galéria megtekintése

Újabb világbotrány van kibontakozóban

24 komment

Rédei Judit

Virágoznak a befektetési piramisok, szabad kezet kapnak szélhámos brókerek, és komoly pénzintézetek is elcsábulnak a tilosba egy kis pluszjövedelem reményében. A rövidlátás, a hiszékenység, a nyerészkedés vágya felülírja a racionalitást, és ez nem csak mifelénk van így.

Talán nem mondunk újat azzal, hogy mindenütt a kapzsiság irányítja a pénz útját. – Hülye lennék, ha nem oda vinném a pénzemet, ahol a legtöbbet ígérik – hangzik az érvelés, és nem csak az egyszerű ember szájából. A kis bukfenc, amely az ígéret és a valóság között van, általában nem tűnik fel a hozamok bűvöletében elkábult pénzvadászoknak.

Az ember a jelek szerint semmiből sem tanul. Mintha mindenki elfelejtette volna Bernard Madoffot,

aki 23 milliárd dollárral, az elvárt hozammal együtt pedig mintegy 65 milliárd dollárral maradt adósa a benne bízó befektetőknek. A módszert nem ő találta ki, hanem egy olasz-amerikai, ­Charles Ponzi, aki 1918-ban a barátait szédítette azzal, hogy ha vásárolnak az általa kitalált postai bélyegre cserélhető, „nemzetközi kuponokból", 90 nap múltán az átadott összeg dupláját kapják vissza. Szavát egészen addig állta, amíg egy bostoni lapban megjelent: matemati­kailag lehetetlen, hogy Ponzi az amúgy direkt nem átruházható kuponokból nagy pénzt csináljon. Kitört a pánik. Mindenki a pénzét akarta, az új befektetők pedig, akiknek a befektetéséből a régieknek kifizethette volna a busás nyereséget, nem tolongtak. A rá bízott tőke elillant, Ponzit letartóztatták, nyomában bankcsődök és tönkrement befektetők ezrei maradtak.

 

Madoff hozzá hasonlóan, az újonnan jöttek pénzéből fizette ki az ígért hozamokat, azaz a sor eleje jól járt, csak aztán jött a válság, és elfogyott a szufla. Az ügy 2008 decemberében került az igazságszolgáltatás asztalára, a panaszok benyújtásának végső határidejéig, 2014. április vé­géig 51 700 követelés érkezett az amerikai bírósághoz 120 országból. 58 százalékuk amerikai, míg további jelentős összegeket kérnek számon német, francia, olasz befektetők, de a szálak Kambodzsába, Kazahsztánba és Madagaszkárig is elvezetnek.

Madoff egyébként először kis helyi vállalkozásoktól, klubokban, jótékonysági eseményeken gyűjtögette az aprópénzt.

Fotó: Chip East / Reuters

Érdekes módon már 1992-ben felfigyelt az amerikai értékpapír-felügyelet (SEC) Madoff egyik cégére, az Avellino & Bienes-re, amely 1962 óta működött és magas hozamokkal toborzott ügyfeleket. A vizsgálat feltárta a Ponzi-sémára emlékeztető ügymenetet, de az üzelmek folytatódhattak 2007-ig, ám akkor az ügyfelek hirtelen egyszerre akarták a pénzüket.

Madoffot 2009-ben 150 év börtönbüntetésre ítélték, egyik közvetlen munkatársa 10 évet, míg egy másik összesen 7 hónapot kapott. Madoff idősebb fia, Mark 2010-ben öngyilkos lett. A Ponzi által kitalált, majd Madoffnak köszönhetően szinte tökéletessé fejlesztett pilótajáték viszont változatlanul virul, az embereket a jelek szerint semmi nem rettenti el a mézesbödönnek hitt, valójában inkább pénznyelő automataként működő befektetési formától.

Most egy újabb világrengető botrány van kibontakozóban, amelyre Harry Markopolos hívta fel a hatóság figyelmét. A független pénzügyi szakember volt az első, aki rábukkant Madoff kétes üzelmeire, ám szavát csak 8 év elteltével vették komolyan. Most nem kellett hangoskodnia, hogy eljusson az illetékesek füléhez az információ, miszerint egy 50 ezres ügyfélkörrel rendelkező vállalkozás 47 milliárd dollárra rúgó ígérvényének valóra váltása igencsak kétséges. A vészharang egy ismert, táplálékkiegészítőket forgalmazó cég, a Herbalife működése kapcsán kondult meg, amelynek üzleti modelljét, busás haszon reményében, befektetők tízezrei­nek befizetései mozgatják. A befektetők jó, ha a társaságra bízott 17 és fél milliárd dollár 63 százalékát viszontlátják, a teljesítmény, amely biztosítaná az ígért megtérülést, illúzió – állítja Markopolos.

Becslések szerint egyedül az Egyesült Államokban havi egy Ponzi-séma szerint működő hálózat született az utóbbi 25 esztendőben. 376-ot azonosítottak, átlag 4 év 4 hónapig folytatták üzelmeiket, 5-től 40 millió dollárig terjedt az általuk kezelésbe vett érték. Az ügyfelek többsége, ha lehet így fogalmazni, szellemi fénykorát élte, 90 százalékuk 45 év körüli férfi. A hálózatot működtetők többsége „tiszta" kezű volt, csupán 17 százalékukról derült ki, hogy volt büntetve valamilyen pénzügyi visszaélés miatt. És a toborzás szinte kivétel nélkül nyilvános csatornákon, sajtó, internet igénybevételével történt, gyakorlatilag sugározva a büntethetetlenséget.  Tavaly 61 Ponzi-hálózat bukott meg, 800 millió dollárnyi kárt okozva a befektetőknek. 79 személyt ítéltek el átlag 9 év börtönre. Egy kutatásban 600 érintettet kérdeztek ki, és kiderült, a többség nem keresett jogorvoslatot. Ezt három okkal magyarázták. Az egyik, hogy nem fűztek reményt az eredményességhez, a másik, hogy el akarták felejteni az ügyet, míg a harmadik a szégyen, hogy ennyire hiszékenyek voltak. A csalók ebből élnek. A gépezet akadálytalanul működik.

Ponzitól sokat tanultak Magyarországon is. A példák között elég csak a közelmúlt gigaüzletére, a Quaestor-kötvényekre emlékezni, a kibocsátók szinte hiba nélkül kopírozták le és adaptálták a magyar ízlésnek megfelelve a sémát.

Újabb és újabb kötvénykibocsátásokkal próbálták kielégíteni az aktuális banki kamat mintegy négyszeresére áhítozó befektetőket, ám a betömésre váró lukakból akna lett. Mintegy 200 milliárd eltűnt forint felkutatása maradt a nyomozókra. De hasonló alapon épült a 90-es években a Globex-birodalom is. Az általuk ígért elképesztő, 42 százalékos hozamhoz néhány szerencsés még hozzá is jutott, azután jött az összeomlás. A károk teljes összegét egyes becslések 8 milliárd forintra teszik. A Baumag ugyancsak magas hozammal csábította a kisbefektetőket. Majd 2003-ban egy pánikszerű pénzkivételi roham tönkretette a szövetkezetet, húszezer ember 40 milliárd forintja ragadt bent.

De minek, ha nem nyerészkedésnek lehet minősíteni a makulátlannak hitt nagybankok túlzott falánkságát, az ügyfélkör, a nyereség bővítése érdekében megtett, gyakran etikátlan lépéseit? Most a legnagyobb svájci pénzintézetre nézve meglehetősen kellemetlen ügyet feszeget a nyugati sajtó.

Fotó: Arnd Wiegmann / Reuters

Az UBS-nek, amely 2009 óta többször is felelősségre vonással, dollármilliárdos büntetéssel szembesült, miután külföldi állampolgárok adóelkerülő pénzeinek nyújtott menedéket, most a francia hatóságok előtt kell magyarázkodnia. Az eddigi ügyekben nem sok betekintésük volt a kívülállóknak, most viszont egy régi alkalmazott, akit csak „119-es" tanúként mutatott be a Le Monde, kémtörténetbe illően szórakoztató részletekkel is szolgált, hogyan is működtek a klienseket verbuváló bankügynökök francia földön. Az önként érkező összegek ugyanis nem elégítették ki a mindenáron terjeszkedő pénzintézet irányítóit, akik ezért beépítették az üzletpolitikába a kifinomult meggyőzés módszerét.

A kiszemeltekkel való diszkrét tárgyalásoknak jó keretet adtak az operaházi páholyok, a Roland Garros büféje vagy az UBS nevével fémjelzett exkluzív golfverseny a Genfi-tó partján, Evianban. Persze a költségeket a meghívók állták, majd néhány hónap után rákérdeztek, hogyan érezte magát a kedves vendég...

Az erősödő bizalom a jutalékért dolgozó bankügynök és az elhatározást még fontolgató, ám számolni tudó jövendőbeli ügyfél között előbb-utóbb betétet fialt. A kapcsolattartás valódi kémmunka volt, a váratlanra is felkészített ügynök kiürített laptoppal lépte át a határokat, miután a szükséges dokumentumokat virtuális platformra helyezték. Az ügyféllel való személyes találkozást kerülték, esetenként szállodai asztalokra helyezett „gazdátlan" csomagokban hagyott pénzeket legalizáltak, logó nélküli bankkártyákkal is egyszerűsítették a nagyobb összegekhez is hozzáférni kívánó ügyfél dolgát. Költői nevek szerepelnek a bank nyilvántartásában, levelezésében, van, akit a „Ritz hotel barátjának", mást „Kicsi nővérnek", „Dűnének" vagy „Holdtöltének" neveznek.

Az első, 2010-es feljelentés nyomán 38 000 számla, mintegy 12 milliárd euró került a célkeresztbe. Azóta ezek javát legalizálták az érintettek. A most zajló vizsgálatban 2500 számla tulajdonosa után kutakodik a francia hatóság, többek között művészek, sportolók, Genfben dolgozó atomtudósok, svájci gyógyszergyáraknak dolgozó francia orvosok és bahamai, szingapúri vállalatok mögé rejtőző üzletemberek 2,6 milliárd eurója a tét.

Számlakopasztás

A jól bevált, százesztendős módszerek mellé a könnyű pénzszerzés egész arzenálja nőtt fel, amellyel a világhálón szörfölő hackerek hajmeresztő manőverekkel, de akár egyetlen gombnyomással kopasztják meg akár a tökéletesen biztosnak hitt bankszámlákat is. A legutóbbi ilyen eseményre az elmúlt hetekben derült fény. Az áldozat Banglades nemzeti bankja, amelyet közel 100 millió dollártól szabadítottak meg.

Mielőtt legyintenénk, mondván, fejletlen országban minden megtörténhet, jó tudni: a hackereknek az amerikai jegybank, a Fed által őrzött számlájukat sikerült megcsapolni. Egyetlen este harminc kísérlettel egymilliárd dollárt próbáltak Srí Lankába, illetve a Fülöp-szigetekre átutalni. A Fednél nem tűnt fel először semmi, a kódok rendben voltak, és a szervert dakkaiként azonosították. Az ötödik manővert azonban leállították, miután egy elírást észleltek a címzett nevében. Addigra 81 millió eltűnt a Fed látóköréből, és a gyanú szerint az ismeretlen filippínók azonnal kifehérítették a pénzt a helyi kaszinóban.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető