A törvény alapvetően nem változik sokat a korábbi verzióhoz képest, vagyis a kötvénybizniszbe belebukott ügyfelek 30 millió forintig kapnak kártalanítást a kárrendezési alaptól. Ezt az összeget azonban csökkenteni fogja ez-az, amit a befektetővédelmi alap által védett befektetéseknél önrésznek hívunk. Itt kicsit más a helyzet, de a lényeg ugyanez.

A javaslat szerint kártalanítás nem jár a kifizetett kamat és hozam után, ráadásul ezt 2008. január 1-jéig visszamenőleg kell kiszámítani. Nem igazán egyértelmű, honnan jött ez a dátum, de az utóbbi nyolc évre nem számolhatnak el hozamot az ügyfelek a kötvények után. A levont hozam után hárommillió forintig a károsultaknak nem kell önrészt fizetniük, az efölötti részre azonban igen, 11 százalékot kell vállalni a kártalanítás során. Ezzel a számítások szerint 17 ezer károsult kárrendezése történhet meg önrész fizetése nélkül. Az ezen módszerrel kiszámított összegből még le kell vonni azt a tételt, amit a Beva fizetett ki a kártalanítás során, ezt követően alakul ki a kárrendezési alap által kifizetendő végleges összeg. A törvény rendezi, kik és hogyan finanszírozzák a kártalanítást, eszerint a kárrendezési alap a jegybanktól kap áthidaló kölcsönt. Az alap kibocsáthat adott kamat mellett kötvényeket is, hogy finanszírozhassa a kártalanítást. Végeredményben a kártalanításra fordított összeget a ­Beva-tagok extra befizetéseiből finanszírozzák majd.

Mivel a pontos összeg nem ismert még, ezért nem is lehet az extra befizetésre nézve pontos előírást adni, az menet közben alakul majd ki. Amit a jogszabály tehet, az annyi, hogy az egyes Beva-tagokat terhelő befizetésnek ad sapkát, vagyis a terhelés differenciált lesz az adott pénzügyi szolgáltató paraméterei alapján. Az Index információi szerint összesen nagyjából 60 milliárd forintba kerül az egész ügylet, ami az eredeti verzió töredéke.