a többlépcsős bevezetés első etapjában 550 eurót (körülbelül 173 ezer forintot) fizetnének.
A bevezetés gyökeres szociális és adóreformot igényelne – hogy mekkorát, annak érzékeltetésére talán elegendő az az egyetlen adatpár, hogy a 800 eurós szint évi 52 milliárd eurójába kerülne a költségvetésnek, miközben jelenleg az állam összes bevétele 49 milliárd euró évente.
A finnek ugyanakkor, mint fentebb jeleztük, nem bolondultak meg, és a terv mögött most is alaposan végigszámolt elképzelés áll. Egyrészt az alapjövedelem nem az eddigi juttatások mellett, hanem azok helyett járna (a gyermekgondozási támogatástól a rokkantnyugdíjig), vagyis szó sincs arról, hogy a finn büdzsében hirtelen 52 milliárd eurós többletkiadása jelentkezik. Másrészt a kalkulációk szerint az alapjövedelem meghonosításának számos pozitív mellékhatása lesz a kiterjedt bürokráciacsökkentéstől a jólét bővüléséig, és ebből az állam is jócskán profitál.
Ezek miatt a várt jótétemények miatt (fogyasztásnövekedés, a szülések számának bővülése, az oktatási szolgáltatások iránti kereslet bővülése, az állami adminisztráció radikális leegyszerűsödése) a feltétel nélküli alapjövedelemnek (FNA) világszerte számos híve van. A Nobel-díjas Joseph Stiglitz nemrég az Egyesült Államokban bejelentette, hogy támogatja az FNA bevezetését, miközben az Európai Központi Bank is hitet tett amellett, hogy egy korlátozott mértékű és átgondolt alapjövedelem érezhető lökést adna az európai gazdasági növekedésnek.
Maga a bevezetés a világ számos pontján küszöbön áll.
Hollandiában harminc önkormányzatnál zajlanak kísérleti projektek, többek között Utrechtben, Tilburgban, Wageningenben és Groningenben. A franciaországi Aquitaine regionális önkormányzatában már szintén a pilot projekt értékelésénél tartanak. Svájcban a parlament ugyan az első körben elutasította, de a döntést megelőző felmérések szerint a lakosság többsége támogatja az alapjövedelmet, és jövőre népszavazást fognak tartani róla. Franciaországban 60, a Spanyolországhoz tartozó Katalóniában 72 százalékos az elképzelés támogatottsága. És nem csak Európában foglalkoznak a gondolattal: az afrikai Namíbia és a dél-amerikai Brazília is az első bevezetők között lehet. (Utóbbiban az alapjövedelem már az alkotmányba is bekerült.)
A feltétel nélküli alapjövedelem megindoklásához számos elméleti fogódzó létezik. Az egyik emberi jogi alapú: ha a lakhatásnak, a szociális biztonságnak, a humán szolgáltatásoknak egy bizonyos szintje alapvető emberi jognak (illetve néhány szerencsés trópusi térséget leszámítva mindenhol életfeltételnek is) számít, akkor ezeket a jogokat a legegyszerűbben, a legkisebb adminisztrációs teher mellett a mindenkinek járó alapjövedelemmel lehet biztosítani.
Létezik olyan államelméleti megközelítés is, amely szerint az államok mindenütt hatalmas vagyontömeget kezelnek (akár kézzelfogható vagyontárgyak, akár például monopoljogok vagy adószedési jogosultságok formájában), ugyanakkor ennek a vagyontömegnek a hozadékát meglehetősen egyenlőtlenül osztják el az egyes polgárok között – nálunk sem ugyanannyit kap belőle mondjuk egy kispesti otthontalan és Mészáros Lőrinc), miközben állampolgári alapon az ilyen hatalmas különbségtételt semmi nem indokolja. És végül vannak a gyakorlati megfontolások, amelyek szerint az állam végső soron jobban jár, ha alapjövedelmet kénytelen fizetni, mint ha egyes állampolgárokról büntetlenül lemondhat, hiszen az előbbi esetben abban lesz érdekelt, hogy – oktatással, egészségüggyel, versenyképes gazdasággal – mindenkinek esélyt biztosítson rá, hogy a saját adózott jövedelméből legyen képes megélni.
Ráadásul a szociális transzferek és az adók rendszeréhez az államok amúgy is kénytelenek lesznek hozzányúlni. Számos világhírű közgazdász figyelmeztetett rá, hogy a munkajövedelmek adóztatását belátható időn belül meg kell szüntetni, mert különben az élőmunka versenyképtelenné válik az embert helyettesítő gépekkel és technológiákkal szemben (vagy a robotokat, a cikkíró, tőzsdei üzletkötő és folyamatirányító szoftvereket is alaposan meg kell adóztatni, amire még kisebb az esély). A feltétel nélküli alapjövedelem adómentes, és a különféle FNA-koncepciók általában a munka utáni adók kivezetésére, illetve az áru- és pénzforgalom megadóztatására, a spekulációs és a vagyonadók bevezetésére épülnek.
|
| Szabó Barnabás / Népszabadság/archív |
Magyarországon a Párbeszéd Magyarországért (PM) párt vette fel a programjába – és így a nagypolitika napirendjére – az FNA-t. Az ellenzéki párt koncepciójában olyan alapjövedelem szerepel, amely gyermekek esetében 25 ezer, felnőttek esetében 50 ezer, várandós anyukák esetében 75 ezer forintos havi alapjuttatást biztosítana. Emellett a nettó minimálbért is jelentősen megemelnék, biztosítva, hogy Magyarországon senki, akinek bejelentett, teljes munkaidős állása van, ne kapjon kézhez 100 ezer forintnál kevesebb fizetést.
Számításaik szerint a lakosság túlnyomó többsége jól járna az alapjövedelemmel, csak a leggazdagabb 5 százalékot érintené anyagilag kedvezőtlenül az újítás.
Kevéssé köztudott, de ideahaza is zajlik már egy alapjövedelmi kísérlet: Zuglóban (ahol a PM-es Karácsony Gergely a polgármester) az önkormányzat fejenként 26 ezer forintra egészíti ki a legszegényebbek juttatásait, ami körülbelül 300 helyi család számára jelent kézzelfogható jövedelemtöbbletet.
Olyan megoldást kerestünk, amely nem fordítja szembe egymással a legszegényebbeket és a középosztályt. Az általunk elképzelt alapjövedelem nem egy segély, azaz nem vész el, ha valaki dolgozni kezd, ugyanakkor minden átlag alatti jövedelem nettóját jelentősen megemelné – fogalmazott kérdésünkre Tordai Bence PM-szóvivő, a Biztos alap című alapjövedelem-vitairat társszerkesztője. Tordai szerint a koncepciójuk a szegénységet és a már a munkáltatók által is problémának tekintett, a kivándorlás egyik fő okának számító alulfizetettséget egyszerre kezelhetné.
– Sok pozitív visszajelzést kaptunk, a témával foglalkozó civil szervezetek és a szakszervezetek támogatják az elképzelést – hangsúlyozta Tordai. A magukat baloldalra pozicionáló pártok megosztottak a kérdésben. Az alapjövedelemnek az MSZP-n belül sok támogatója van, de a pártban végül a béremelés-kampány nyert, amely a dolgozó szegényekre koncentrál (a mintegy egymillió szegénységben élő dolgozóra mások is rástartoltak, az LMP-nek is van a dolgozói szegénységgel foglalkozó kampánya). A DK viszont ellenzi az alapjövedelmet.
A pénzügyi szféra képviselői közül Surányi György, Felcsuti Péter, Róna Péter érvelt eddig az alapjövedelem mellett. A jobboldal jellemző reakciója a kommunistázás, az egyetlen ellenérv, hogy az alapjövedelem leszoktatna a munkáról. Tordai szerint ugyanakkor a koncepciójukban 50 ezer forintos különbség van a segéllyel megszerezhető és a legkisebb munkajövedelem között, ami a magyar árviszonyok ismeretében éppen elegendő motiváló erő.
