet vitatkozni. De szerintem ezt Kornai János is tudja, mindannyiunknál jobban. No de: a 2x2=4. És ez akkor is így van, ha Matolcsy György és tsai megpróbálják velünk elhitetni, hogy az ország 4/3-a arra szavazott, hogy a 2x2=3. És ennek semmi köze a Gyurcsány-kormányhoz, Horn Gyulához, sőt.
Az összegzésből valami kimaradt: az kevés, hogy a Fidesz változzon meg. Az embereknek kell megváltoznia. A Zembereknek. Amíg a Zemberek beveszik, hogy a 2x2=3, éspedig azon az alapon, hogy a gonosz Gyurcsány meg a többi patás azt állítja, hogy 2x2=4, nos addig tényleg "Minden okunk megvan arra, hogy aggódva nézzünk a jövő elé"!

sanyóka | 2011. január 7. | 07:57:45

Köszönjük Kornai Jánosnak, hogy egy tudományos alázattal mérlegelő elemzést adott! Olyan elismert tudós, akit New Yorktól, Tokióig elismernek, most hazájának jövőjéért aggódó elemzést írt! Példát mutatva azoknak az értelmiségieknek, és általában a gondolkodóknak, akik nemcsak a politikai kettészakított országban a szimpátia lapján mondogatnak véleményt(???), és mindenféle komoly tudományosságot nélkülöznek! Talán ez a komoly "Számvetés" segíti azokat az értelmes embereket, akik valóban kis hazánk jövőjét is valahol értékelik, akik most nagyobb rész valamelyik politikai erő mellett "prostituálódtak", hogy végre hasonló felelősséggel gondolják meg, hogy milyen is az a helyzet, amelyt ez a "kontár kormány" előidézett??Kornai utolsó mondatát idézem:"Minden okunk megvan arra, hogy aggódva nézzünk a jövő elé"!!!!!

cselcsabi | 2011. január 7. | 07:38:25

wakeger,
Ráadásul, a közszolgáltatások esetében általában nincs verseny ( nincs több rendőrség, bíróság, építési hatóság amelyek közül választhatsz ), viszont a reálgazdaságban nem csak arról dönthetsz, hogy igénybe veszed-e a szolgáltatást, vagy vásárolsz-e, hanem még arról is, hogy kinél teszed mindezt.

a reálgazdaságot ne keverd össze a pénzgazdasággal, a bankokkal, és főleg ne a Magyarországontevékenykedő "világbankokkal"
Ez utóbbiak privilegizált helyzetet élveznek. 0,5 5-os kamattal kapnak hitelt az Európai Központi Banktól és azután azt tesznek ezzel a pénzzel, amit akarnak. Ők nem versenyzők, hanem Istenek, az ő munkáját látják el. Ezt nem én, hanem Lloyd Blankfein, a Goldman Sachs bankház igazgatója mondta. Az Istenek, egymás között lehet, hogy versenyeznek, de az alattvalóikkal azt tesznek, amit akarnak. És törvények felett állnak.

cselcsabi | 2011. január 7. | 07:30:10

wakeger

"a multiknál vásárolni, bankolni, pénzügyi tanácsadó tanácsait hallgatni a te egyedüli döntésed. "

- nem igaz: minden vállalkozásnak kötelező bankszámlát nyitni, és leperkálni min. havi 5 ezer Ft kezelési kötséget
magánszemélyek is rosszul járnak, ha nem teszik bankba a pénzüket, mert elinflálódik

br1ber | 2011. január 7. | 01:35:13

ugyanitt kiszivárgott http://nol.hu/kulfold/wikileaks__nagykoveti_jelentes_az_elso_orban-talalkarol_ O.V. szerint "a tipikus Fidesz-szavazót, mint aki politikailag elkötelezett, házas, jobban iskolázott, ingatlannal rendelkezik, nem függ állami juttatásoktól és nagyobb gazdasági szabadságra vágyik. A tipikus szocialista szavazó Orbán szerint nagyrészt apatikus politikailag, nem olyan jól iskolázott, alacsonyabb társadalmi-gazdasági osztályba tartozik, és függ az államtól akár nyugdíj, akár munkanélküli segély formájában."
Ehhez képest érdekes, hogy kik a vesztesek.

Az adózásról meg ez jut eszembe:
"You Americans are such suckers. You think that the rules for taxes that apply to rich people also apply to working people. But they don't. When working peoples' taxes go up, their pay goes up. When their taxes go down, their pay goes down. It may take a year or two or three to all even out, but it always works this way - look at any country in Europe. And it's the opposite of how it works for rich people!"
http://www.thomhartmann.com/blog/2009/07/great-tax-con-job

páis | 2011. január 7. | 00:29:47

Moderálási alapelvek- komment törölve -

kistádé | 2011. január 6. | 23:58:48

Én azt szerettem volna, ha Kornai János hasonlóan alapos cikkben elemzi a Medgyessy és Gyurcsány kormányok gazdaságpolitikáját. Felhívja a figyelmet az esztelen eladósodás súlyos következményeire.

S akkor talán nem győzött volna ilyen nagy arányban a Fidesz, s nem következett volna be, amiről ír.

Vajon miért nem írt akkor nagy aggodalommal?

kékestető | 2011. január 6. | 23:45:19

Azt hiszem ez is egy kemény "gyomros" az európai elnöklését ma kezdő Orbán Viktornak!
Nem azért, mert ahogy itt is többen leírták Kornai alapvetően liberális szemléletű közgazdász - így a címkézés már megy is, hogy nehogy érdemben kelljen vitatni az állításokat, hanem azért, mert Kornai nem egy "véleményformáló" értelmiségi, így rikja megszólásainak súlya van! Meg persze nemzetközi tekintélye.
Az írás nagyívű, de ugyanakkor valóban lényegre törő, egyes szavak szintjéig átgondolt, kiérlelt írás, mely pontosan leltározza fel az elmúlt 8 hónap korm,ányzati politikáját, s annak hatásait.

Mindehhez képest másodlagos, hogy én is másképp ítélem meg Kornai egyes közgazdasági fejtegetéseit – így pl. a kkv-k ill. a multik versenyhátránya, -előnye kapcsán –, de ő a közgazdász szempontjait érvényesíti (és itt én magam nem is vitathatom érveit), és meg a (helyi) társadalmi szempontokat is figyelembe veszem. Bár az én ilyetén komplexebb megközelítésem még nem ignorálja azt a tényt, hogy általában a kkv-k termelékenység, versenyképesség terén elmaradnak a multiktól. Nehéz kérdés ez is, mint minden.
Csak a fidesz-világ(látás)ban olyan bántóan egyszerű minden!

páis | 2011. január 6. | 23:24:00

Moderálási alapelvek- komment törölve -

páis | 2011. január 6. | 23:06:10

Moderálási alapelvek- komment törölve -

PBBP | 2011. január 6. | 21:43:00

Bevallom, a fenti nehézsúlyú anyagnak kb 25 %-át olvastam át, de ebből egyértelműen lejött az, ami a lényeg.

A szerző objektívnak álcázott megközelítéssel próbálja értékelni az elmúlt nyolc hónapot, de egy pillanatig sem figyel arra, az intézkedések milyen trendekkel szemben történtek. Igaz, a cikk elején kifejti, csak az elmúlt nyolc hónappal akar foglalkozni - de ez nem szakítható el az elmúlt nyolc évtől.

Kornai úr egy szamélyes - a magyar médiát jellemző - szemszögből veszi górcső alá az eseményeket. Más szemszögből ez teljesen másként nézne ki (de erre nekem nincs elég leüthető karakterem a kommentek között. Ez sem egyéb, mint a magyar ballib média támadása tudományosnak öltöztetett keretek között.

wakeger | 2011. január 6. | 21:36:56

Kedves cselcsabi!

"Igen, azt teszem. És tudatosan teszem. Ugyanis én nem úgy közelítek a dolgokhoz, hogy az államtól számon kérem az adóforintok hatékony felhasználását, és közben elfogadom, hogy ahhoz viszont semmi közöm, hogy a magánszféra és a bankok mit csinálnak. "

Ez természetesen a szived joga. Csak az a nem egészen jelentéktelen apróságot ne téveszd szem elől, hogy adót fizetni kötelező és a befizetését követően már csak nagyon áttételesen tudsz (4 évente választás) az adók elköltésébe beleszólni.

Ezzel szemben a multiknál vásárolni, bankolni, pénzügyi tanácsadó tanácsait hallgatni a te egyedüli döntésed. Meg mindenki másé is. Ráadásul, a közszolgáltatások esetében általában nincs verseny ( nincs több rendőrség, bíróság, építési hatóság amelyek közül választhatsz ), viszont a reálgazdaságban nem csak arról dönthetsz, hogy igénybe veszed-e a szolgáltatást, vagy vásárolsz-e, hanem még arról is, hogy kinél teszed mindezt.

Ezért egy országban nem kell - és nem is nagyon lehet - mesterségesen a bankok, a pénzügyi tanácsadók, az üzletek és fodrászatok számát csökkenteni, vagy növelni, mert azok, a piac nagyságától függően éppen annyian lesznek, amennyit a kereslet lehetővé tesz.

Ezzel szemben a közszolgálatban döntően a kormány dönt arról, hogy hány rendőr, bíró és TV elnök fog az adott országban dolgozni.

Ezért nem érdemes összemosni a két területet.

wakeger | 2011. január 6. | 21:24:00

Kedves nimród! | 2011. január 6. | 21:07:33

A Tovarisi konyec! jelszó nem egy tipikus neoliberális gondolat.

Emellett elismerem, hogy a privatizációs gyakorlatban számos probléma akadt és valóban értékes vállaltokat adtak el áron alul. Ugyanakkor az értékesített vállalatok jelentős része friss tőkéhez, technológiához, munkakultúrához és piacokhoz is jutott a privatizációt követően. Ezt a folyamatot országosan rossznak, egyenlegében negatívnak ítélni néhány valóban szerencsétlen eset miatt butaság, ez legalábbis alaposabb vizsgálatot érdemel. (Nagyon csalóka lehet, ezen vállalatok teljesítményét összehasonlítani a privatizációt követően, mert az állami tulajdonlás mellett, a lassan elszivárgó piacokkal és tőke nélkül nem futották volna be azt a pályát, amit így befutottak.)

Azt pedig, hogy felvállaltan kapitalista berendezkedést választva kinek a pénzéből lehetett volna a piaci versenytől mentesíteni a hazai vállalatokat, azt nem tudom.

Az összehasonlítás a szlovénekkel és csehekkel egyaránt sántít, egészen más fejlettség, munkakultúra jellemzi őket, egyáltalán nem biztos, hogy az 1 millióval több munkavállaló a más privatizációs gyakorlat miatt lehet.

Egyébként pedig. Ez a kétségtelenül gyors ütemű privatizáció a 90-es évek elejétől a közepéig volt jellemző. Eddig úgy volt, hogy akkor voltunk az írigyelt bezzegország, nem? A régió éllovasa. Onnan kerültünk az utolsó helyre. De most, amikor ezek a "káros" hatások megszűntek. Ki érti ezt?

cselcsabi | 2011. január 6. | 21:20:42

whammy,
Elektronikus jegyrendszert vezetnék be a MÁV és egyéb tömegközlekedési eszközön.

Már rég be kellett volna vezetni. Demszky nem akarta. Azt mondta: tűl drága.

cselcsabi | 2011. január 6. | 21:18:24

Whammy | 2011. január 6. | 21:12:01

Cselcsabi,

"felülvizsgálni a rokkantnyugdíjakat",

OK, de akitől elveszed a rokkantnyugdíjat meg a korkedvezményest, nem kap kapásból munkahelyet, azt létre kell hozni valamiből, és ha a KKV-ket nem segíted, akkor nem fognak tudni munkahelyet teremteni

Virág elvtárs s.k. | 2011. január 6. | 21:14:21

Az Országgyűlés összetétele a népképviseleti demokrácia szabályai szerint: Fidesz-KDNP 262, Fidesz-KDNP-MVMP 1, független 1, Jobbik 47, LMP 16, MSZP 59 mandátum- jelentette be Virág Rudolf, az Országos Választási Iroda (OVI) vezetője.

....ez 2010 áprilisi hír....eljutott már Kornai elvtárshoz?

Könyörgök, valaki mondja meg neki.....

Virág elvtárs s.k.

cselcsabi | 2011. január 6. | 21:12:07

wakeger | 2011. január 6. | 20:58:40

Kedves cselcsabi!

Te következetesen összemosod az adókból finanszírozott közszférát és a reálgazdaságot.

Igen, azt teszem. És tudatosan teszem. Ugyanis én nem úgy közelítek a dolgokhoz, hogy az államtól számon kérem az adóforintok hatékony felhasználását, és közben elfogadom, hogy ahhoz viszont semmi közöm, hogy a magánszféra és a bankok mit csinálnak.
Ugyanis az utóbbiak ugyanolyan felelősséggel tartoznak a köznek, ugyanolyan szabályoknak kell megfelelniük, mint az államnak.
A tapasztalat ugyanis azt mutatja, hogy az elmúlt években a bankok, a "baloldali" kormányokkal együtt, tömegpusztítást vittek végbe Magyarországon. (A megfogalmazás különben nem tőlem, hanem Warren Buffett-től származik, aki az amerikai bankrendszerre mondta ugyanezt).

Whammy | 2011. január 6. | 21:12:01

Cselcsabi,
Mondok néhány példát a kiadások csökkentésére: felülvizsgálni a rokkant nyugdíjakat, a gyermektámogatási rendszert. A nyugdíjrendszer kivételeit eltörölni. Megszüntetném a kkv támogatásokat. Elektronikus jegyrendszert vezetnék be a MÁV és egyéb tömegközlekedési eszközön.

A legnagyobb veszteség egyébként a feketegazdaságból származik. Itt lehetne komolyabb ellenőrzéseket tenni, komoly büntetéseket kiszabni. Meg lehetne fogni a pénzt, ha lenne rá komoly akarat. Persze ehhez a példát a politikának kéne mutatni leginkább: például rendet vágni a pártfinanszírozásban, a költségelszámolásban, transzparenssé tenni a nagy beruházások szerződéseit stb.

nimród | 2011. január 6. | 21:07:33

Már nem találom, hogy melyik vitapartner kért példát arra, hogy az elmúlt 20 évben neoliberális gazdaságpolitika volt hazánkban. Válaszom a következő:
Sajnos nagyon is sok, tragikus következménnyel járó, szélsőségesen liberális gazdasági intézkedés történt az elmúlt 20 évben. Zömében a neoliberalizmus fő intézménye, az IMF sugalmazására, követelésére. Hogy csak néhányat említsek, ilyen volt például a privatizáció teljesen meggondolatlan (és korrupcióval átitatott) folyamata, amikor is a nyugati cégek „piacot” vettek, vagyis életképes magyar vállalatokat vettek meg bagóért, majd számoltak fel. Ezt úgy a szlovének, mint a csehek elkerülték. Nem véletlen, hogy a velünk azonos lélekszámú Csehországban 1 millióval több a munkavállaló mint nálunk. Ilyen volt továbbá a piaci verseny azonnali „rászabadítása”, az új viszonyokra még át nem állt magyar vállalatokra. Bármilyen színezetű volt a kormány, a gazdaságpolitika liberális volt, ugyanaz a szélsőségesen liberális közgazdász csoport alakította. Olyan emberek, akik -nevetséges módon- vakon hisznek a piac mindenhatóságában. Életidegen doktrinerek, estenként bűnöző hajlamokkal „megáldva”. (Tisztelet persze a kivételeknek.)

wakeger | 2011. január 6. | 20:58:40

Kedves cselcsabi!


"a neoliberálisoknak kevesebb iskolát, kevesebb tanárt, megszorításokat az embereknek és a családoknak, kisebb bért
a másik oldalnak kevesebb bankot, kevesebb pénzügyi tanácsadót, kevesebb könyvelőt, kisebb bürokráciát"

Te következetesen összemosod az adókból finanszírozott közszférát és a reálgazdaságot.

Egyébként nem hiszem, hogy józan liberális közgazdász Mo.-on feltétlenül kevesebb orvost, tanárt szeretne látni. A hatékonyságon viszont volna javítanivaló. Hogy konkrét példát mondjak a felsőoktatás például valószínűleg túlméretezett, rossz minőségű diplomát "gyárt" sok pénzért.
De az is abszurdum, hogy a magyar egészségügyet a hálapénz tartja fenn.

Ez az a két terület egyébként, amelyek a társadalom és a gazdaság számára is fontos befektetést jelentenek. Persze lehetőleg ugyanennyi (vagy kicsivel több) pénzért kellene nagyobb teljesítményt elérni. De ez nem biztos, hogy sikerülni fog néhány falusi iskola újranyitásával, mintahogy a tömegközlekedés bajainak megoldása sem a napi 10-15 embert szállító vasúti szárnyvonalak megnyitásában lehet.

cselcsabi | 2011. január 6. | 20:55:07

wakeger | 2011. január 6. | 20:46:19

Az Audi-kérdéshez,

1. A Bajnai-kormány is folyamatosan ment előre az egykulcsos SZJA felé.
2. Az egykulcsos SZJA a nyugati befektetőnek alapvető fontosságú kérdés, mert - ezt tolmácsként jól tudom - meg van győződve róla, hogy a cége csak akkor fog jól produkálni itt, ha otthonról hozza a menedzsereket (felső és középvezetőket). Márpedig ezt csak akkor tudja megtenni, ha a menedzser több milliós havi bérének nem viszi el az állam a 32-36 %-át.

Jiszajah | 2011. január 6. | 20:50:38

nimród

Mi számodra az éthosz?

cselcsabi | 2011. január 6. | 20:48:47

"antalgyula | 2011. január 6. | 20:40:27

cselcsabi, az szja-csökkentés és az audi-fejlesztés összefüggése csak nagyon áttételes: mostantól nem kerül kevesebbe a magas fizetésű munkavállaló sem, legfeljebb potenciálisan kevesebbel is beéri, hiszen a bruttóból több marad nála. Halovány ösztönző ez egy multinak."

Nem az egyszerű munkavállalóról van szó. Hanem a menedzsmentről. A németek, franciák, angolok stb. otthonról akarnak hozni fiatal diplomásokat a menedzseri pozíciókba. Ahhoz azonban, hogy ezek a pozíciók elég vonzók legyenek nekik, alacsony SZJA-terhek kellenek.

Nem véletlenül hajtották ki Szlovákiában, Romániában és máshol is az egykulcsos adót. A nyugati befektetők hajtották ki, nem a magyarok.



wakeger | 2011. január 6. | 20:46:19

cselcsabi | 2011. január 6. | 20:32:24

Kedves cselcsabi!

Aki a kormány intézkedéseit meg akarja védeni, az nem csak ellentmondásokba keveredik, hanem még "rablómeséket" kitalál.

Én ugyan nem tudom, hogy Győrben az Audinál hány külföldi fiatal diplomás dolgozik menedzseri pozícióban, de kötve hiszem, hogy a magyar adótörvények meg nem változtatása esetén olyan mértékben kellene emelni a bérüket, hogy "vonzó" legyen a számukra az állás, hogy az elérje a számítási hibahatárt a cégnél.

Főként, hogy ezt feltételül szabták volna. Ráadásul azt az üzletet még a Bajnaiék hozták tető alá.

Valamint utáljuk a multiknak adott adókedvezményeket, nem? ( Ráadásul ennél kevésbé hatékony adókedvezményt még elképzelni is nehéz, hiszen nem csak az Audira érvényes, így rengeteg adókiesés áll szemben nagyon kicsi adóelőnnyel. Szerintem ettől még a Matolcsinak is több esze van.)

cselcsabi | 2011. január 6. | 20:44:27

Whammy

"igazi reformok", "kiadáscsökkentés"

mit jelent ez?

a neoliberálisoknak kevesebb iskolát, kevesebb tanárt, megszorításokat az embereknek és a családoknak, kisebb bért
a másik oldalnak kevesebb bankot, kevesebb pénzügyi tanácsadót, kevesebb könyvelőt, kisebb bürokráciát

Ez ilyen egyszerű, hagyjuk a reformlózungokat!
Ami a technikai korszerűsítéseket illeti, az egészen más dolog.

1figyelő | 2011. január 6. | 20:42:17

Alfa és omega: "Abban azonban széles konszenzus alakult ki, hogy a fenntartható növekedést súlyosan veszélyezteti a pénzügyi egyensúly komoly megingása."
Adósság sokszorosára nőtt, nemzeti vagyon eltűnt, az átlag reálbérek valahol a 70-es évek szintjén, ha ..
A növekedésnek és a tőzsdézésnek mi köze egymáshoz?
Ki miatt csökken az üzleti bizalom? A közpénzeket eltulajdonítók, adókerülők, kooruptak miatt. Nem kívánok személyeskedni ... Fiú ...

antalgyula | 2011. január 6. | 20:40:27

cselcsabi, az szja-csökkentés és az audi-fejlesztés összefüggése csak nagyon áttételes: mostantól nem kerül kevesebbe a magas fizetésű munkavállaló sem, legfeljebb potenciálisan kevesebbel is beéri, hiszen a bruttóból több marad nála. Halovány ösztönző ez egy multinak.

wakeger | 2011. január 6. | 20:34:34

nimród | 2011. január 6. | 19:57:38

A tények nimród, a tények!

A MANYUP-okat 11 éve vezették be. Kötelező csak a pályakezdőknek volt, de a 11 év alatt munkába állt pályakezdők (akik ugye muszályból léptek be) sem tudták "átbillenteni" a számokat annyira, hogy most is többségben vannak akik önként léptek át az állami nyugdíjból.

Akkor azért olyan nagy erőszakra nem volt szükség.

Sőt az akkor a csapból is folyó tanács ellenére, amennyiben aki 40 évestől idősebb, az ne válassza a MANYUP-ot, mert rosszabbul jár, még a jelenlegi pénzügyminiszterünk is belépett, pedig talán már 50 is elmúlt akkortájt. De az is lehet, hogy a felesége bosszúból léptette be.

Ettől persze még lehet rossz az elképzelés, de mintha most, a visszalépéseknél több erőszakosságot érzékelnék.

cselcsabi | 2011. január 6. | 20:32:24

Whammy | 2011. január 6. | 20:28:41

Cselcsabi,

Nos az SZJA adócsökkentés a munkaadók számára nem jelent csökkenést, 300 ezer forintos bruttó bér alatt (ahol a fizikai melósok többsége van) ráadásul nem is jelent igazán jelentős nettó bércsökkenést sem.

Nem erről van szó. És főleg nem a fizikai melósokról. Hanem a menedzsmentről. A németek, franciák, angolok stb. otthonról akarnak hozni fiatal diplomásokat a menedzseri pozíciókba. Ahhoz azonban, hogy ezek a pozíciók elég vonzók legyenek nekik, alacsony SZJA-terhek kellenek.

Whammy | 2011. január 6. | 20:28:41

Cselcsabi,

Nos az SZJA adócsökkentés a munkaadók számára nem jelent csökkenést, 300 ezer forintos bruttó bér alatt (ahol a fizikai melósok többsége van) ráadásul nem is jelent igazán jelentős nettó bércsökkenést sem. Kötve hiszem, hogy az Audi emiatt döntött volna kizárólag a magyar bővítés mellett, sokkal inkább az, hogy itt tudtak fizikálisan bővülni, meg itt állt rendelkezésre munkaerő stb.

A 3,8%-os hiánycél eléréséhez valószínűleg tényleg kellettek azonnali intézkedések, de szerintem jobb fogadtatása lett volna, ha elindítják a kiadások csökkentését és úszik a 2010-es hiány, mintsem, hogy olyan intézkedéseket hoznak, amelyekkel átlépnek bizonyos határokat. Még a különadókat is lenyelte volna a piac, ha ennek cserébe beindultak volna az igazi reformok. Csakhogy a Fidesz teljesen készületlen volt a feladatra. Sajnos teszem hozzá.

wakeger | 2011. január 6. | 20:21:00

nimród | 2011. január 6. | 20:06:13

"II. világháború végétől kb a '80-as évek közepéig az USA -ban is szociális piacgazdaság volt. Ha nem is annyira "szociális", mint Európában. Ezt a neoliberális fordulat szüntette meg. Azóta a bérek stagnálnak (Amerikában is) miközben a profit (és a tőkéseket gátlástalanul kiszolgáló menedzserek fizetése)az egekbe szökött."

Ez erősen definíciós kérdés. Mármint, hogy mettől-meddig tartunk valamit "szociális piacgazdaságnak". Mindenesetre én nem tudok olyan említésre méltó szociális elemről, ami volt modjuk az USA-ban 1955-ben, de nem volt 1999-ben. Ha te tudsz írd ide, hogy alátámaszd a mondandódat.

Egyébként azt senki sem állította, hogy egy liberális piacgazdaságban a széles tömegeknek jobb élni, mint egy szociálisban. Az egész onnan indult, hogy azt állítottam, hogy Mo.-on az elmúlt 20 évben nem volt ( esetleg nagyon rövid ideig ) egy valóban liberálisnak nevezhető gazdaságpolitika.

Ja és érveket is sorakoztattam a kijelentésem mellé.

nimród | 2011. január 6. | 20:06:13

wakeger | 2011. január 6. | 18:46:13

A II. világháború végétől kb a '80-as évek közepéig az USA -ban is szociális piacgazdaság volt. Ha nem is annyira "szociális", mint Európában. Ezt a neoliberális fordulat szüntette meg. Azóta a bérek stagnálnak (Amerikában is) miközben a profit (és a tőkéseket gátlástalanul kiszolgáló menedzserek fizetése)az egekbe szökött.

cselcsabi | 2011. január 6. | 20:05:54

nimród | 2011. január 6. | 19:57:38

teljesen egyetértek. Hozzátenném, hogy a neoliberális, doktrinér reformdüh is szerepet játszott a 2. pillér bevezetésében. Akkor még úgy látszott, Kornai is azt hitte, hogy a Friedman-Pinochet módszer az egész világon beválik. 2008 bizonyította, hogy nem.

cselcsabi | 2011. január 6. | 20:01:45

Whammy | 2011. január 6. | 19:48:41

cselcsabi,

"nem kellett volna ilyen mérvű SZJA adócsökkentést tenni."

Ebben egyetértek, de szerintem akkor nem lett volna Audi bővítés Győrben. Ami nélkül nem lenne esély számottevő gazdasági növekedésre.

nimród | 2011. január 6. | 19:57:38

Valaki itt az „elvett” nyugdíja miatt kesereg. Nagy és az elmúlt napokban bőven kitárgyalt téma ez. Nem is szeretnék különösebben belebonyolódni. Annyit fűznék csak mindössze hozzá, hogy egy felelőtlenül és antidemokratikus módon bevezetett rendszerről van szó. Elképesztő, hogy magánnyugdíj pénztárt kötelezővé tesznek. Amíg a jenlegi kormány kényszerhelyzetben volt, mert a költségvetési hiányt a rendszer megtartása esetén nem lehetett volna tartani (mellesleg nyugdíj-szakértők évek óta javasolták a megszüntetését), addig a Horn-Kuncze kormányt semmi nem kényszerítette az erőszakos bevezetésére. Legfeljebb az a szándék, hogy a holdudvarát, mint pénztárkezelőket, jó üzlethez juttassa. Ez be is következett. Ők, szemben a pénztártagok többségével, mindannyian jól jártak.

cselcsabi | 2011. január 6. | 19:55:02

Whammy | 2011. január 6. | 19:48:41

cselcsabi,

...
A Fidesz gazdaságpolitikája pedig több helyen vérzik. Szerintem például nem lett volna szükség ilyen megkérdőjelezhető módszerrel történő MNYP magánosításra. Anélkül is sokan az államit választották volna. Nem kellett volna ilyen diszkriminatív adót bevezetni, amit jópár cégre személyre lett szabva

Ezek nélkül nem lehetett volna tartani a 3,8-as hiánycélt. Ami viszont előfeltétele a pénzügyi konszolidációnak.

cselcsabi | 2011. január 6. | 19:52:25

Whammy | 2011. január 6. | 19:48:41

cselcsabi,

Azért nem mellékesen a svéd privát cégek még Svédországban is hatékonyabbak, mint az állami vállalatok.

Én nem mondom, hogy legyen minden privát, mert igenis vannak területek, ahol bukott a privát rendszer. De azért, ahol ésszerű verseny kialakítható, ott azért alakítsunk ki ésszerű versenyt

ebben egyetértek.

cselcsabi | 2011. január 6. | 19:50:09

wakeger,

"a bankok nem az adóbevételekből szerzik a bevételük nagy részét"

akárhonnan szerzik bevételeiket, mi fizetjük meg,
és ha a számokat nézzük azt kell megállapítani, óriási vízfej jött létre bankokból, nemcsak itthon, hanem az egész világon.
Ez az a vízfej, (buborék, nevezd, aminek akarod) amit le kell építeni.

Whammy | 2011. január 6. | 19:48:41

cselcsabi,

Azért nem mellékesen a svéd privát cégek még Svédországban is hatékonyabbak, mint az állami vállalatok.

Én nem mondom, hogy legyen minden privát, mert igenis vannak területek, ahol bukott a privát rendszer. De azért, ahol ésszerű verseny kialakítható, ott azért alakítsunk ki ésszerű versenyt.

A Fidesz gazdaságpolitikája pedig több helyen vérzik. Szerintem például nem lett volna szükség ilyen megkérdőjelezhető módszerrel történő MNYP magánosításra. Anélkül is sokan az államit választották volna. Nem kellett volna ilyen diszkriminatív adót bevezetni, amit jópár cégre személyre lett szabva. Meg nem kellett volna ilyen mérvű SZJA adócsökkentést tenni.

El kellett volna viszont kezdeni a szociális juttatások átalakítását, a költségek csökkentését, a nyugdíjrendszer és az egészségügy átalakítását. Ki kezdje el ezeket a reformokat, ha nem egy két harmados felhatalmazással bíró párt?

cselcsabi | 2011. január 6. | 19:45:12

akeger | 2011. január 6. | 19:36:27

Kedves cselcsabi!

2011. január 6. | 19:21:49-i hozzászólásod

Látod máris itt egy klassz ellentmondás. Mert, ha a kormány szerint orvosokra és pedagógusokra van inkább szükség, akkor miért olyan SZJA törvény módosítást fogadtatott el, amiben éppen a bankárokat részesíti előnyben, az orvosokkal és pedagógusokkal szemben.

Nem a bankárokat, hanem a magas keresetűeket, és főleg a dúsgazdagokat részesíti előnyben. Ez igaz, ez tény. (Mellesleg az álbaloldali kormányok nyomdokain jár ebben.)
A magyarázatot, hogy miért teszi ezt, két dologban látom.
Az elsőt, mint baloldali ember, nem nagyon méltányolom. Nevezetesen arról van szó, hogy jobboldali kormányról lévén szó, a magyar felső középosztály létrehozásán fáradozik ez a kormány.
A másodikat viszont el tudom, mert el kell fogadni. Arról van szó, hogy az egykulcsos SZJA a német és általában nyugati reálgazdasági befektetők feltétele volt beruházásaikhoz.

nimród | 2011. január 6. | 19:42:02

"nemmagyar | 2011. január 6. | 19:37:37

Köszönet a cikkért. Ez a közszolgálat példája."

Na ja, ha valaki nemmagyar!

cselcsabi | 2011. január 6. | 19:38:29

wakeger

"a funkcionális analfabéták száma több, mint félmillió"

köszönhetően a Kornai-féle "koraszülött jóléti állam" tézisének.
Az álbaloldali kormányok húsz évig e tézis megvalósításán, a dekonstrukción dolgoztak, sikerrel. Köszönd meg Kornai úrnak.

nemmagyar | 2011. január 6. | 19:37:37

Köszönet a cikkért. Ez a közszolgálat példája.

wakeger | 2011. január 6. | 19:36:27

Kedves cselcsabi!

2011. január 6. | 19:21:49-i hozzászólásod

Látod máris itt egy klassz ellentmondás. Mert, ha a kormány szerint orvosokra és pedagógusokra van inkább szükség, akkor miért olyan SZJA törvény módosítást fogadtatott el, amiben éppen a bankárokat részesíti előnyben, az orvosokkal és pedagógusokkal szemben.

Egyébként a bankok nem az adóbevételekből szerzik a bevételük nagy részét, persze vannak kivételek, ilyen például a bankoknak szuper nyereséget biztosító támogatott lakáshitelek, amelyek rendszerét na ki vezette be? Igen a Fidesz, még az előző kormányzása idején.

cselcsabi | 2011. január 6. | 19:34:38

Kedves cselcsabi!

Ezt te írtad. Szerinted ez mit jelent?


"A lényeg ugyanaz: magántulajdon szentsége ide, magántulajdon szentsége oda, Magyarországon határt kell szabni a piacosításnak, mert az egy szint felett a lakosság pusztulásához, az országból való elmeneküléséhez, a terület "elsivatagosodásához" vezet."

Ez egészen pontosan azt jelenti, hogy nem az egészségügyi kiadásokat kell tovább csökkenteni, nem a pedagógusokat kell kirúgni a munkahelyéről, nem a villamosjegy árát kell tovább növelni,
hanem a bankok profitját kell megkurtítani, nincs szükség 100 ezer banki alkalmazottra 460 ezer forintos átlagfizetéssel, és az sem tragédia ha a Tesco és a Vodafone visszafogja beruházási tevékenységét. Mert azon a pénzen máshol is lehet munkahelyet teremteni.

Borcsahúga | 2011. január 6. | 19:32:16

Érdekes. A kormánypárti kommentelők kínosan elkerülik Kornai "veszteséglistájának" kommentelését és azt, hogy minden extra adót mi fogunk megfizetni. Többek között - a kormány által nyiltan felvállalt és hirdetett - elengedett inflációval. 1998-2002 között is ezt csinálták, két %-kal magasabb inflációval "szereztek" maguknak mozgásteret. Most meg a majdani nyugdíjunk elvételével még könnyen páváskodnak. De ha az elfogy, akkor mi lesz? Majd a cba eltartja az országot? A termelés beindításáról ötletük sincs. Egyelőre csak a munkahelyek megszüntetése folyik - közfoglalkoztatás megszűntetése, vasárnapi nyitva tartás megszűntetése, extra adók következményeként jelentkező leépítések, stb. A 10 milliós piac nem elég egy erős gazdaság felépítéséhez.

wakeger | 2011. január 6. | 19:23:50

Kedves cselcsabi!

Nem pontos, és nem is teljesen friss adatokat írok de durva összehasonlításra még jó lehet:

Bérköltség járulékokkal

Magyarország: 100
Románia: 60
India: 26
Kína: 14

Az alacsony hatékonyságú termelésben ilyenek a vetélytársaink. Ezen semmilyen európai összefogás nem segít egyszeriben. Ezen a hatékonyság növelése segít, de az nagyon nehéz dió, egy olyan országban, ahol a funkcionális analfabéták száma több, mint félmillió.

cselcsabi | 2011. január 6. | 19:21:49

Azt írja Kornai: "Vessünk ki meghökkentő méretű adókat az amúgy is ellenszenves bankokra és multikra - nem kell törődni azzal, hogy ez milyen hatással lesz a kulcsfontosságú ágazatok beruházási kedvére."

A kormány ezt nyilván nem jókedvében teszi, hanem azért, mert valahonnan elő kell teremteni a befektetői bizalom visszanyeréséhez szükséges pénzt.

Kornai persze nyilván azt gondolja, hogy túl sok a pedagógus, az egészségügyi dolgozó és túl sokat keresnek.
A kormány, és velük együtt pedig én is, ezzel szemben azt gondolja, hogy Magyarországon ma nem pedagógusból és orvosból van túl sok, hanem bankból és bankárból. Nem a tanárok keresnek túl sokat, hanem a pénzügyi szférában folyik ki túl sok pénz.

wakeger | 2011. január 6. | 19:18:44

Kedves cselcsabi!

Nem pontos, és nem is teljesen friss adatokat írok de durva összehasonlításra még jó lehet:

Bérköltség járulékokkal

Magyarország:

wakeger | 2011. január 6. | 19:14:33

Kedves cselcsabi!

Azt gondolom az a gond, hogy , ha valaki mindenképpen igazolni akarja a jelenlegi kormány lehető legtöbb (ha egy mód van akkor az összes) intézkedését, akkor, mivel a kormány intézkedései, és különösen gazdaságpolitikája ellentmondásosak, önmaga is ellentmondásokba keveredik.

cselcsabi | 2011. január 6. | 19:13:28

wakeger,



"Az adóverseny igen káros folyamatába többek között ő hajszolta be Magyarországot."

Nevethetsz rajta, ezt az állításomat fenntartom.
Az adóverseny, Kínával együtt, olyan mint a 19. századi vasbértörvény (tudod, amit már Lassalle is bírált).
Ebből a kiút nem a dekonstrukció, a munkaerő tönkretétele és a jóléti állam leépítése, hanem a konstrukció az építkezés. Európában is, összefogás és együttműködés kellene, nemzeti és nemzetek közötti szinten is. Ehelyett belső rivalizálás folyik, fékevesztett fiskális és szociális dömpinggel.
Ezt a folyamatot Magyarországon Kornaiék indították el a "Kelet-Közép-Európa regionális pénzügyi központja leszünk" irreális célkitűzésével,a "koraszülött jóléti állam"-elméletével, a "privatizálni, végig!" szlogennel, és még folytathatnám a sort.

wakeger | 2011. január 6. | 19:10:12

Kedves cselcsabi!

Ezt te írtad. Szerinted ez mit jelent?


"A lényeg ugyanaz: magántulajdon szentsége ide, magántulajdon szentsége oda, Magyarországon határt kell szabni a piacosításnak, mert az egy szint felett a lakosság pusztulásához, az országból való elmeneküléséhez, a terület "elsivatagosodásához" vezet."

cselcsabi | 2011. január 6. | 19:02:48

vakegér,
próbáld meg pontosan érteni a leírtakat és nem "érzéseid" után menni.

Azt írod:
"Azt korántsem sikerült alátámasztanod, hogy "több magántulajdon, rosszabb élet", ami a korábbi hozzászólásodból kiérződik."

Ki írt ilyen hülyeséget? Én nem, az biztos.

wakeger | 2011. január 6. | 18:58:16

Kedves cselcsabi | 2011. január 6. | 18:30:24


"Az adóverseny igen káros folyamatába többek között ő hajszolta be Magyarországot."

Mármint Kornai János? Ez vicces.

Te tudsz róla, hogy akár akarjuk, akár nem egy globalizált világban élünk?
Rémlik egy ország neve - csak egy példaként -, Kína?
Észrevetted, hogy a magyar könnyűipar kilehelte a lelkét?

Az adóversenybe a nemzetközi helyzet "hajszolta" bele Mo.-ot, nem Kornai János! Ha akarsz termelni, akkor legyél versenyképes! Legyenek a költségek a teljesítményeddel arányosak!

Ha nem, mehetsz a levesbe! Ez ilyen kemény világ!

(Egyénként mind Svégország, mind Franciaország jelentős reformokat volt kénytelen végrehajtani, éppen a versenyképességének megőrzése érdekében.)

pixXxel | 2011. január 6. | 18:52:11

Nekem is tetszett a cikk, várom a folytatást.

wakeger | 2011. január 6. | 18:46:13

Kedves Cselcsabi!2011. január 6. | 18:18:02

Ne haragudj, de ez mellébeszélés. Azt talán nem vitatod, hogy azt korántsem sikerült alátámasztanod, hogy "több magántulajdon, rosszabb élet", ami a korábbi hozzászólásodból kiérződik.

Amiről beszélsz, az a kapitalizmus fejlődéstörténetéhez tartozik, amit senki sem vitat, hiszen mindenki tudja, hogy Angliában 1840-ben másképp éltek a kizsákmányoltak, mint manapság, és ebben nem kizárólag a technikai fejlődésnek van szerepe.

Egyébként ugyanebben az időben (1950-1990) a talán legkevésbé "szociális" és csak "piaci" gazdaságpolitikájú USÁ-ban az emberek még sokkal jobban éltek, csak oda az NDK-ból már nem lehetett olyan könnyen átszökni. (Sőt ezeknek a piacpártiaknak volt részben köszönhető az NSZK "szociálissága" is.)

A "szociális piacgazdaság" egyébként sokkal régebbi találmány, és azt is sokkal régebben felismerték, hogy a termelésben résztvevőket is magas jövedelemhez kell juttatni ill. a profitot mérsékelni kell a bérek javára, mert a megtermelt árukat el is kell adni, ahhoz pedig vevő kell. Nem véletlen, hogy a munkások életszínvonala a kapitalizmusban gyorsan és gyakorlatilag folyamatosan emelkedett.

cselcsabi | 2011. január 6. | 18:30:24

Whammy,

"Egyébként nálunk sajnos azok a területek működnek rosszul, ahol az állam van, pedig még ennek sem kéne feltétlenül így lennie (lásd Svédország)."

Azt mondják a liberálisok, az állami azért működik rosszul, mert állami.
Nos, a svéd és a francia példa az ellenkezőjét bizonyítja.
Az állami is tud nagyon jól működni, ha megfizetik az árát. Ehhez persze rendesen kell fizetni, és elég sok adót, önkéntesen.
A jól működő francia és svéd jóléti rendszer mögött 50 százalék fölötti újraelosztási arány van. (Nálunk 40 százalék alatti ugyanez a szám.)
Most Kornai is kezd ilyesféléket mondogatni - szemben Matolcsyval - de korábban mindig le akarta építeni az adókat és a "koraszülött" jóléti államot. Az adóverseny igen káros folyamatába többek között ő hajszolta be Magyarországot.

cselcsabi | 2011. január 6. | 18:22:52

Azért mert Kornai nem érti az Orbán-kormány gazdaságpolitikáját, azért az még lehet koherens.
Csak meg kellett volna hallgatni és megpróbálni megérteni Matolcsy parlamenti expozéját a költségvetési vita kezdetekor.
Matolcsíy világosan elmondta: a gazdasági konszolidáció feltétele a pénzügyi konszolidáció. Ehhez tartani kell a 3,8-es költségvetési hiánycélt. Nos, ez a cél - úgy látszik - teljesült, remélhetőleg nincs mögött kozmetikázás.
Ez mindennek az alapja. Lám, már tolonganak is a befektetők a magyar állampapírokért.

cselcsabi | 2011. január 6. | 18:18:02

Kedves vakegér,
az egyik oldalon nem piaci alapú kapitalizmus, hanem "szociális piacgazdaság működgetett". A szabad piacra épülő kapitalizmus a két világháború között megbukott Nyugat-Európában. A második világháború után Németországban és más nyugat-európai országokban is kialakult a skandináv modell nyomán, a rajnai modell. Lényege volt, hogy a kínálat mellett a keresletre is építő (sokak által tévesen keynesiánusnak minősített) piaci egyensúlyi állapotra épített. Ebből a hetvenes évek második felében kimerült modellből lendítette ki a nyugatot a "csak a piac", "csak a kínálat" jelszóval az egyensúlyellenes thatcheri-reagani-friedmani stb. modell.
Ma ez merült ki. Mert a piac mégis csak a kínálat és a kereslet egyensúlyából él. Ha ez tartósan felborul, akkor tartós munkanélküliség alakul ki, és tönkremegy a gazdaság. Ez Keynesnek egy másik alaptétele, amiről hajlamosak megfeledkezni azok, akik mindig csak az "osztogatás apostolának" próbálják őt beállítani.

wakeger | 2011. január 6. | 17:58:04

cselcsabi | 2011. január 6. | 17:28:15

"A lényeg ugyanaz: magántulajdon szentsége ide, magántulajdon szentsége oda, Magyarországon határt kell szabni a piacosításnak, mert az egy szint felett a lakosság pusztulásához, az országból való elmeneküléséhez, a terület "elsivatagosodásához" vezet."

Arra azért kíváncsi volnék, ezt hogyan bizonyítod, vagy legalább mivel támasztod alá?

Én emlékszem, Európában volt egy fal, ahol az egyik oldalon a piaci alapú kapitalizmus működgetett, a másikon pedig egy a magántulajdont el nem ismerő gazdaságpolitika boldogította az embereket, de eddig úgy hallottam, hogy azt nem a piacpártiak építették. De lehet, hogy a Nyugat-Berlinből meginduló menekültáradatot akarták távoltartani a boldog és elégedett Kelet-Berliniek?

magyar_kultúra | 2011. január 6. | 17:52:20

"cselcsabi | 2011. január 6. | 16:53:41
magyar_kultúra
A valóság bizonyára egészen más. MSZP-s megveretőemberek, békés tüntetők és vérszomjas Gyurcsány csak a képzeletedben él. Rossz hely lehet :-(
Tévedsz. "MSZP-s megveretőemberek, békés tüntetők és vérszomjas Gyurcsány" mindez minimum annyi embernek a képzeletében él, akik az idei választásokon nem szavaztak az álbaloldalra. És ők nincsenek kevesen."

Igazad van. Valóban sok áldozata van kicsiny hazánkban a kollektív hisztéria kialakításában érdekelt akarnokoknak.

Whammy | 2011. január 6. | 17:39:06

hzsolt10, igen jobb lenne a közösségi tulajdon, mint megfogalmazás, mint az állami.

wakegerrel teljesen egyetértek

cselcsabival is, annyit azért hozzá tennék, hogy Kornai sem gondolja, hogy mindent piacosítani kell. Az egészségügy például nagy vita tárgya, sőt egyes részein is vitatkoznak (például a fogorvoslás, plasztikai sebészet kitünően piacosítható, a hajléktalanellátás kevésbé). Az oktatás esetében az alap és középfokú oktatás szinte mindenhol állami. A nyugdíj esetében 3/4 rész volt eddig állami, 1/4 magán, szerintem ez nem rossz arány.

Egyébként nálunk sajnos azok a területek működnek rosszul, ahol az állam van, pedig még ennek sem kéne feltétlenül így lennie (lásd Svédország).

hzsolt10 | 2011. január 6. | 17:32:54

Whammy, nem akarok kötözködni, de azért jó lenne tisztázni, mi a magán- és mi az állami tulajdon.
Ha van valamid, az magán, és eladhatod.
Egy állami tulajdon, pl. egy cég kié? Ha mindenkié (így a tiéd is), akkor eladhatnád belőle a részed. Kötve hiszem, hogy a Magyar Villamos Művekből vagy a Szerencsejáték zrt.-ből eladhatnád a "részed". Ha viszont az állam rendelkezik a mindenki tulajdonával, akkor ez nem a mindenki tulajdona, szóval ez is magántulajdon, csak ekkor a mindenki pénzét (a közpénzt) nyíltabban belenyomhatják a cégbe (a magáncégeket ezzel szemben pl. adókedvezményekkel támogathatják).

wakeger | 2011. január 6. | 17:31:29

Nagyon elterjedt tévhit, hogy Mo. gazdasági problémáit a liberális gazdaságpolitika okozta ill. okozza.

Nos erről szó sincs. Mo.-on a gazdaságpolitika "percekre" volt liberális az elmúlt 20 évben, és amikor a nagy bajok keletkeztek akkor egyáltalán nem volt az.

Semmi köze ugyanis a liberális gazdaságpolitikához a minimálbérek kormányzati erőszakkal való drasztikus emelésének. Semmi köze a liberális gazdaságpolitikának ahhoz, hogy Mo.-on az elmúlt 20 évben nem volt egyensúlyi költségvetés ( a deficit, valahol 3,5 és 10% között ingadozott ). Nincs köze a liberális gazdaságpolitikához a 13 havi, fedezetlen nyugdíj kifizetésének. Nincs köze a közalkalmazottak 50%-os béremelésének. Nincs köze a nemzetközileg nagyon magasnak, időnként csak magasnak számító adó- és járuléktehernek. Nincs köze a nemzetközileg óriásinak számító közalkalmatotti létszámhoz. Nincs köze a 800.000 rokkantnyugdíjashoz. Nincs köze a feketegazdaság magas arányához.

Sőt azt gondolom, hogy éppen ezek ellenkezőjéhez volna köze egy következetesen végégvitt liberális gazdaságpolitika.

Persze azt nem tudjuk, hogy mi volna ma, ha lett volna ilyen Mo.-on, de, hogy nem próbáltuk ki, az biztos.

cselcsabi | 2011. január 6. | 17:28:15

A fő kérdés itt a piacosítás kérdése. Minden piacosítható-e vagy sem. Nyilvánvaló, hogy az amerikai pénzvilágnak az az érdeke, hogy a globális javak minél nagyobb részét vonják be a piacosításba, mert az biztosíthatja az amerikai pénzügyi szektor továbbélését és feltámadását. A nyugdíjpénztárak, az oktatás és az egészégügy piacosítása is ebbe a problémakörbe tartozik. Nyilvánvaló, hogy Kornai úr ebben a kérdésben, akarva-akaratlanul, a Wall Street szekerét tolja.
Csakhogy a dollár és euromilliárdok áttolása a "befektetőkhöz" egyre inkább lehetetlenné teszi a munkaerő újraetermelését itt Magyarországon. Ma persze ezt úgy szokták mondani: súlyosbodik a demográfiai helyzet. (Ami persze ugyanaz, mint az előbbi, egy korábbi nyelvezetben íródott megfogalmazás.)
A lényeg ugyanaz: magántulajdon szentsége ide, magántulajdon szentsége oda, Magyarországon határt kell szabni a piacosításnak, mert az egy szint felett a lakosság pusztulásához, az országból való elmeneküléséhez, a terület "elsivatagosodásához" vezet. Ez pedig senkinek sem érdeke. A nyugatnak főleg nem érdeke, hogy oda meneküljenek pl. a magyarországi romák. Márpedig az újabb lakossági megszorítások, amelyek a válságadóknak és a magánnyugdíj-pénztárak államosításának az alternatíváját jelentik, ide vezetnének.

Whammy | 2011. január 6. | 17:10:57

nimród,

Azt gondolom, hogy tévedsz a liberalizmussal, illetve Kornai Jánossal kapcsolatban. Igen vannak olyan kérdések, amelyekben vita van a közgazdászok körében, de számos olyan kérdés van, amely esetekben a fő dolgokban egyetértés van, legfeljebb apró nüansznyi vita van a felek között.

Az egyik ilyen a magántulajdon szentsége - ez Kínától az Egyesült Államokig elfogadott dogma, hogy ennek a szentsége meghatározza az adott ország milyenségét. Ebben teljesen igaza van Kornainak, hogy az nem fogja javítani az ország megítélését, hogy kvázi ilyen vagyonhoz hozzá fog nyúlni a kormány. Hogy melyik hatás lesz az erősebb - a 3000 milliárd forint gazdaságélénkítő hatása vagy a MNYP államosítás bizalomcsökkentő hatása - na erre tényleg 5 év múlva kapjuk meg a választ.

Azt hiszem, nem a liberális közgazdaságtannal vagy a közgazdászokkal van a gond - sokkal inkább a felfogással, ami nem hajlandó elfogadni a realitást és a politikusokkal, akik ennek a felfogásnak megfelelve cselekednek.

manipul | 2011. január 6. | 17:02:04

Tisztelt Cselcsabi!

Ez nem szervilizmus, hanem a brancsba tartozók felpolírozása. Régi trükk. Múltkor hallottam egy riportot, talán Mészáros Tamás Beszélgetett Ungvári Tamással az ATV-n. Hirtelen, minden előzmény nélkül azt mondja Ungvári: milyen jó, hogy Magyarországnak van egy Alföldi Róbertje, aki annyira nagyon tehetséges, dinamikus stb. stb.
Mészáros egyetértően bólogatott, aztán visszatértek az eredeti témájukra. Kis polírkitérő.

cselcsabi | 2011. január 6. | 16:38:42

És végezetül még valami, az úgynevezett "baloldalról". És végezetül még valami, az úgynevezett "baloldalról".

Ez az ún. "baloldal" az, ami tekintélyuralmi és autoritárius gondolkodású. Ha megszólal valaki, az isteneik közül, akkor az mondhat akármilyen butaságot is, az előtt szolgaian térdre borulnak. Ez a magyar "álbaloldal", sajnos. Élen az itteni kommentelőkkel. OLvassátok csak végig a hozászólásaikat, micsoda szervilizmus árad belőle a Nagy Közgazdásszal szemben. Pedig csak ez is egy politikai indíttatású, ellentmondásokkal teli, immár "populista" húrokat is pengető, üres vádaskodásokkal teli indulatos röpirat.

nimród | 2011. január 6. | 16:56:29

Kornai János a Hiánnyal beírta magát a közgazdaságtan történetébe. Annak idején számomra is reveláció volt az olvasása. Máig tisztelem. Ezzel együtt vitatom a rendszerváltozás óta a magyar gazdaságpolitika kapcsán született írásait, ezt a cikkét meg különösen.

Kornai hosszú elemzésében az elfogulatlan tudományosság igényével lép fel. Valójában nagyon is elfogult. Nem is lehet más. Közgazdasági és politikai nézeteit tekintve egyaránt liberális, a balos-liberális tábor tagja, ilyenként a jelenlegi kormány ellenfele.

Nézzük a dolog közgazdasági aspektusát, mert Kornai e téren számít szaktekintélynek. Egy közgazdász véleménye, prognózisa nem hasonlítható mondjuk egy statikai méretezéshez. Adott közgazdasági probléma megoldására Nobel-díjas közgazdászok homlokegyenest eltérő megoldásokat javasolhatnak. Hogy kinek van igaza, csak az idő dönti el. Nos, az a közgazdasági iskola, amelyhez Kornai is tartozik, az elmúlt 20-25 évben abszolút uralta a magyar gazdaságpolitikát. Az eredményt láthatjuk. Az Orbán kormány küzd az örökölt csődtömeggel, és próbál olyan kiutat találni, amely a lakosságot lehetőleg megóvja a további sanyargatástól. Közben persze hibákat is elkövet. Még az is lehet, hogy gazdaságélénkítő programja nem fog sikerülni. Lehet, mondom. Az viszont biztos, hogy a Kornai által ajánlott liberális gazdaságpolitika totálisan megbukott, folytatása garantáltan szakadékba vinne.

cselcsabi | 2011. január 6. | 16:53:41

magyar_kultúra

A valóság bizonyára egészen más. MSZP-s megveretőemberek, békés tüntetők és vérszomjas Gyurcsány csak a képzeletedben él. Rossz hely lehet :-(

Tévedsz. "MSZP-s megveretőemberek, békés tüntetők és vérszomjas Gyurcsány" mindez minimum annyi embernek a képzeletében él, akik az idei választásokon nem szavaztak az álbaloldalra. És ők nincsenek kevesen.

Whammy | 2011. január 6. | 16:53:27

nimród,

Mint közgazdász, persze, hogy hallottam Keynes-ről. Ő volt a liberális közgazdaságtan egyik legnagyobb támogatója. Azt is hirdette, hogy az államnak csakis kizárólag ideiglenes jelleggel szabad beavatkoznia a rendszerbe, majd onnan ki kell vonulni minél hamarabb. Emellett azt is állította, hogy a gazdasági válságokat elsősorban a kormányzati monetáris politikák hozzák létre, amire a mostani tökéletes példa.

hzsolt10 | 2011. január 6. | 16:45:50

Nem értem mi olyan meglepő a Fidesz autokratikus magatartásában? Már 1998-2002 között is látszott ez rajta, legalábbis számomra látható volt.

A cikket átfutva igazi mainstream közgazdasági cikk: felsorolja azt, amit egy kicsit is tájékozott ember tud, és ezt nem gondolja tovább.

Mert többek közt például látni kellene már végre, hogy mi okozza a társadalmi, gazdasági szétszakadást: a rossz pénzügyi rendszer (a pénz teremtése, kamattal való hitelezése) és a piacit „felosztó” multinacionális cégek, ennek minden sallangjával, pl. a fogyasztás előtérbe helyezése.
Továbbá társadalmi válság fő forrását, a politikai hatalmat is górcső alá kellene venni: a pártok (részek) rendszerére épülő uralmat, a demokrácia demagógiáját.
Szóval, a hatalmi rendszereket kell megérteni.

manipul | 2011. január 6. | 16:42:25

Tisztelt Ahonfia!
ahonfia | 2011. január 6. | 14:21:34

Teljesen igaza van. Kornai úr aggódása igen programozott, kb annyira mint a mértékadó külföldi sajtóé. Kezdődött Orbán győzelmével és tartani fog addig, ameddig az éppen soros SZDSZ hatalomba nem kerül. Ezt az aggódást bevonja valami tudományos mázba és kész.

Már a NOLBLOG-on is szóbakerült valahol ez a felfogás.
Hogyan lehetséges az, hogy Ön Kornai Úr, közgazdászként nem látja a globalista diktatórikus hatalmat?
Pusztán az államhatalom belső elemzése hogyan írhatja le a világban müködö valós hatalmi viszonyokat?
Ez a modell, amit ön leír, önmagában lehet tökéletes. Csak éppen a való világhoz nem sok köze van.
Nem gondolom, hogy ezt Ön nem tudja. De Ön tudja, miért teszi.
Eképesztő, mi zajlik a világban. Nem olvastam még ilyen felszólamlást Öntől az állami vagyon kisajátításáról sem - ami pl. a manyp létrehozása volt.

cselcsabi | 2011. január 6. | 16:38:42

És végezetül még valami, az úgynevezett "baloldalról".

Ez az ún. "baloldal" az, ami tekintélyuralmi és autoritárius gondolkodású. Ha megszólal valaki, az isteneik közül, akkor az mondhat akármilyen butaságot is, az előtt szolgaian térdre borulnak. Ez a magyar "álbaloldal", sajnos. Élen az itteni kommentelőkkel. OLvassátok csak végig a hozászólásaikat, micsoda szervilizmus árad belőle a Nagy Közgazdásszal szemben. Pedig csak ez is egy politikai indíttatású, ellentmondásokkal teli, immár "populista" húrokat is pengető, üres vádaskodásokkal teli indulatos röpirat.

nimród | 2011. január 6. | 16:35:34

Whammy | 2011. január 6. | 14:38:00

És miért gondolod, hogy a világszerte (nálunk meg különösen) megbukott neoliberalizmusnak a szocializmus az egyetlen alternatívája? Nem hallottál mondjuk a Keynes-i gazdaságpolitikáról?

Bence123 | 2011. január 6. | 16:22:53

A szerzőnek: köszönet az írásért.

Aripeit, (Kocsubor, ekeke...)na, megint unatkozik a minisztériumban, közpénzen, vazz? De ahogy látom, már kezd egyre jobban belázasodni, amint trollkodik...szar ügy,ugye? Dakota főnököd nagyon beégett, és még hogy fog...csak az a baj, h. minket is éget, takarodjatok a .csába!

szafe1945 | 2011. január 6. | 15:51:40

Moderálási alapelvek- komment törölve -

szafe1945 | 2011. január 6. | 15:49:06

Moderálási alapelvek- komment törölve -

magyar_kultúra | 2011. január 6. | 15:43:56

"cselcsabi | 2011. január 6. | 14:00:24
Milyen sebekre gondol Kornai úr a demokrácia arcán?
Azokra, amelyeket a Medgyesssy-kormány ütött a PSZÁF akkori elnöke arcán, amikor megpróbálta megakadályozni az autópályapénzek kisíbolását Kulcsár Attila közvetítésével a költségvetésből?
Vagy amelyeket a Gyurcsány-kormány ütött a demokrácia arcán, amikor rendőrök verték véresre a békés tüntetésen résztvevő Fidesz parlamenti képviselőjét, Rávész Máriuszt? És Gyurcsány Ferenc utána megdícsérte a rendőrség vezetőjét azért, mert rátolta a randalírozókat a békés demonstrációra, és együtt verte őket?"

Látom, ezek a nézetek az identitásod részét képezik. Szerintem ez szomorú - mindig sajnálatos, ha az ember képzelt világban él.

A valóság bizonyára egészen más. MSZP-s megveretőemberek, békés tüntetők és vérszomjas Gyurcsány csak a képzeletedben él. Rossz hely lehet :-(

Meggátol abban is, hogy Kornai gondolatait világosan megértsed s félreértelmezések forrása lesz. Az igaz, hogy félreértésen is alapulhat érdemi kritika, de csak vak tyúk is találhat szemet alapon, s nem következik belőle használható kritikai észrevétel. Csak valamiféle méltatlankodás.

Kornai elemzése társadalmi és gazdasági rendszerünk rendkívüli és tiszteletreméltó mélységű megértésén alapszik. Megfogalmazásai korrektek és visszafogottak - következtetései pedig sajnos abszolút relevánsak.

violin | 2011. január 6. | 15:43:10

Kornai Jánosnak igaza van!
Engem az fogott meg, hogy bizony, jogosan veti fel azt a kérdést, hogy a kapitalizmus automatikusan magas hatékonyságot, vagy élhető országot nem eredményez. Ez volt sokak naiv hite a rendszerváltáskor. Vannak borzalmakkal teli tőkés országok, és vannak élhetőek. Mi az élhetőre szavaztunk, de vajon az lesz a végén belőle? Kornai szerint sok jóra egyelőre nem lehet számítani. Ez pedig csak azt erősíti tovább - ami különben minden társadalmi rendszer esetén igaz -, hogy csak magadra számíthatsz. Csak hagyják az uralmon levők, hogy a saját sorsodat a saját kezedbe vedd. Pl. nyugdíjpénztár; Pl. szabad orvosválasztás; pl. szabad iskolaválasztás; pl. szabad információ választás (szabad sajtó); pl. szabad ideológia választás (keresztény államot akarnak); pl....stb.
Ugyanakkor egy tőkés állam esetében jó lenne megállapodni abban, hogy miben ad neked támogatást az állam (független bíróság; független ügyészség; érthető, logikus törvények és rendeletek; versenyfelügyelet; kemény környezetvédelem; a bűnözés kemény üldöztetése; külföldön megfelelő jogvédelem; a szabad mozgáshoz, és az élethez megfelelő infrastruktúra megfelelő áron; ingyenes oktatás; a társadalmi feszültségek csökkentése érdekében szegények felemelkedésének segítése; ingyenes orvosi ellátás; stb.)
Van egyetértés? Nincs! De ha nincs széleskörű konzultáció, akkor nem is lesz. Nem lehet az idő nagy részét a politikai ellenfél üldözésére fordítani.

pawpar | 2011. január 6. | 15:32:22

cselcsabi | 2011. január 6. | 08:41:59
"Kornai az írja: ez a cikk "kizárólag azzal foglalkozik, amit a 2010 tavaszán hatalomra került párt és az új kormány eddig tett".
Ezekután az egész írás azt próbálja megbizonyítani, hogy az új kormány felszámolta a korábban létező demokráciát. Nem lehet úgy szembeállítani a jelen kormányát a múlt kormányaival, ha nem foglalkozunk azzal, ami korábban történt. Kornai írása ebből következően tudománytalan."

Az 1990 és 2010 nyara között működő demokrácia valóban elég sok hibát követett el, de demokrácia volt. Én azért értek egyet Kornaival, hogy ezzel az időszakkal nem foglalkozik, mert a Fidesz nem ezeket a hibákat szüntette meg, hanem gyakorlatilag magát a demokráciát (olvasd el Kornainak a demokráciáról adott meghatározását). Azaz teljesen felesleges a jelenlegi kormányt bármelyik korábbi kormánnyal összehasonlítani (még az első Fidesz kormánnyal is). Mert azok, ha néha erős zökkenőkkel is, de a demokrácia elvei szerint működtek. A Fidesz viszont kezdettől fogva tekintélyelvű uralmat valósít meg. Éppen ezért nem lehet a jelenlegi kormány lépéseit azzal igazolni, hogy bezzeg a korábbi kormányok sem teljesen demokratikusan kormányoztak.

pawpar | 2011. január 6. | 15:11:53

cselcsabi | 2011. január 6. | 09:14:05
"Nem lehet mindig, mindenben csak a magántulajdon mellé állni, mert az még a piac működését is lehetetlenné teszi. SZükség van nmzeti szolidaritásra, közösségi nyugdíjrendszerre, oktatási rendszere, egészségügyre stb., mert a Kornai- által istenített magánulajdonosok és kapitalisták egész egyszerűen kivonulnak ezekről a területekről, ha nem elégítik ki a rövid távú profitigényeiket."

Ha igaz amit írsz, akkor két Kornai van. Az általam ismert Kornai nem isteníti a magántulajdont. Mindig is azt hangoztatja, hogy a szociális ellátó rendszerbe a magántulajdont csak az állam szigorú szabályozásával és ellenőrzésével, az alapellátás alanyi jogon járó biztosítása mellett szabad beengedni. Akkor viszont kell is, mert az állam nem képes a teljes körű ellátásra. Ezt az állam most is bizonyítja.

Nantal | 2011. január 6. | 14:43:12

...egyelőre, még egyszer röviden...!
...nahát, igazán pompás és sebészi pontosságú "pillanat felvételt" kaphat az olvasó, Kornai írásából...!
...Gratulálok...!

Whammy | 2011. január 6. | 14:38:00

Aripeit,

" Nos, a "liberális közgazdaságot" kb. Kornaival és tsaival együtt temetik el.
Nem csak Magyarországon.Bár itt még több kárt okozott mint a nagy átlagban.
Hanem világszerte."

Ez nem igaz. A liberális közgazdaságtan él és virul, csak sajnos kiderült, hogy használata nem minden területen optimális, és a liberalizmus nem azt jelenti, hogy nem kell szabályozni. A szocializmust sehol nem akarják visszahozni.

Whammy | 2011. január 6. | 14:33:52

regmelocco,
A szolidaritással mindenki egyetért, ha kapni akar, de befizetni senki sem akar már. Milyen szolidaritás ez?

regmelocco | 2011. január 6. | 14:30:43

Cselcsabi:
"Kornainak két olyan érve van, ami húsz éve változatlanul jelen van az írásaiban: a kapitalizmus és magántulajdon védelme valamint a koraszülött jóléti állam leépítésének szükségessége.
Csakhogy valamit elfelejt: az egész 20. századi európai történelem e kettő együttes növekedésének lehetőségéről szól. Nem lehet mindig, mindenben csak a magántulajdon mellé állni, mert az még a piac működését is lehetetlenné teszi. SZükség van nmzeti szolidaritásra, közösségi nyugdíjrendszerre, oktatási rendszere, egészségügyre stb., mert a Kornai- által istenített magánulajdonosok és kapitalisták egész egyszerűen kivonulnak ezekről a területekről, ha nem elégítik ki a rövid távú profitigényeiket."

Egyetértek.

ahonfia | 2011. január 6. | 14:21:34

Már a NOLBLOG-on is szóbakerült valahol ez a felfogás.
Hogyan lehetséges az, hogy Ön Kornai Úr, közgazdászként nem látja a globalista diktatórikus hatalmat?
Pusztán az államhatalom belső elemzése hogyan írhatja le a világban müködö valós hatalmi viszonyokat?
Ez a modell, amit ön leír, önmagában lehet tökéletes. Csak éppen a való világhoz nem sok köze van.
Nem gondolom, hogy ezt Ön nem tudja. De Ön tudja, miért teszi.
Eképesztő, mi zajlik a világban. Nem olvastam még ilyen felszólamlást Öntől az állami vagyon kisajátításáról sem - ami pl. a manyp létrehozása volt.

cselcsabi | 2011. január 6. | 14:00:24

Azt írja Kornai-úr "mély sebeket ütött máris az Orbán-kormány és a Fidesz a demokrácia arcán, mennyi mindent összerombolt azokból az alapvonásokból, amelyeket az elmúlt húsz év megalkotott."

Milyen sebekre gondol Kornai úr a demokrácia arcán?

Azokra, amelyeket a Medgyesssy-kormány ütött a PSZÁF akkori elnöke arcán, amikor megpróbálta megakadályozni az autópályapénzek kisíbolását Kulcsár Attila közvetítésével a költségvetésből?
Vagy amelyeket a Gyurcsány-kormány ütött a demokrácia arcán, amikor rendőrök verték véresre a békés tüntetésen résztvevő Fidesz parlamenti képviselőjét, Rávész Máriuszt? És Gyurcsány Ferenc utána megdícsérte a rendőrség vezetőjét azért, mert rátolta a randalírozókat a békés demonstrációra, és együtt verte őket?
Hol él Ön, Kornai úr?

cselcsabi | 2011. január 6. | 13:47:21

TToth | 2011. január 6. | 12:35:43

T. Kormánypártiak!
Nem biztos, hogy elégedettek lesztek, amikor megvalósítja a Fidesz a kommunizmust.

A Fidesz java része, a józan többség szerintem nem akar kommunizmust. Azt akar, amit az EU és a Magyar Köztársaság is célul tűzött ki magának: szociális piacgazdaságot és demokratikus jogállamot. Nem neoliberális ideológián nyugvó, angolszász típusú, thatcherista kapitalizmust és a magántulajdon egyeduralmát, mint Kornai úr!

HIRDETÉS

Népszabadság - Tettamanti Béla

Álljunk meg egy pillanatra, vegyünk mély lélegzetet és gondoljuk át: tulajdonképpen mi történt? Próbáljuk összerakni a sok száz részesemény mozaikdarabjaiból a változás egészének képét. Mi lett országunkból e rövid időszak alatt?

Külön tanulmányt igényelne annak elemzése, hogy jutott az ország abba az állapotba, amelyben az új kormány átvette az irányítást. Kit, melyik politikai vezetőt, melyik pártot, melyik érdekcsoportot milyen mértékben terheli a felelősség a korábbi politikai és gazdasági folyamatokért? A jelen cikk nem erről szól. Kizárólag azzal foglalkozik, amit a 2010 tavaszán hatalomra került párt és az új kormány eddig tett.

Nyolc témát tekintek át; talán ez elegendő lesz a legfontosabb változások kiemelésére. Nem törekszem új megállapításokra; egy-egy témáról szólva csatlakozom azokhoz, akik már korábban kifejtettek, esetleg sokkal részletesebben, hasonló gondolatokat. Írásom célja az összefoglaló áttekintés.

HIRDETÉS

1. Demokrácia

Magyarország az 1989-1990 és 2010 nyara közötti időszakban demokrácia volt. Most már nem az; a politikai formáció, amelyben élünk, autokrácia.

E kijelentés csak akkor értelmezhető, ha körvonalazom, mit értek demokrácián. Ez annál is inkább szükséges, mert e kifejezés sokféle definíciója létezik. A szocialista rendszer kelet-európai változatát saját hivatalos ideológiája „népi demokráciának" nevezte és fitymálva szólt a formális „polgári demokráciáról". A hatalom mai birtokosai is azt hirdetik, hogy uralmuk tulajdonképpen a demokrácia megtestesülését jelenti.

Nem óhajtásokból („uralkodjék a nép") szeretném a fogalmat levezetni, hanem a tényleges gyakorlat megfigyeléséből. Adva van az országoknak egy csoportja, amelyeket demokráciáknak szoktak nevezni. Ide sorolhatók Nyugat-Európa és Észak-Amerika országai, továbbá Ausztrália, Új-Zéland, Japán. Melyek azok a közös vonások, amelyek ezeknek az országoknak a politikai szférájában ténylegesen megmutatkoznak? Nem azt tartjuk itt szem előtt, hogy írott alkotmány kodifikálja-e ezeket a vonásokat vagy csak a hagyomány, a történelmi szokás - a lényeg az, hogy a demokráciáknak a gyakorlatban érvényesülő jellegzetességeivel van dolgunk.

A legfontosabb közös vonások a következők:

- A hatalmi ágakat szigorúan szétválasztották.

- Egyes fontos állami feladatokat olyan szervezetek látnak el, amelyek függetlenek a kormánytól.

- Az államapparátuson belül világosan elhatárolódik a politikai kinevezettek aránylag szűk csoportja és a munkakörét a politikai változásoktól függetlenül, megszakítás nélkül betöltő köztisztviselők és közalkalmazottak, a közszolgálat, a „civil service" széles csoportja.

- Érvényesül a „fékek és ellensúlyok" elve. Az államon belül nem kerülhet tartósan túlsúlyra egyik hatalmi ág vagy szervezet sem, mert a többi ág vagy szervezet megakadályozza ebben.

- A törvényjavaslatok parlamenti elfogadását széles körű viták és egyeztetések előzik meg. A parlamentben alapos és ennek megfelelően időigényes viták folynak a javaslatokról. Van ország, amelyekben törvények szabályozzák az előzetes egyeztetés folyamatát, de még a kötelező jogszabálynál is nagyobb erővel kényszeríti ki az előzetes vitát és egyeztetést, valamint a gondos és felelősségteljes parlamenti tárgyalást a demokratikus politikai kultúra.

Szinte hihetetlen, hogy milyen mély sebeket ütött máris az Orbán-kormány és a Fidesz a demokrácia arcán, mennyi mindent összerombolt azokból az alapvonásokból, amelyeket az elmúlt húsz év megalkotott.

A „centrális erőtérben" dől el minden.

Elmaradtak a széles körű előzetes viták és egyeztetések. A parlament törvényeket sorozatban gyártó, elképesztő sebességgel működő szavazógéppé alakult.

A köztársasági elnök nem pártok felett álló, a nemzet egységét megtestesíteni hivatott egyéniség, hanem engedelmes pártkatona.

A legfőbb ügyész kulcspozíciójába az uralkodó párt kipróbált hívét tették.

A választások felügyeletét végző Országos Választási Bizottságot megbízatásának lejárta előtt leváltották, és az új bizottságba szinte kizárólag a saját embereiket nevezték ki.

Az alkotmányosság legfőbb őrének, a bírói függetlenség fundamentális fontosságú intézményének, az Alkotmánybíróságnak a jogkörét brutálisan szűkítették - ez a tett egymagában is végzetes csapás a „fékek és ellensúlyok" elvére.

Amikor a kormány ter-
veit bírálni merészelte, feloszlatták a független Költségvetési Tanácsot. A számvevőszék vezetését nem szakmailag tekintélyes független szakértőre bízták, hanem az uralkodó politikai csoport hűséges tagjára. Elérték azt, hogy a Gazdasági Versenyhivatalnak ne csak az elnökét, hanem a két alelnökét egyidejűleg ők nevezhessék ki.

Magától értetődő, hogy az államapparátusnak azokba a vezetői munkaköreibe, amelyeket politikai kinevezettek szoktak betölteni, új emberek kerültek. Ám ezeken a határokon messze túllépő politikai tisztogatás zajlott le, félresöpörték a közszolgálat folytonosságának és a politikától való viszonylagos függetlenségének elvét. Jogszabály teszi lehetővé, hogy indokolás nélkül küldjék el a központi és a helyi kormányzatok tisztviselőit és alkalmazottait. A vezető politikusok fenyegető hangú kijelentései a rettegés és a meghunyászkodás légkörét alakították ki az államgépezet munkatársainak körében.

A demokrácia végső vizsgája: milyen procedúra keretében megy végbe a kormányon lévő személy, csoport vagy párt leváltása. A demokrácia alapvető fontosságú ismérve az, hogy a leváltáshoz nincs szükség erőszakra: a zsarnok meggyilkolására, katonai puccsra, titkos kamarilla-összeesküvésre, az uralmon lévőket elkergető tömegdemonstrációra, véres felkelésre, forradalomra. A leváltás megvalósítható békésen és civilizált módon: az egymással versenyző pártok között választó szavazás keretében. Akárcsak bármilyen egyéb tesztnél, ebben az összefüggésben is csak utólag állapítható meg: átment-e a vizsgázó a vizsgán? Utólag nyugodt lelkiismerettel mondhatjuk: 1990 óta a magyarországi politikai formáció átment a leválthatósági teszten, beleértve 2010 tavaszát is, amikor a magyar választó tiszta választásokon leváltotta az addig kormányon lévő politikai erőt és újat állított a helyébe.

A félreértések elkerülésére: a fent leírt procedúra nem követeli meg az ingaóra-ritmusú váltógazdaságot. Nem az a kérdés, hogy minden egyes választáson sor kerül leváltásra, hanem az, hogy egyáltalán fennáll-e a leváltás lehetősége. Vagy az éppen uralmon lévő politikai erő annyira „bebetonozta" magát, hogy még csak esély sem marad a leváltásra? Nem csak a totalitariánus rendszerek, a náci vagy a bolsevik típusú diktatúrák voltak erre képesek, hanem az olyasféle autokráciák is, mint a két világháború közötti magyar Horthy-rendszer. Abban a hosszú történelmi korszakban rendszeresen ülésezett a parlament, léteztek a kormánnyal szemben álló legális pártok, több párt között választhatott a szavazó - ám az állam és a politikai szféra működését úgy rendezték be, hogy a Horthy-korszak uralkodó politikai csoportja automatikusan győztesként kerüljön ki valamennyi választásból. A politikai rend garantálta azt, hogy a kormányzó erő nem váltható le.

Korai lenne (és kétségbeejtő lenne) azt kijelenteni, hogy ez már megtörtént a mai Magyarországon. Még akkor is korai lesz erről beszélni, ha a legközelebbi választáson ismét a Fidesz győz. Hosszú történelmi időszak eltelte után visszatekintve lesz majd csak megállapítható: mi történt a leválthatóság végső procedurális vizsgáin. Ma csak annyit mondhatunk: Orbán Viktor már a választások előtt kijelentette: olyan politikai állapotokat kell teremteni, amelyek biztosítják, hogy uralmuk akár 15-20 évig is fennmaradjon. Amióta hatalomra kerültek, visszafordíthatatlan lépéseket tettek ennek a tervnek a megvalósítására. Szétrombolták vagy súlyosan meggyengítették azokat az intézményeket, amelyek biztosítanák a leválthatóság elvének érvényesülését. Ehhez még hozzátehetjük: ebben a rövid időben még nem is merítették ki az összes lehetőségeket. Nem szeretnék ötleteket adni, de maguktól is pontosan ismerik ezeket lehetőségeket: a választási térképek újrarajzolása, olyan választási szabályok törvénybe iktatása, amelyek csökkentik a rivális erők nyerési esélyeit, a határon túli magyarok szavazójogainak megadása és így tovább.

2. Sajtószabadság

A „fékek és ellensúlyok" között szokás kiemelni a független és szabad sajtó szerepét. Sokan a sajtót nevezik - a törvényhozó, a végrehajtó és az igazságszolgáltatási ágazat mellett - a demokrácia negyedik hatalmi ágazatának. Nélkülözhetetlen ahhoz, hogy a kormányon lévők ne érezhessék magukat a hatalom korlátlan és ellenőrizhetetlen birtokosainak. A szabad sajtó képes leleplezni az uralmon lévők visszaéléseit és betekinteni a politikai játszmák színfalai mögé. Ha a hivatalos közlések félrevezetőek vagy elhallgatnak fontos tényeket, a szabad sajtó elmondhatja az igazságot.

A média új szabályozása - a médiahatóság újjászervezése és a médiatörvény - olyan mértékű központosítást hoz létre a közszolgálati hírközlés és a politikai töltésű kommunikáció világában, amely csak a kommunista diktatúra propagandagépezetéhez hasonlítható. A médiahatóság főnöke rendeleteket hozhat, az irányító testület horribilis pénzbüntetéseket szabhat ki. Hatalmuk nem csak az állam tulajdonában lévő orgánumokra terjed ki, hanem a magántulajdonban lévő szférára is; nem csak a televízióra és a rádióra, hanem a nyomtatott sajtóra, valamint az internetes portálokra és blogokra is. A kizárólag Fidesz-emberekből álló testület rendelkezik a rádiózás és televíziózás technikai előfeltételeit jelentő frekvenciák elosztásáról - a pályázat visszautasítása a rádiós vagy tévés csoport halálos ítéletét jelenti. A magántulajdonosokat a kormány bírálatától nem is csak a működési engedély esetleges megtagadása vagy a fenyegető pénzbüntetés rettentheti vissza, hanem az is, hogy a „centrális erőhöz" közel álló cégek hirdetései elmaradnak.

A sajtószabadsággal kapcsolatos háború még korántsem ért a végéhez, de az első csatát az Orbán-kormány megnyerte. Még ha mostanáig nem is éltek retorziókkal a médiavilág felé, a retorziók puszta lehetősége is elrettentő hatású. Bizonyára lesznek bátor emberek (egy-kettő máris akadt), akik hősiesen vállalják a veszélyeket. Ám joggal tartani kell attól, hogy sok médiatulajdonos, szerkesztő és újságíró, még ha szíve szerint bírálná is a kormányt, inkább óvatosabban fogalmaz majd, vagy lenyeli a mondanivalóját és öncenzúrát alkalmaz. A közszolgálati tévé- és rádiócsatornák munkássága máris egyoldalúvá vált: fontos (de az uralkodó csoport számára kínos) híreket elhallgatnak vagy bagatellizálnak, és nem adják meg a fair esélyt a kormányzattal szemben álló vélemények kifejtésére. És ez csak a kezdet, amikor a „médiacár" és társai még el sem kezdtek élni a nyílt retorziók eszközeivel.

3. Jogállam

A Fidesz törvényesen került uralomra. Amióta hatalmon van, cselekményeinek nagy részében ügyel arra, hogy az érvényben lévő törvényeket betartsa. Ebben a szűk értelemben uralkodásuk legális.

De a korábbi mondatot folytatnunk kell: ha az érvényben lévő törvény az útjukban van, akkor megváltoztatják a törvényt. Ha egy favorizált személlyel vagy csoporttal kivételt akarnak tenni, akkor a testére szabott, számára kiváltságot biztosító törvényt hoznak. Ha az általuk diktált törvény ellenkezik az alkotmánnyal, akkor megváltoztatják az alkotmányt. (Pár hónap alatt tízszer került erre sor!) És ha az alkotmány, összes rögtönzött toldalékaival egyetemben útjukban van, akkor félreteszik az útból és új alkotmányt erőltetnek az országra. Nem is egy esetben trükkökkel játsszák ki a törvényt, pl. azzal, hogy a törvényjavaslatot képviselői indítvány formájában terjesztik elő a törvény által előírt egyeztetési kötelezettség elkerülése érdekében. Ráadásul lényeges kérdésekben nyíltan szembehelyezkednek a magyar és az EU-törvényekkel, az alkotmánnyal és a jogállamiság elemi követelményeivel. Példátlan, hogy az Alkotmánybíróság megsemmisítő határozata után újra elfogadtak egy visszamenőleges hatályú, retroaktív törvényt.

A jogállamiság széles és átfogó fogalom; nehéz lenne matematikai pontosságú definíciót adni, de aki demokrata, az érzékeli, mit jelent a jogállamiság szelleme. Az alkotmány és a törvény tiszteletét - még akkor is, ha az alkotmányt és a törvényt nem az alkotta meg, aki most ott áll a kormányrúdnál. A jogállamiság azt jelenti, hogy jogbiztonság érvényesül; az állampolgár biztos abban, hogy jogait az állam szavatolja, és hogy ezek a jogok állandóak, tartósak; nem kurtíthatók meg a politikai döntéshozók szeszélyei és rögtönzései szerint.

Ebben a szélesebb értelemben használva a „jogállam" kifejezést, nem mennék el olyan messzire, hogy kijelentsem: Magyarország nem jogállam többé. Fontos jogállami garanciákat már szétromboltak e néhány hónap alatt - elsősorban az Alkotmánybíróság elleni durva támadást sorolhatjuk ide. Nem is egyszer próbálta az új politikai vezetés a nyilvánosság előtt eligazítani az ügyészséget, a parlament elé citálni bírókat. Ám szerencsénkre nem állíthatjuk, hogy a bírói kar függetlenségét felszámolták volna, és hogy immár valamennyi politikai vonatkozású ítéletet tulajdonképpen az uralmon lévő politikus csoport hozza meg és a bíró csupán a nevét adja hozzá. A legközelebbi évek gyakorlata fogja megmutatni, mennyire marad meg vagy mennyire számolódik fel és válik üres formalitássá a bíróság függetlensége. Aggodalommal tekinthetünk a rendőrség és az ügyészség jövendő tevékenysége elé olyan ügyek nyomozásával és a vád alá helyezés gyakorlatával szemben, amelyeknek politikai vonatkozásuk van. Sok korábbi keserű tapasztalat indokolja az aggályokat; tartani lehet attól, hogy egyfelől ügyeket eltussolnak, ha azok kínosak a kormányon lévők számára; másfelől elfogultan kezelnek olyan ügyeket, amelyekben a kormányon lévő erők ellenfelei szerepelnek gyanúsítottként. Meglátjuk - bár az derülne ki, hogy indokolatlanok voltak az aggályok!

4. Kapitalizmus

A politikai szféra rövid áttekintése után tekintsünk a gazdasági szférára. Magyarországon kapitalista rendszer működik - és biztos vagyok abban, hogy ez a rendszer fennmarad az Orbán-kormány uralma alatt és túl fogja élni országunkban is a jelen politikai rezsimet. A kapitalizmus rendkívül szívós és erős rendszer.

A szocialista rendszer történelmi példája bizonyítja, hogy - bármilyen erős is a kapitalizmus - egy adott országban, vagy sok ország együttesében likvidálható és helyébe létrehozható és működtethető egy másik rendszer. Ehhez azonban vaskövetkezetességgel fel kell számolni a magántulajdont és helyébe mindenütt (vagy szinte mindenütt) állami tulajdont kell létrehozni; vaskövetkezetességgel fel kell számolni (vagy csak nyomokban meghagyni) a piaci koordinációt és azt a gazdaság minden szegmensében fel kell váltani bürokratikus koordinációval. A hatalmon lévő politikai erők ezt nem tették meg és semmi jel sem mutat arra, hogy a jövőben meg akarnák tenni. Még ha van is hasonlóság a bolsevik pártok és a mai kormányzó erők hatalomgyakorlási stílusa között, nyilvánvaló, hogy a Fidesz nem marxista-leninista párt. Nem az a programja, hogy felszámolja a kapitalizmust.

Gyakoriak az illúziók a kapitalista rendszer hatékonyságával kapcsolatban. Sokan azt hiszik: a kapitalizmus puszta léte garantálja, hogy az erőforrásokat gazdaságosan osszák el és használják fel. Erről szó sincs. Vannak aránylag magas hatékonysággal dolgozó kapitalista gazdaságok és van, ahol ez a rendszer nyűglődve, sok súrlódással működik.

Az Orbán-rezsim nem akarja felszámolni a kapitalizmust. Száz szálon kötődik hozzá, élvezi nem is egy nagykapitalista oligarcha és sok kiskapitalista vállalkozó segítségét. Kész a gazdasági és politikai támogatásért cserébe gazdasági és politikai támogatást adni. Ugyanakkor úgy nyúl bele a kapitalista gazdaság gépezetébe, hogy folyton homokot szór a fogaskerekek közé. A nyilvános retorika antikapitalista szlogenjei is ártanak a gazdaságnak, de a szavaknál többet ártanak a tettek. Az elmúlt nyolc hónap gazdaságpolitikája csökkentette a magyarországi kapitalizmus hatékonyságát, gyengítette életerejét, rontotta fejlődési esélyeit.

A szocialista rendszer természeténél fogva centralizált; az állami tulajdon és a bürokratikus koordináció dominanciája nagy teret ad a központi akarat megvalósulásának. Ám még abban a rendszerben is illúziónak bizonyult a voluntarizmus; a diktátornak és csapatának az a tévhite, hogy bármit megtehet, csak akarnia kell. Az Orbán-kormányzat akciói hasonló voluntarizmusról tanúskodnak. Pedig még ha ki is bővítik az állami beavatkozás körét és agresszívebben nyúlnak is bele a gazdasági folyamatokba, a közeg, amelyben élünk, kapitalista gazdaság. Működnek a piac törvényei. Mind a hazai, mind a külföldi gazdasági szereplőknek van saját akaratuk. Az eladókat és szolgáltatókat nem lehet kényszeríteni eladásra és szolgáltatásra, a pénzügyi befektetőket államkötvények vételére, a reálberuházókat reáltőkeképzésre. Még a legerőszakosabb állam sem tudja minden tekintetben és tartósan rákényszeríteni a maga akaratát a gazdaságra. És minél gátlástalanabbul próbálkozik ezzel, annál kínosabb lesz a visszahatás, annál több kárt okoz a gazdaság fejlődésének.

5. Magántulajdon

A kapitalista rendszer építményének fundamentuma a magántulajdon. Ha nem az elméleti modellek, hanem a valóságos történelmi gyakorlat világában tekintünk körül, semelyik kapitalista gazdaságban sem vált a magántulajdon a tulajdon kizárólagos formájává. Mellette léteznek különböző más formák is - ám a magántulajdon a domináns tulajdonforma. Ettől elválaszthatatlan a magántulajdon tisztelete, amelynek érvényesülnie kell mind a jogszabályokban, mind pedig a közvélemény értékítéleteiben.

Ami most a magánnyugdíjpénztárakkal történt, súlyosan megrendíti a bizalmat abban, hogy az állam tiszteletben tartja a magántulajdont. Ezzel a tisztelettel összeférne az, ha egy nyugdíjreform nyomán aránylag szűkebbé válna a magántulajdonként kezelt felhalmozott vagyon és bővülne az állami kezelésre bízott megtakarítás - feltéve, hogy a változások az önkéntesség elvén alapulnának: azaz, ha az aktív keresők számára a korábbinál szélesebb lehetőséget kínálnának fel az állami nyugdíjrendszerbe való átlépésre; ha az előnyökről és hátrányokról adott áttekinthető tájékoztatás alapján, elegendő időt hagyva a mérlegelésre, saját elhatározásból lépnének át. Nem ez történt. Korrekt tájékoztatás helyett homályos és megfoghatatlan ígéreteket kaptak, kellő megfontolási idő helyett zaklató siettetést, szabad választás helyett fenyegetést és súlyos diszkriminációt. Aki a magánpénztárban marad, az részben vagy teljesen elveszíti az állami nyugdíjra való jogosultságát; számos tényezőtől függ, hogy mekkora ez az elveszített hányad. Miközben egymásnak ellentmondó hivatalos nyilatkozatok és felületes vagy téves információk hangzanak el, a magánnyugdíjpénztárak tagjai kénytelenek ebben a megzavarodott állapotban meghozni olyan alapvető fontosságú döntést, amely lényegesen kihat majd öregkori anyagi helyzetükre.

Rossz emlékeket kelt a történelemben jártas idősebb nemzedékben az eljárás. A termelőszövetkezeti mozgalom jól összefér a kapitalizmussal, ha a magántulajdonukkal szabadon rendelkező földművesek önként szövetkeznek - még akkor is, ha a szövetkezeti tulajdon nem magántulajdon. Ám akik az 1950-es és 1960-as években konfiskálták a magyar parasztok földjét és a szövetkezetekbe kergették őket, azoknak éppen az volt a céljuk, hogy felszámolják falun is a kapitalizmust. Nem vádolom a mai nyugdíjreform kiagyalóit és végrehajtóit azzal, hogy feltett szándékuk lenne a kapitalizmus felszámolása. Mégis, amit tettek, súlyosan sérti a magántulajdon elvét, és nem sokban különbözik az erőszakos konfiskálástól.

6. Növekedés és fejlődés

A Fidesz és a kormány meghirdetett gazdaságpolitikájának középpontjában a növekedés előmozdítása áll. Nemigen akad olyan közgazdász, aki ne értene egyet azzal, hogy a társadalom jólétének és fejlődésének kulcsa a tartós növekedés. Ám azt is minden közgazdász tudja, hogy sokféle növekedési pálya létezik, amelyeket egymástól eltérő tulajdonságok jellemeznek. És tudja azt is, hogy az állam sokféle eszközt vehet igénybe a növekedés gyorsítására, és az eszközök különböznek egymástól fő- és mellékhatásaikban. Nincs értelme arról vitatkozni, vajon helyes-e a növekedést a gazdaságpolitika középponti kérdésének tekinteni. Az igazán vitatott kérdés az, hogy miféle növekedést célszerű szorgalmazni és milyen eszközökkel.

Az elemzőnek könnyebb dolga lenne, ha világosan látná, mit akar tulajdonképpen tenni a kormány ma, a következő évben, a következő néhány évben, vagy a következő 15-20 évben, ameddig hatalmon szeretne maradni ebben az országban. A szóbeli közlések tele vannak frázisokkal, határidő nélküli ellenőrizhetetlen ígéretekkel és egymásnak ellentmondó elképzelésekkel. És ami még veszedelmesebb, az első kézzelfogható, számszerű formában előadott szándéknyilatkozatból, a 2011-es költségvetésből sem olvasható ki világosan, tulajdonképpen mit is akar tenni ez a kormány? A vezető politikusok megnyilatkozásaiból és a 2011-es költségvetésből nem olvasható ki koherens gazdaságpolitika. A gyakorlati rendszabályok bevezetését nem előzi meg alapos szakmai vita, a rövid és hosszú távú hatások gondos mérlegelése, alternatív megoldások összevetése. Elszomorítóan alacsony szakmai színvonal uralkodott el a gazdaságpolitika kialakításában. Mivel nincs koherens terv, amit összefüggően és intellektuális szigorral elemezni és bírálni lehetne, kénytelen vagyok arra szorítkozni, hogy élesen felvetek néhány homályban hagyott kérdést, és megkísérlek cáfolni néhány félrevezető állítást.

- Ha a téma szóba kerül, akkor unos-untalan egyetlen kijelentést hallunk: csökkentjük az adókat és ez majd lendületet ad a növekedésnek. Sokféle kutatás folyt az adócsökkentés és a -növekedés közötti oksági összefüggés tisztázására és ezek korántsem jutottak egyértelmű következtetésekhez. Nem tudható pontosan, hogy egymillió forint adócsökkentés hány forint többlet-GDP-t eredményez és mikor, milyen késleltetéssel éri el ezt a hatást. Annyi azonban bizonyos, hogy ez az egymillió hiányozni fog a költségvetés bevételi oldalán. A hiányt vagy költségvetési kiadások csökkentésével kell ellensúlyozni (és akkor ez igenis megszorítással jár, holott annak mellőzését százszor megígérték!), vagy kölcsönnel kell pótolni (és akkor mi lesz az adósság csökkentésével, ami ugyancsak a hangos ígéretek közé tartozik?), vagy pedig szó sincs arról, hogy a társadalomra kirótt összes adót csökkentenék, hanem valójában csak átcsoportosítják az adóterheket. Gondos számítások híján nem tudjuk a választ a következő gyötrő kérdésre. Még ha az adók egy részének csökkentése nyomán nő is az összes kereslet és ez többlettermelést hoz maga után - vajon nem sokkal nagyobb-e az a veszteség, amit az adók átcsoportosítása okoz a termelés tartós növelésének fékezésével? Kevesebb adót fizet a háztartási szektor (és különösen a jobb módú háztartás), viszont több adót fizetnek azok az ágazatok, amelyeket „válságadókkal" sújtanak. Ám a hatások itt nem állnak meg, hanem tovább gyűrűznek. A válságadóval terhelt szektorok átháríthatják a megnőtt adóteher jelentős részét a vevőikre, a többi vállalatra és a háztartási szektorra. Igaz, a profitjuk is csökkenhet - ám ennek is van visszahatása, hiszen a profit a vállalati beruházások egyik fő forrása. Számíthatunk arra, hogy az aránytalanul súlyos adóterhek mély hatást gyakorolnak a pénzügyi szektornak, valamint a termelés és a kereskedelem néhány kulcságazatának rövid, közép- és hosszú távú üzletpolitikájára. A kapitalista gazdasági rendszer nem képes működni és tartósan növekedni rugalmas, aktívan kezdeményező, hatékony hitelrendszer nélkül. A bankszektorra kirótt, elfogadhatatlanul súlyos adóteher nem a „gazdag bankárokat" sújtja a lakosság kímélése érdekében, hanem a gazdaság eleven vérkeringését lassítja le. Nem csak a bankok nyilvános tiltakozását kell meghallani, hanem sokkal inkább azt kell észrevenni, ami a pénzügyi szektor gyakorlati tevékenységében végbe megy: máris visszafogják a hitelkínálatot, holott hitelre nagyobb szükség lenne mint valaha. A válságadókkal sújtott valamennyi érintett ágazat szűkíti beruházási tevékenységét és mindez végső soron fékezi a tartós növekedést.

- Azt szeretné-e a kormányzat, ha minél gyorsabban nőne a munka termelékenysége ebben az országban, szárnyakat kapna a technikai fejlődés? Vagy mesterségesen életben akar tartani, vagy újra fel akar támasztani olyan munkahelyeket, amelyeket a nemzetközi és a hazai verseny felszámol? A foglalkoztatás minél gyorsabb növelése az igazi fő cél vagy a termelés, a termelékenység és a versenyképesség növelése az igazi fő cél? Attól tartok, hogy a vezető politikusok egy része és házi propagandistáik nincsenek tisztában azzal, hogy ezek egymásnak bizonyos fokig ellentmondó célok; nem lehet úgy megszólalni, mintha a „foglalkoztatás", a „növekedés", a „fejlődés" egyazon dolog szinonim elnevezései lennének.

- A kis- és középvállalat a termelőknek az a csoportja, akiknek állami beavatkozással versenyelőnyt akarnak adni? Igen, de akkor versenyhátrányt gördítenek a többi termelő elé. Vagy tulajdonképpen a magyar kapitalizmus néhány hozzájuk közelálló oligarcháját akarják kedvező pozícióba hozni a saját versenytársaikkal szemben? Könnyebben kap-e állami megrendelést a kormányzó körökhöz „közeli" cég, mint a „távoli"? Vagy szigorúan azonos feltételekkel folyjon-e a verseny?

- A gazdaságtörténeti tapasztalat sokszorosan bebizonyította, hogy kis országok képtelenek gyorsan és tartósan növekedni, ha befelé fordulnak, és megkísérlik a növekedést a hazai kereslet mesterségesen felgyorsított növelésére alapozni. Valóban fel akarják adni az export vezette növekedés jól bevált növekedési politikáját? A nemzet számára az a gazdaságpolitika kedvezőbb, amely inkább szolgálja a fenntartható növekedést, nem pedig az, amely nemzeti jelszavak hangoztatása közben háttérbe szorítja a nemzetközi munkamegosztásba való kedvező beilleszkedés gondolatát.

- Az előbbiekkel rokon kérdések merülnek fel a növekedés pénzügyi forrásaival kapcsolatban is. A nemzeti elzárkózás, önmagára hagyatkozás gazdaságpolitikáját akarják folytatni a források előteremtésében is - és ezzel a politikával szeretnének gyors növekedést elérni? Ez, ha nem is lenne célszerű, de valamilyen mértékig megvalósítható lenne olyan országban, amelyben nagy a megtakarítási ráta és a lakosság nem fogyasztaná el maga az általa megtermelt új érték túlnyomó részét. Ám a nemzeti elzárkózás nem több gőgös, de üres szólamnál, ha a gazdaság végeredményben rászorul a tőkebehozatalra. Könnyen belátható, hogy (1) az alacsony megtakarítás (az öngondoskodás alóli fokozott felmentés), (2) a gyors növekedéshez és a technikai fejlődéshez szükséges nagy beruházás és (3) a külföldi tőkétől való elzárkózás - ez a három követelmény nem fér össze egymással. Ezek egymásnak nem csak tapasztalatilag, de logikailag is ellentmondó követelmények. Melyiket akarják igazán - és mi, amiről csak üres beszéd folyik?

- A magyar kereskedelmi láncot előnyben kell részesíteni a külföldi láncokkal szemben, a magyar bankot a külföldi tulajdonú bankokkal szemben? Szítják az ellenérzést a „multikkal" szemben. De akkor szabad-e belenyugodni abba, hogy a legnagyobb magyar bank és az energiaszektor magyar óriásvállalata maga is „multivá" váljék, az országban kitermelt nyereség egy részét külföldre vigye és ott fektesse be?

- Növekedést akarnak egy modern kapitalista rendszerben - és eközben szitokszóvá válik a „tőzsdézés" kifejezés? „A magánnyugdíjpénztárak eltőzsdézték a tagok vagyonát" - halljuk a kormány szóvivőitől. Mintha a tőzsdén forgalmazott részvényekbe és kötvényekbe való befektetés nem lenne normális, ajánlott, sőt bizonyos mértékig kötelező tevékenysége minden megtakarítási intézménynek. Mintha a tőzsdei befektetés valami hasonló lenne ahhoz, mint amikor a könnyelmű családapa „ellóversenyezi" a család pénzét, vagy a mágnás elkártyázza a családi birtokot. Létezik-e modern kapitalizmus tőzsde és a rugalmas tőkepiac más szervezetei nélkül? Ha a nagyvállalat nem emelhet tőkét részvénykibocsátással, akkor hogyan jusson tőkéhez? Kizárólag hitelekből? Vagy a költségvetéstől kérjenek állami támogatást?

- Jól használja-e ki a kormányzat azt a nagy lehetőséget, hogy tagjai vagyunk az Európai Uniónak és ez többek között azzal a nagy előnnyel is jár, hogy anyagi erőforrásokkal is támogatják az ország strukturális átalakítását? Ha erre törekszenek, akkor miért késleltetik az EU-támogatások gyakorlati felhasználását? Miért kerülnek újabb és újabb konfliktusokba az EU különböző szerveivel, ahelyett, hogy odafigyelnének tanácsaikra, és megszívlelnék a diplomatikus óvatossággal előadott kritikát és figyelmeztetéseket?

A magyar gazdaságpolitika mai irányítói szívesen nevezik magukat keynesistáknak, de amit tesznek, az inkább valamiféle „vulgár-keynesizmusnak" minősíthető. Csak félig emésztették meg a nagy angol közgazdász gondolatrendszerét és ignorálják azt a mélyreható vitát, ami immár évtizedek óta folyik a makroökonómia különböző iskolái között. A keynesi szellemben fogant gazdaságpolitikának valóban része az ajánlás, hogy a fiskális kiadások növelésével adjanak lendületet a gazdaság növekedésének, amelyre különösen nagy szükség van recesszió és depresszió idején. Az is hozzátartozik a gondolatmenethez (és Keynes kritikusai ezt sok keserves történelmi tapasztalat alapján nem győzik hangsúlyozni), hogy a tartós fiskális túlköltekezés magában hordozza az infláció veszélyét. Az infláció elszabadulása olyan súlyos ár, amelyet nem szabad megadni a termelés fellendítése érdekében!

Ám Keynes nem csak a kereslet fiskális eszközökkel való növeléséről beszél, hanem arról is, hogy a fellendülés és nyomában a tartós növekedés motorja a vállalkozók optimizmusa, beruházási kedve, expanziós késztetése. Sokszor idézik Keynes szavait a vállalkozót motiváló animal spiritről (állati vagy zsigeri ösztönnek szokták fordítani). Csakhogy ezt az optimista hangulatot, beruházási kedvet nem élénkíti, hanem ellenkezőleg, lelohasztja, ha kiszámíthatatlan, mikor és hogyan sértik meg a magántulajdon elvét, mikor és mennyi adót vetnek ki rá, mikor és miért vetik alá diszkriminációnak.

Tegyük hozzá: nem csak a külföldi befektetők hangulatáról van itt szó, hanem a belföldiekről is. Az a tehetősebb ember, akinek a zsebében sokkal több marad az egykulcsos adó bevezetése után, kétszer is meggondolja magát, hogy ezt a pénzt a hazai tőkepiacon fektesse-e be (pl. „eltőzsdézze"), magyar államkötvényt vásároljon-e és ezzel talán elősegítse a közpénzen finanszírozott beruházásokat - vagy külföldi értékpapírt vegyen, külföldi bankban helyezze el, vagy esetleg itthon költse el fogyasztásra. Minden hazai vállalat aggályoskodva fogja mérlegelni, mennyit fordítson saját erőből finanszírozott beruházásra, és mennyit irányozzon elő osztalékra. Minél kevésbé kiszámítható az állam gazdaságpolitikája, minél inkább érik sérelmek a magántulajdont, annál lanyhább a hazai beruházási kedv.

A közgazdászszakma sokat vitatkozott arról, mi a kapcsolat egyfelől a pénzügyi stabilitás, a költségvetési egyensúly, a külföldi erőforrások ki- és beáramlásának egyensúlya, a pénz vásárlóerejének szilárdsága, az államadósság elfogadható mértéke, a devizatartalékok kellő színvonala, másfelől a növekedés üteme között. A vita különösen felélénkült manapság, amikor minden országban keresik a recesszióból való kilábalás eszközeit. Abban azonban széles konszenzus alakult ki, hogy a fenntartható növekedést súlyosan veszélyezteti a pénzügyi egyensúly komoly megingása. Akik teljes felelősséggel szembenéznek ezzel a problémával, azokat nem nyugtatja meg a kormány ismételt deklarációja, miszerint nem lépi túl a költségvetési deficit 2010-re és 2011-re megszabott felső határát. Ez szükséges, de korántsem elégséges feltétele a pénzügyi stabilitásnak, különösen egy olyan sebezhető gazdaságban nem, mint amilyen a miénk. Csak akkor hiteles a tartós növekedés ígérete, ha világossá válik, milyen gazdaságpolitikával kívánja a kormány fenntartani a széles értelemben vett pénzügyi egyensúlyt a 2011 utáni években. Sajnos, azok az eszközök, amelyekkel a kormány az idei és a jövő évi költségvetési deficitcélt el akarja érni, azzal a veszéllyel járnak, hogy később sokkal nagyobb rés tátong majd a bevételek és a kiadások között és bajok mutatkozhatnak a pénzügyi egyensúly más vonatkozásaiban is.

7. Elosztás

A Fidesz választási kampányában azt ígérte, hogy nem lesznek megszorítások. Azóta is azt a benyomást kívánja kelteni a hivatalos propagandagépezet, mintha az ígéretet betartanák, mintha eddig nem történt volna és a jövőben sem kerül majd sor megszorításra.

Ez játék a szavakkal, amely ügyesen kihasználja a „megszorítás" kifejezés fogalmi homályosságát. Mondjuk meg magyarán: a kormány eddigi intézkedései és azok a tervek, amelyeket már bejelentettek, igenis kézzelfogható veszteségeket okoznak a lakosság egy részének jelenlegi és jövőbeni reálfogyasztásában, továbbá csökkentik a lakosság egy része által birtokolt vagyon és megtakarítás értékét, illetve növeli adósságterhüket. Folyamatos újraelosztás megy végbe, amelynek nyomán folyamatosan változik a vesztesek és nyertesek köre, változik veszteségük, illetve nyereségük nagysága és összetétele. Azokat, akik veszteséget szenvedtek és fognak elszenvedni a jövőben - és sokan, nagyon sokan tartoznak ebbe a körbe - igenis „megszorították".

Kik azok, akik e veszteségeket elszenvedték? Most csak azokat említem meg, akik biztosan veszítenek valamit - rajtuk kívül mások is veszteségeket szenvedhetnek. És persze vannak többszörösen vesztes egyének vagy családok, mert egyszerre több, az alábbi listában külön-külön felsorolt vesztescsoportba tartoznak bele.

- Vesztesek azok az alacsony és közepes jövedelműek (pontosabban azok, akik kizárólag bérjövedelemmel rendelkeznek és a minimálbér felett, de 293 450 Ft alatt keresnek és nem nevelnek gyereket), mert az adózási és jövedelempolitikai változtatások miatt csökken a nettó nomináljövedelmük.

- Vesztesek azok, akik devizahitelt vettek fel és az árfolyam gyengülése következtében nőtt a hiteltartozásuk. Amint arra már sokan rámutattak: egyértelmű oksági kapcsolat van egyfelől vezető politikusok felelőtlen kijelentései és a kormány meghirdetett gazdaságpolitikája, a 2011-es, és még inkább az utána következő évek költségvetésének bizonytalanságai, másfelől a forint gyengülése között.

- Vesztesek azok a háztartások, amelyeket érint a gázár emelése. Józan közgazdászésszel nem ellenezhető a rendszabály, amit már régen meg kellett volna hozni. Az viszont visszatetsző, hogy előbb sokszor elhangzik az ígéret, miszerint nem lesz gázáremelés - és utána bekövetkezik az ígéret megszegése, anélkül, hogy elismernék, felelőtlen és tarthatatlan ígéretet tettek.

- Vesztesek azok a termelők, köztük kis- és középvállalatok, akik maguk nem exportálnak és főképpen importból eredő anyagot és alkatrészeket használnak fel, mert az árfolyam gyengülése következtében termelésük drágult és nehezebbé vált az értékesítés.

- Vesztesek azok, akiket a tisztogatások és átszervezések keretében indokolás nélkül elbocsátanak az állami szolgálatból.

- Vesztesek azok a munkavállalók, akiket a válságadókkal sújtott ágazatokban elbocsátanak. Ezek az ágazatok megpróbálják átszervezéssel, racionalizálással csökkenteni a költségeket - ennek eredményeképpen csökkentik a létszámot és növelik a tovább foglalkoztatottak megterhelését, munkájuk intenzitását.

- Vesztesek azok a munkanélküliek, akik azért nem jutnak munkahelyhez, mert nem elég élénk a beruházási kedv.

- Vesztesek azok, akiknek a magánnyugdíjpénztárban megtakarításuk gyűlt fel. Most konfiskálják ezt a megfogható vagyont, beterelik őket az állami nyugdíjrendszerbe - és a távoli jövőre vonatkozó megfoghatatlan ígéretekkel fizetik ki őket.

- Vesztesek azok, akik eladásra kínálják ingatlanukat. Az amúgy is nyomott piaci helyzetben tulajdonuk tovább veszít az értékéből, mert a kormányzat akkor akarja mesterségesen, az adófizetők terhére felpörgetni a lakásépítést, amikor szembeötlő a túlkínálat. Az értékvesztés fokozza azok gondjait, akik lakásépítésre vagy -vásárlásra vettek fel devizahitelt.

- Vesztesek azok a fogyasztók, akikre majd áthárítják a válságadók terhének jelentő részét. Ez a részleges áthárítás megtörténik, akár tiltja a kormány, akár nem; akár nyíltan hajtja végre a szolgáltató-eladó, akár burkoltan.

- Vesztessé válhat a munkavállalók igen széles köre. Most folynak a bérmegállapodások. Számos területen az infláció jelenlegi hivatalos előrejelzésével kalkulálva úgy szabják meg a nominálbéreket, hogy az gyakorlatilag a reálbérek befagyasztását jelentse. Ha netán a hivatalos előrejelzésnél nagyobb mértékben nő az infláció, viszont a nominálbérekre vonatkozó megállapodást betartják, akkor ezeknek a munkavállalói csoportoknak csökkenni fog a reálbére.

- Vesztes minden fogyasztó, akit az infláció gyorsulása sújt. Majd csak 2011 végén tehetünk határozottabb kijelentést arról, milyen hatása volt az Orbán-kormány gazdaságpolitikájának a fogyasztói árakra. Most csak azt vehetjük számba, melyek azok az erők, amelyek az infláció növelése irányában hatnak: elsősorban a forint gyengülése, a költségvetési deficit és az állami adósságszolgálat finanszírozásához szükséges kölcsönök kamatterhének növekedése és kulcsfontosságú ágazatok adóterhelésének emelkedése. Az infláció olyan általános adó, amely ugyan mindenkit sújt, de a szegényebbek érzik leginkább a veszteséget. A kormány gazdaságpolitikája az infláció növelése, nem pedig a csökkentése irányában hat. A monetáris politikát, amely megpróbál ezzel a veszéllyel szembeszállni, ismételt támadás éri emiatt a kormány oldaláról.

Nem csak vesztesek vannak, hanem nyertesek is. Csakhogy a vesztest nem vigasztalja meg az a tudat, hogy mások nyertek. Aki veszít, az joggal úgy érzi: igenis „megszorítás" következett be, de a megszorító csavarokat egyenetlenül húzták meg.

Ameddig a Fidesz ellenzékben volt, szívesen tett populista kijelentéseket. A szegény rétegek védelmezőjeként támadott közgazdaságilag szükséges, de népszerűtlen intézkedéseket. Nem ritkán azt a benyomást próbálta kelteni, mintha a jobboldali ideológia eszméit neokádárista gazdaságpolitikával kívánná kombinálni. Mi maradt meg ebből a hatalom megragadása után? Néhány látványos gesztus. Korai nyugdíj a nők egy meghatározott csoportjának (szembeszegülve azzal az Európa-szerte elfogadott törekvéssel, amely későbbre akarja tolni a nyugdíjazás időpontját.) Egy pár vasúti szárnyvonal újraindítása - miközben a vasút rentábilitásának növelésére kellene törekedni. És ami kétségkívül fontos: eddig nem nyúltak hozzá az egészségügy és az oktatás állami finanszírozásának rendszeréhez és fogalmunk sincs arról, hogy „strukturális reform" címén változtatnak-e majd az eddigi gyakorlaton. Ezekben a szférákban - és ez igen lényeges - mind ez ideig alapjában véve fennmaradt a Kádár-korszakban kiépült struktúra.

Miközben tehát nyomokban még ott vannak a kádárizmus elemei, immár markánsabban kezd kirajzolódni a jövedelem, az adóterhek és a kiváltságok újraelosztása a tehetősebbek javára. „Jobboldali-konzervatív" irányzatú újraelosztás megy végbe az adóreform eddigi lépései nyomán. Az egykulcsos adórendszer egyértelműen ebbe az irányba mutat: minél nagyobb az adózott jövedelem, annál nagyobb az adózó polgár nyeresége. Különböző családi kedvezmények is hasonló hatást gyakorolnak.

Külön is érdemes felfigyelni arra, hogy az állami támogatások számottevő részét adókedvezmények formájában adják - kizárva ezzel éppen a legsanyarúbb helyzetben élőket; nevezetesen azokat, akiknek nincsen jövedelmük.

A redisztribúció körébe tartozik a nyereségek és veszteségek, előnyök és hátrányok elosztása a jelen és a jövő nemzedékek között. A naiv reménykedők azt várták: ha azok, akik kormányra kerülnek, 15-20 évig akarnak hatalmon maradni, talán vállalni fogják a pillanatnyi népszerűtlenséget a jövő generációk védelmében, a növekedés fenntarthatósága érdeké­ben. Ennek semmi jelét nem látják. Folytatódik a régi rutin: a pillanat problémáit kell megoldani. „Akkor kell átgondolni, hogyan megyünk át a hídon, amikor odaérünk." Most kell betömni a 2011-es költségvetés lyukait? Vessünk ki meghökkentő méretű adókat az amúgy is ellenszenves bankokra és multikra - nem kell törődni azzal, hogy ez milyen hatással lesz a kulcsfontosságú ágazatok beruházási kedvére, azaz a jövendő gazdasági helyzetre. Vegyük el a magánnyugdíjpénztárak vagyonát és vállaljuk át minél nagyobb mértékben az állam terhére a jövőbeni idősebb generációk nyugdíjellátását. Nem kell törődni azzal, hogyan alakul majd a távolabbi jövendőben az állami nyugdíjkassza, egy olyan jövőbeni korszakban, amikor hosszabb lesz az életkor, tovább csökken az aktív népesség és nő a nyugdíjra jogosultak részaránya. Más példákat is hozhatnék, pl. az infrastruktúrafejlesztés és a környezetvédelem területéről, amelyben az állami gazdaságpolitika a mai tennivaló elhalasztását, a jövő nemzedékre való áthárítását választja, ahelyett, hogy megpróbálná a terheket arányosan felosztani a nemzedékek között.

8. Bizalom

Nincs értelme összefoglaló kijelentéseket tenni a bizalomról. Ez összetett társadalmi jelenség, amely részletesebb elemzést igényel.

Mind ez ideig nem látszik drámai változás a választópolgárok politikai bizalmának eloszlásában. A szavazásra jogosultaknak mintegy egyharmadából, amely kétharmados parlamenti többséghez juttatta a Fideszt, kevesen pártoltak el, bár a legutóbbi felmérések mutattak egy kis elbizonytalanodást. Nem tekintem feladatomnak a politikai jóslást. A történelmi tapasztalat mindenre, és mindennek az ellenkezőjére is mutat példát. Van, amikor egy párt támogatottsága évek alatt morzsolódik le, és van, amikor hirtelen zuhan. De az is megtörtént, hogy egy párt politikai népszerűsége hosszú időn át fennmarad.

Nagy jelentősége van annak - és ezt külön kell választani a lakosság politikai bizalmától - mennyire bízik meg az üzleti élet egy államban. Valljuk be őszintén, ez a fajta bizalom nem attól függ, vajon a szóban forgó állam kormányzati formája demokrácia-e vagy szélsőséges diktatúra, vagy valamilyen közbeeső fokozatú autokrácia. A kapitalizmus olyan rendszer, amely képes működni az alapvető emberi jogokat sértő diktatúra körülményei között is. Sőt, előnyben részesít egy stabil és erőskezű diktatúrát egy ingatag és gyengekezű demokráciával szemben - feltéve, hogy az előbbi szilárdan kiáll a magántulajdonért, kikényszeríti a magánszerződések betartását és garantálja a jogbiztonságot. A tőke szívesen látja az olyan vaskezű rezsimet, mint amilyen Szingapúr vagy akár a kommunista Kína.

Az üzleti világ bizalmát az rendíti meg, ha a kormány szavain nem lehet eligazodni; ha olyan eszközökkel próbálják betömni a költségvetés réseit, amelyek már középtávon sem tarthatók. Bármennyire próbálja is bagatellizálni a kormányzat a nagy tekintélyű hitelminősítő intézetek által adott kedvezőtlen bizonyítványokat, az ismételt lefokozásokat - ezek tükrözik az üzleti élet kollektív ítéletét. És nem is csak passzívan tükrözik, hanem vissza is hatnak erre az ítélkezésre és negatív irányban befolyásolják azt.

Rövid távon Magyarország nem tud létezni anélkül, hogy államkötvényeit újra és újra áruba ne bocsássa. Az államadósság megbízhatóságának leminősítése azonnal százmilliárdos veszteségekkel jár, mert az állam kénytelen magasabb hozamot adni azért, hogy kötvényeit eladhassa - legyen a vevő akár külföldi, akár belföldi befektető. Tegyük hozzá: a százmilliárdos veszteségek, ha nehezen is, de elviselhetők - ám annak is fennáll a reális veszélye, hogy a bizalom nem csak gyengül, hanem összeroppan. Ne arra haragudjon a kormány, aki figyelmezteti a súlyos veszélyre, hanem gondolja át újra: mi az, ami ebbe a veszélyes helyzetbe sodorja.

Hosszú távon - és ezt írásom más összefüggésben már hangsúlyozta - az üzleti élet bizalmának gyengülése a növekedés fékjévé válik. Ezt a folyamatot nem könnyű számszerűen megragadni, de azért érzékelhető jelenségről van itt szó. Csökken a már jelenleg is működő vállalkozások beruházási hajlama; szűkítik a tevékenység terjedelmét. Kevesebb az új vállalkozó, mint ahány jobb üzleti klíma esetén jelentkezne. Nem csak a külföldi, hanem a belföldi vállalkozások is kevésbé „hajtanak rá", gyengébb az expanziós késztetés; erősebb a kísértés, hogy a tőkét másutt fektessék be.

Összegezés

Ami a politikai szférában végbement, azt könnyű összefoglalóan jellemezni. A demokrácia több fontos alapintézményét szétrombolták; Magyarország autokrácia lett. Az a veszély fenyeget bennünket, hogy a magyarországi politikai rezsim hasonlóvá válik Putyin uralmához. A változások irányzata egyértelmű: rövid idő alatt olyan mélyreható változások történtek, amelyek irreverzibilisek (vagy legyünk optimisták: majdnem irreverzibilisek) és garantálják (vagy legyünk optimisták: szinte garantálják) a hatalomra került csoport tartós uralmát.

Ami a gazdasági szférában végbement, azt nehéz összefoglalóan jellemezni, mert tele van egymásnak ellentmondó cselekményekkel, fenntarthatatlan rendszabályokkal, nem folytatható tendenciákkal. A rendszabályoknak nincsen egyértelmű irányzata. Bízhatunk abban, hogy a kapitalizmus erős rendszer, amely képes sok mindent túlélni, még a rossz gazdaságpolitikát is. Igaz, de sajnos az ár, amit a gazdaságpolitika gyarlóságaiért meg kell fizetni, igen magas.

A politikai szférában, adatván a machiavellista cél - a hatalom megragadása és hosszú időre való megtartása - a megvalósítás mesteri módon történt. Világos és egyértelmű volt a terv. Ha közben akadály merült fel, azt késlekedés és habozás nélkül takarították el az útból.

A gazdasági szférát illetően nem tudnám rekonstruálni, mi volt a cél. Mintha nem is lettek volna kidolgozott tervek arra, hogy mit kell tenni. Talán pár hónap múlva, amikor a kormány ígéretei szerint végre megismerjük a „strukturális reformok" terveit, jobban megértjük a gazdaságpolitika céljait. De bármi volt is a cél, a megvalósítás kontár módon történt.

Minden okunk megvan arra, hogy aggódva nézzünk az ország jövője elé.

 
nyomtat email plusz mínusz Küldés Facebook-ra Küldés Twitter-re Felvétel Google Bookmarks-ra    204 komment

HIRDETÉS

HIRDETÉS
.
. .
HIRDETÉS
. .
Galériák
     

Ez a címe

KÖVETKEZŐ » « ELŐZŐ
HIRDETÉS
. .
HIRDETÉS
. .
HÍRMÁTRIX . NOLTOP10
   olvasottak   
HIRDETÉS
. .
HIRDETÉS