Madoff hozzá hasonlóan, az újonnan jöttek pénzéből fizette ki az ígért hozamokat, azaz a sor eleje jól járt, csak aztán jött a válság, és elfogyott a szufla. Az ügy 2008 decemberében került az igazságszolgáltatás asztalára, a panaszok benyújtásának végső határidejéig, 2014. április végéig 51 700 követelés érkezett az amerikai bírósághoz 120 országból. 58 százalékuk amerikai, míg további jelentős összegeket kérnek számon német, francia, olasz befektetők, de a szálak Kambodzsába, Kazahsztánba és Madagaszkárig is elvezetnek.
Madoff egyébként először kis helyi vállalkozásoktól, klubokban, jótékonysági eseményeken gyűjtögette az aprópénzt.
|
| Fotó: Chip East / Reuters |
Érdekes módon már 1992-ben felfigyelt az amerikai értékpapír-felügyelet (SEC) Madoff egyik cégére, az Avellino & Bienes-re, amely 1962 óta működött és magas hozamokkal toborzott ügyfeleket. A vizsgálat feltárta a Ponzi-sémára emlékeztető ügymenetet, de az üzelmek folytatódhattak 2007-ig, ám akkor az ügyfelek hirtelen egyszerre akarták a pénzüket.
Madoffot 2009-ben 150 év börtönbüntetésre ítélték, egyik közvetlen munkatársa 10 évet, míg egy másik összesen 7 hónapot kapott. Madoff idősebb fia, Mark 2010-ben öngyilkos lett. A Ponzi által kitalált, majd Madoffnak köszönhetően szinte tökéletessé fejlesztett pilótajáték viszont változatlanul virul, az embereket a jelek szerint semmi nem rettenti el a mézesbödönnek hitt, valójában inkább pénznyelő automataként működő befektetési formától.
Most egy újabb világrengető botrány van kibontakozóban, amelyre Harry Markopolos hívta fel a hatóság figyelmét. A független pénzügyi szakember volt az első, aki rábukkant Madoff kétes üzelmeire, ám szavát csak 8 év elteltével vették komolyan. Most nem kellett hangoskodnia, hogy eljusson az illetékesek füléhez az információ, miszerint egy 50 ezres ügyfélkörrel rendelkező vállalkozás 47 milliárd dollárra rúgó ígérvényének valóra váltása igencsak kétséges. A vészharang egy ismert, táplálékkiegészítőket forgalmazó cég, a Herbalife működése kapcsán kondult meg, amelynek üzleti modelljét, busás haszon reményében, befektetők tízezreinek befizetései mozgatják. A befektetők jó, ha a társaságra bízott 17 és fél milliárd dollár 63 százalékát viszontlátják, a teljesítmény, amely biztosítaná az ígért megtérülést, illúzió – állítja Markopolos.
Becslések szerint egyedül az Egyesült Államokban havi egy Ponzi-séma szerint működő hálózat született az utóbbi 25 esztendőben. 376-ot azonosítottak, átlag 4 év 4 hónapig folytatták üzelmeiket, 5-től 40 millió dollárig terjedt az általuk kezelésbe vett érték. Az ügyfelek többsége, ha lehet így fogalmazni, szellemi fénykorát élte, 90 százalékuk 45 év körüli férfi. A hálózatot működtetők többsége „tiszta" kezű volt, csupán 17 százalékukról derült ki, hogy volt büntetve valamilyen pénzügyi visszaélés miatt. És a toborzás szinte kivétel nélkül nyilvános csatornákon, sajtó, internet igénybevételével történt, gyakorlatilag sugározva a büntethetetlenséget. Tavaly 61 Ponzi-hálózat bukott meg, 800 millió dollárnyi kárt okozva a befektetőknek. 79 személyt ítéltek el átlag 9 év börtönre. Egy kutatásban 600 érintettet kérdeztek ki, és kiderült, a többség nem keresett jogorvoslatot. Ezt három okkal magyarázták. Az egyik, hogy nem fűztek reményt az eredményességhez, a másik, hogy el akarták felejteni az ügyet, míg a harmadik a szégyen, hogy ennyire hiszékenyek voltak. A csalók ebből élnek. A gépezet akadálytalanul működik.
Ponzitól sokat tanultak Magyarországon is. A példák között elég csak a közelmúlt gigaüzletére, a Quaestor-kötvényekre emlékezni, a kibocsátók szinte hiba nélkül kopírozták le és adaptálták a magyar ízlésnek megfelelve a sémát.
Újabb és újabb kötvénykibocsátásokkal próbálták kielégíteni az aktuális banki kamat mintegy négyszeresére áhítozó befektetőket, ám a betömésre váró lukakból akna lett. Mintegy 200 milliárd eltűnt forint felkutatása maradt a nyomozókra. De hasonló alapon épült a 90-es években a Globex-birodalom is. Az általuk ígért elképesztő, 42 százalékos hozamhoz néhány szerencsés még hozzá is jutott, azután jött az összeomlás. A károk teljes összegét egyes becslések 8 milliárd forintra teszik. A Baumag ugyancsak magas hozammal csábította a kisbefektetőket. Majd 2003-ban egy pánikszerű pénzkivételi roham tönkretette a szövetkezetet, húszezer ember 40 milliárd forintja ragadt bent.
De minek, ha nem nyerészkedésnek lehet minősíteni a makulátlannak hitt nagybankok túlzott falánkságát, az ügyfélkör, a nyereség bővítése érdekében megtett, gyakran etikátlan lépéseit? Most a legnagyobb svájci pénzintézetre nézve meglehetősen kellemetlen ügyet feszeget a nyugati sajtó.
|
| Fotó: Arnd Wiegmann / Reuters |
Az UBS-nek, amely 2009 óta többször is felelősségre vonással, dollármilliárdos büntetéssel szembesült, miután külföldi állampolgárok adóelkerülő pénzeinek nyújtott menedéket, most a francia hatóságok előtt kell magyarázkodnia. Az eddigi ügyekben nem sok betekintésük volt a kívülállóknak, most viszont egy régi alkalmazott, akit csak „119-es" tanúként mutatott be a Le Monde, kémtörténetbe illően szórakoztató részletekkel is szolgált, hogyan is működtek a klienseket verbuváló bankügynökök francia földön. Az önként érkező összegek ugyanis nem elégítették ki a mindenáron terjeszkedő pénzintézet irányítóit, akik ezért beépítették az üzletpolitikába a kifinomult meggyőzés módszerét.
A kiszemeltekkel való diszkrét tárgyalásoknak jó keretet adtak az operaházi páholyok, a Roland Garros büféje vagy az UBS nevével fémjelzett exkluzív golfverseny a Genfi-tó partján, Evianban. Persze a költségeket a meghívók állták, majd néhány hónap után rákérdeztek, hogyan érezte magát a kedves vendég...
Az erősödő bizalom a jutalékért dolgozó bankügynök és az elhatározást még fontolgató, ám számolni tudó jövendőbeli ügyfél között előbb-utóbb betétet fialt. A kapcsolattartás valódi kémmunka volt, a váratlanra is felkészített ügynök kiürített laptoppal lépte át a határokat, miután a szükséges dokumentumokat virtuális platformra helyezték. Az ügyféllel való személyes találkozást kerülték, esetenként szállodai asztalokra helyezett „gazdátlan" csomagokban hagyott pénzeket legalizáltak, logó nélküli bankkártyákkal is egyszerűsítették a nagyobb összegekhez is hozzáférni kívánó ügyfél dolgát. Költői nevek szerepelnek a bank nyilvántartásában, levelezésében, van, akit a „Ritz hotel barátjának", mást „Kicsi nővérnek", „Dűnének" vagy „Holdtöltének" neveznek.
Az első, 2010-es feljelentés nyomán 38 000 számla, mintegy 12 milliárd euró került a célkeresztbe. Azóta ezek javát legalizálták az érintettek. A most zajló vizsgálatban 2500 számla tulajdonosa után kutakodik a francia hatóság, többek között művészek, sportolók, Genfben dolgozó atomtudósok, svájci gyógyszergyáraknak dolgozó francia orvosok és bahamai, szingapúri vállalatok mögé rejtőző üzletemberek 2,6 milliárd eurója a tét.
Számlakopasztás
A jól bevált, százesztendős módszerek mellé a könnyű pénzszerzés egész arzenálja nőtt fel, amellyel a világhálón szörfölő hackerek hajmeresztő manőverekkel, de akár egyetlen gombnyomással kopasztják meg akár a tökéletesen biztosnak hitt bankszámlákat is. A legutóbbi ilyen eseményre az elmúlt hetekben derült fény. Az áldozat Banglades nemzeti bankja, amelyet közel 100 millió dollártól szabadítottak meg.
Mielőtt legyintenénk, mondván, fejletlen országban minden megtörténhet, jó tudni: a hackereknek az amerikai jegybank, a Fed által őrzött számlájukat sikerült megcsapolni. Egyetlen este harminc kísérlettel egymilliárd dollárt próbáltak Srí Lankába, illetve a Fülöp-szigetekre átutalni. A Fednél nem tűnt fel először semmi, a kódok rendben voltak, és a szervert dakkaiként azonosították. Az ötödik manővert azonban leállították, miután egy elírást észleltek a címzett nevében. Addigra 81 millió eltűnt a Fed látóköréből, és a gyanú szerint az ismeretlen filippínók azonnal kifehérítették a pénzt a helyi kaszinóban.
