A Széchenyi kártya túlélte a kormányváltásokat

Népszabadság - Szabó Bernadett

Ma mutatja be és bocsátja vitára az Új Széchenyi Terv vitairatot Orbán Viktor miniszterelnök, Matolcsy György nemzetgazdasági és Fellegi Tamás nemzeti fejlesztési miniszter. A kormány az Új Széchenyi Tervet 2011 januárjában, az első Széchenyi Terv meghirdetésének 10. évfordulóján tervezi elindítani.

Az első Orbán-kormány gazdaság- és társadalomfejlesztési programja, a Széchenyi-terv 2001-ben 295,9 milliárd forinttal, 2002-ben 330,8 milliárd forinttal rendelkezett a költségvetésből. A program annak idején sok vitát váltott ki. Mondták róla, hogy nem szolgál másra, mint hogy a fideszes önkormányzatok és Fidesz-közeli vállalkozások, teljesen indokolatlan projekteken át ingyen pénzhez jussanak. Eközben az akkori gazdasági miniszter, Matolcsy György azzal támasztotta alá a program létjogosultságát, hogy minden pályázaton elnyert forint négy forintnyi plusz fejlesztést hozott magával.

A Kehi 2002-ben átvilágította a Széchenyi-tervet, és megállapította: a Széchenyi-terv kifejezés a jelentős költséggel járó pr-tevékenység eredményeként hatásos kommunikációs szlogenné vált, azonban a költségvetési terv és a programozás követelményei szerint nem tekinthető tervnek. A Széchenyi-terv (SZT) bevezetését az Orbán-kormány valamely ülése hivatalos napirendi pontjaként nem tárgyalta, elfogadását, megindítását törvény, kormányrendelet vagy kormányhatározat nem fogalmazta meg - állt a Kormányzati Ellenőrzési Hivatal (Kehi) jelentésében.

A Széchenyi-tervnek elnevezett középtávú gazdaságfejlesztési programot egy kiadványban tette közzé a Gazdasági Minisztérium (GM) még 2001 januárjában. A terv hét fő fejezetet - vállalkozáserősítő program, lakásprogram, turizmusfejlesztési program, autópálya-építési program, kutatási, fejlesztési és innovációs program, regionális gazdaságépítési program és információs társadalom- és gazdaságfejlesztési program - és további 79 alprogramot tartalmaott.  A Széchenyi-terv lényegében e programok jellemzően vissza nem térítendő támogatások nyújtásával történő állami társfinanszírozására szolgált, forrásaihoz pályázat útján lehetett hozzájutni. Pénzeszközeit az egyes minisztériumok - döntően a GM - kezelték. Ez utóbbi 2001-ben összesen 65,4 milliárd, az idén pedig 76,4 milliárd forint támogatási összeget biztosított a terv programjaihoz.

A célelőirányzatok egy részét a Széchenyi-tervet megelőzően is pályázatokon keresztül használták fel. A támogatás filozófiája és a pályázati célok köre azonban a Széchenyi-tervtől eltérő volt - állt a Kehi jelentésében. A revizorok szerint ugyanis korábban a támogatásokat főként a vállalkozások piacra jutási feltételeinek a javításához, a marketingtevékenység erősítéséhez, a vállalkozási ismeretek bővítéséhez, a kamatterhek enyhítéséhez és a foglalkoztatás növeléséhez adták, viszonylag kis összegben és jellemzően visszatérítendően.

A terv bevezetését segítő, intenzív, jól szervezett és politikailag is erősen támogatott marketingnek köszönhetően nagy számban érkeztek pályázatok. A kiírásokban vállalt határidők betartása, a pályázatok folyamatos fogadása és feldolgozása, az ügyfélszolgálatok működtetése, az ellenőrzési, adminisztratív és pénzügyi feladatok olyan mennyiségű operatív munkát jelentettek, amelyre a szervezetek sem tárgyi, sem személyi feltételeiket tekintve nem készültek föl - állapította meg a Kehi. Így fordulhatott az elő, hogy nem tudták betartani a szerződések megkötésére vonatkozó jogszabályi előírásokat. A szerződéskötés jóval hosszabb időt vett igénybe, mint amit az előírások tartalmaznak. A döntést követő harminc nap helyett 2001-ben átlagosan 164 nap, 2002-ben pedig 104 nap telt el a szerződéskötésig.

A Kehi szakemberei szerint a bírálóbizottságok általában nem előzetesen kidolgozott értékelési szempontrendszer alapján döntöttek, így - a szubjektív megítélés tág teret kapott. A jelentés példaként említi a lakásügyi tárcaközi bizottság munkáját. Itt előre kidolgozott pontozási rendszer alapján kellett rangsorolni, viszont a pontok 28 százaléka nem egzakt mutatószámokon alapult. A bizottsági döntésekről jegyzőkönyvek készültek, ezek azonban nem tartalmazzák kellő részletességgel az indoklást, sem támogatás, sem elutasítás esetén. A vizsgálat szerint jelentős kockázatot hordozott magában, hogy az ellenőrzési rendszer működési feltételeit nem teremtették meg a pályáztatás megindításával egyidejűleg.

A Széchenyi Terv Orbán álma volt

Az első Széchenyi Terv 2001. január 15-én indult azzal, hogy az akkori Gazdasági Minisztérium 55 pályázatot hirdetett meg 100 milliárd forint vissza nem térítendő támogatásra a Magyar Tudományos Akadémia dísztermében. "A Széchenyi-terv programjainak megvalósítására két év alatt példátlanul nagy összeg, 626 milliárd forint központi beruházási forrás áll a gazdasági szereplők, az önkormányzatok és kistérségek rendelkezésére. Talán nem köztudomású, hogy a Széchenyi-terv álma Orbán Viktor miniszterelnöktől származik, és mint új gazdasági minisztert, egy éve engem bízott meg azzal a feladattal, hogy ezt az álmot, víziót egy középtávú nemzeti fejlesztési tervbe foglaljuk" - mondta Matolcsy György, az első Orbán-kormány gazdasági minisztere egy interjúban 2001-ben.

A 2001 és 2006. közötti évekre kitekintő, középtávú fejlesztési program hat fő - a vállalkozáserősítés, a turizmus fejlesztés, a lakásprogram, a regionális gazdaságfejlesztés, az energiatakarékosság és az aktív foglalkoztatás - programterületet ölelte fel, és mintegy 60 alprogramot tartalmazott. Ezt egészítette ki az állami autópálya-építési program. A terv azonban gyakorlatilag csak az első Orbán-kormány alatt működött, a következő Medgyessy-kormány alatt fokozatosan megszűnt, bár a kezdetekben még annak folytatását ígérték. "A Széchenyi-terv számos vonulata ma is van, most is él" - mondta 2004-ben Medgyessy Péter miniszterelnök, hozzátéve, hogy "az előző kormány Széchenyi tervét felváltó, új vállalkozásfejlesztési programok nem osztogatásra, hanem a vállalkozások piacképesebbé tételére építenek".

Az egyik politikai kifogás a tervvel szemben az elosztás szubjektivizmusa volt, míg a másik, hogy a vállalkozások hosszúlejáratú hitelekkel történő támogatása hatékonyabb eszköz a vissza nem térítendő támogatásoknál. Így végül is az egyetlen elem, amely a tervből tartósan fennmaradt a Széchenyi Hitelkártya maradt, amelyből a 2002-es indulás óta több mint 125 ezret adtak ki, s így több mint 726 milliárd forint kedvezményes kamatozású forgóhitelhez jutottak a vállalkozók. Az első Széchenyi Terv a 2001-2002. időszakra a költségvetésben meghatározott állami társfinanszírozással 2001-ben 295,9 milliárd forinttal, 2002-ben 330,8 milliárd forinttal rendelkezett.

Az Ecostat 2002-ben az első Széchenyi Terv várt gazdasági hatásairól készített kiadványa szerint - amely többnyire a 2001. évet vizsgálta, mivel a 2002. májusában bekövetkezett kormányváltással a gazdaságpolitikai prioritások és a megvalósítás eszközrendszere módosult - 2001 végéig mintegy 14 ezer pályázatot minősítettek, és ebből 11 ezer, a pályázatok közel 80 százaléka kapott támogatást. A legtöbb pályázat, 4.450 az energiatakarékossági program keretében érkezett, amelyek együttesen 3,7 milliárd forint támogatást kaptak, egy pályázó átlag 800 ezer forint támogatásban részesült.

A fejlesztési terv legjelentősebb programja a vállalkozáserősítő program volt, amelynek keretében mintegy 4 ezren nyertek összesen 47,7 milliárd forintnyi támogatást, vagyis pályázóként mintegy 12 millió forintot. Az Ecostat tanulmánya szerint a második legjelentősebb program a turizmus-fejlesztés volt, ahol 1600 pályázó között 30 milliárd forint támogatást osztottak, egy pályázó közel 20 milliós támogatást kapott főleg szállodai kapacitások bővítésére.

A lakásprogramban főleg önkormányzatok vettek részt, amely lényegében bérlakások építését szolgálja. A program közel 30 milliárd forint támogatást kapott és a feltételezések szerint összesen mintegy 40 milliárd forintnyi lakásberuházást segít elő, ami mintegy 8 ezer 60 négyzetméteres bérlakás építését teszi lehetővé.
Az első Széchenyi Terv másik két programja - a regionális gazdaságfejlesztési és az aktív foglalkoztatási - 3-4 milliárd forintot támogatást kapott.

Az Ecostat 2002. évi tanulmánya szerint a visszatérítés nélküli támogatások a beruházások teljes költségének egy részét tették ki, amely a vállalkozáserősítő programoknál a támogatás hatszorosát, a turizmusfejlesztési, a regionális gazdaságfejlesztési és az energetikai programnál pedig a támogatás 3-4 szeresét kitevő beruházást indított el, a lakásprogramnál ez az arány másfélszeres volt. (MTI)

Kapcsolódó cikkek: Az IMF-meccs nincs lefújva | Orbán elvágta a védőhálót, kiszolgáltatottá válhat a magyar piac | Az egészségiparra alapoznák a turizmust | Új szerv ellenőrzi az uniós támogatásokat | Romló mutatókon javítana a kormány