Tanév végén sokféle mutatót lehetne nézni azzal kapcsolatban, mennyire volt sikeres az oktatás a halmozottan hátrányos helyzetű gyerekek esetében.

Például a tanulmányi eredményeket, összehasonlítva a tavalyival, a bukások számát, a lemorzsolódókat, a magántanulókat vagy az osztályfőnöki figyelmeztetéseket. No meg a hiányzásokat, az igazoltakat és az igazolatlanokat, hiszen ezek is beszédes adatok.

Az év végén többnyire nem ezeket gyűjtik csokorba, inkább a sikereket emelik ki. Holott egy, a társadalom perifériáján élő gyerekekre fókuszáló adatgyűjtés és ennek elemzése mindennél pontosabban mutatná: óriási a baj. Mert ezekben az adatokban még nincs is benne a mindennél valósabb kép azokról, akiket tudás nélkül görgetnek tovább, amikor a tantestület úgy dönt, „menjen már, minek bukjon, hogy tovább hátráltasson bennünket? Mennyivel leszünk előrébb, ha évet ismétel?” Az oktatásnak ez a területe mélyrepülésben van, és a helyzet tovább romlik.

Tehetség hátrányos helyzetben

Vannak más mutatók is. Nemrég kezdtem gyűjteni fotókat olyan iskolákból, ahol megindult a szegregálódás folyamata, ahol felborult az egyensúly a település iskolái között – az egyikben nincs halmozottan hátrányos helyzetű, a másikban meg szinte csak az van. Lehangolóak a változások. A szegregáció amortizál a fizikai környezetben is.

Beszédes adat az is, hogy hányan nem mennek el a tanévzárókra átvenni az év végi bizonyítványt, kis ünnepséggel lezárni a tanévet. Sokan maradnak otthon, az ő bizonyítványuk bent marad, nem is tudják, végül átengedték-e őket vagy sem. Ha az iskola és a lakóhely nem ugyanaz, ez az arány még magasabb. Mert ezért nem utaznak be. Annyira nem fontos. Nekik nem.

Persze lehet rájuk tolni a felelősséget: tanulhatnának, ott a lehetőség, de nem teszik. Minden azt mutatja, nem érdekli őket az iskola. Ugyanígy az iskolára is: nyilván rosszul csinálják, ha ennyire eredménytelenek, érdektelenek. De a helyzet ennél bonyolultabb. A felelősség pedig mindenhol ott van. A családok, az intézményrendszer és a döntéshozók szintjén egyaránt.