A kormányfő nem tudott kibújni a bőréből, egy kis önfényezést most is megengedett magának, amikor a gazdaság új alapokra helyezéséről beszélt. Nos, ilyen nem történt, attól nem válik újjá a gazdaság, mert ezentúl illetékfizetés nélkül lehet ajándékozni a családon belül. De bőven meg lehetünk elégedve azzal is, amit kaptunk: a megváltozott világgazdasági feltételekhez igazodó gazdaságpolitikát. Karcsúbb, takarékosabb és kevésbé bürokratikus - vagyis állampolgárbarát - államot. Olyat, amilyenre régóta szükség lenne, de gazdasági válság kellett hozzá, hogy tényleg elinduljunk ebbe az irányba. A kisebb cégek pedig az alacsonyabb adónak örülhetnek, no meg a Széchenyi-kártyán keresztül megnyíló lehetőségeknek.

Persze nem lesz mindenki felhőtlenül boldog. A bankok például éves profitjuknak mondhatnak búcsút a rájuk szabott adó miatt, de ez csak az egyik csapás a háromból. A jelzálog-hitelezés átalakítása és a kilakoltatási moratórium tovább szűkíti a mozgásterüket. A közműcégek pedig a díjemeléstől tekinthetnek el egy időre. Hogy ezek a jó vagy a rossz döntések közé tartoznak? Az állampolgár felől nézve feltétlenül hasznosak. Nem velük fizettetik meg a konszolidációt, sőt, a leginkább rászorultak kis levegőhöz jutnak. Ugyanakkor a befektetőknek negatív az üzenet. No de ilyen üzeneteket manapság más kormányoktól is kapnak, ahol szintén feltöltésre szorul a kincstár. Tehát nem a jobboldali kormány időről időre felbukkanó piacellenessége nyilvánul meg ezekben az intézkedésekben, hanem nagyon racionális számítások. Normál időkben nem piacbarát lépések ezek, de hát nem élünk normál időket.

Mégis milyen irányt szabott az Orbán-kormány ezekkel a döntésekkel? Egyrészt kinyilvánította, hogy elkötelezett a szigorú fiskális politika mellett: az intézkedések hozzájárulnak a költségvetési stabilitás megteremtéséhez. Hogy a hosszú távú fenntartásához is, arról még nem vagyok meggyőzve, ahhoz látni kellene a 2011-es költségvetési terveket. Továbbá tett egy lépést abba az irányba, hogy a magyar adórendszer versenyképes legyen a térségbeli társaival. És hadat üzent a bürokráciának.

Egy súlyos hiányossága azonban van ennek a programnak. Arról semmit nem mond ugyanis, hogyan teremtenek munkahelyeket belátható időn belül, mi motorizálja a gazdaságot. Nem tudni, mi lesz az állam által kezelt fejlesztési forrásokkal, említés sem történt a tb-járulék esetleges csökkentéséről (pedig a vállalkozások kívánságlistáján ez szerepel az első helyen), mint ahogy az iparűzési adó eltüntetésének szándéka sem volt kiolvasható a programhirdetésből. Homályos célzás történt ugyan az uniós források felülvizsgálatára, ám ennél többet most nem kaptunk.

Orbán nyomatékosan hangsúlyozta, hogy a tegnap bejelentett intézkedések „első körösek", tehát elképzelhető, hogy a következő menetben már arról is hallunk valamit, mitől éri meg új munkahelyeket teremteni. Ne legyünk azonban telhetetlenek, a bizalom visszaszerzésére - amire most szükség van - megfelelőnek tűnik a program. Adjuk meg a piros pontot, ha kiérdemli a kormány.