Hasonlót az államigazgatásban elég nehéz találni, ott ugyanis sokkal folyamatosabb a munka, a kisebb-nagyobb ingadozás nem követelne meg speciális munkarendet. Talán az adóhatóságnál lehetne ilyet bevezetni az év végi zárásra és a májusi bevallási időszakra, míg enyhébb menetet mondjuk a nyári bírósági ítélkezési szünetre, de eddig ezt sem kérte senki.
Persze az a tény, hogy nincs sok értelme, nem kell hogy meggátolja a munkáltatót a munkarend átalakításában. Technikailag annyit kell tennie, hogy a kollektív szerződésben, szervezeti és működési szabályzatban rögzíti a munkarend átalakítását. Valójában nem tíz óra lesz a napi penzum, hanem meghatározott munkaidőkeretet határoznak meg, amelyen belül átlagban kell meglennie a napi nyolc órának. Ha még több is van, akkor azt ki kell fizetni túlóraként – azzal, hogy a túlórák száma maximalizált éves szinten.
Tipikusan 16 hétben kell meghatározni a munkaidőkeretet, vagyis négyhavonta kell átlagolni a munkaidőt, illetve meghatározni az esetleges túlóramennyiségét. Ettől el lehet térni, ha az adott gazdasági ágazat ritmusa más bontást igényel – például a fürdők esetében nyilván a nyár és nem nyár intervallumnak több értelme van. Hogy az államigazgatásban milyen keretet érdemes meghatározni, az jó kérdés – mondták a lapunknak háttérinformációt nyújtó munkajogászok. Az egész átalakítás meglehetősen sok kérdőjelet tartalmaz, hiszen nagyon nem tipikus az ilyen munkarend.
A munkavállaló legfeljebb annyit tehet, hogy ha a munkaadó el akarja sunnyogni a túlóra egy részét, akkor a pluszpénzt követelheti. Azért ezt nem túl könnyű bizonyítani, hiszen a munkáltató által átadott kimutatáshoz képest több hónapra visszamenőleg kell pontosan megmutatni, mikor töltött benn több időt az alkalmazott. Az pedig megint más kérdés – tették hozzá szakértőink –, hogy ki lenne hajlandó belemenni egyáltalán ilyen vitába.
Egyénileg nem sokat tehet a munkavállaló, és az egész grémium is csak a szakszervezet vagy az üzemi tanács segítségével fogalmazhatja meg kifogásait. Ideális esetben a munkarend módosításáról a munkáltató egyeztet is az érdekképviselettel. Legvégső esetben maradna a sztrájk, ám a kormánytisztviselők számára ez sem megoldás, hiszen a jogszabály tiltja esetükben a munkabeszüntetést. Az állami szférában erre csak a közalkalmazottaknak, vagyis a pedagógusoknak vagy az orvosoknak van lehetőségük.
