A lapunk által megkérdezett, nevük mellőzését kérő szakértők az ország politikai elszigeteltségére és negatív sajtójára mutattak rá, mint fő gondra. Régebb óta pusztít az egységes politikai gondolkodás hiánya. Ez egyebek mellett lehetetlenné teszi a nagy rendszerek átalakítását, a politikai konszenzus hiánya pedig a gazdasági lemaradásért is felelős.
Összesen 13 ígéretet gyűjtöttünk össze, ezek közül öt kapott nulla, négy pedig egy pontot az ötfokú skálán. Két területen jött össze két pont, egyetlen területen pedig komoly részsikerként elkönyvelhető három. Egy terület, Magyarország mint híd a Kelet és az unió között, egyelőre nem véleményezhető, folyamatban lévő projekt.
Részsikerek
|
Az autógyártás sikerágazat lett, de nem csak Magyarországon
Reviczky Zsolt |
A legjobb helyezést az autógyártás kapta. Szakértőink szerint a siker egyértelmű és mérhető, ami a jelentős állami támogatásnak és adókedvezményeknek tudható be. Azért nem lehet maradéktalan a siker, mert nem egyedülálló Magyarország teljesítménye, Szlovákia például legalább akkora szeletet hasít ki az iparágból.
Pozitív a szaldó a filmgyártás és a szolgáltatóközpontok esetében. A filmgyártáshoz hosszú évek óta nyújt kiemelkedő kedvezményt Magyarország a produkciós cégeknek. Ez az utóbbi években csökkent, mert az USA nem nézte túl jó szemmel,mivel bonyolult cégstruktúrákon keresztül a jogszerűség határán egyensúlyozva optimalizálták költségeiket az amerikai filmgyártók. A szabályozás szigorodott, számos amerikai film készült Magyarországon, de nem szorítottuk le a pályáról a cseheket. Nemzetközi szinten nem átütő a siker.
Kétpontos a szolgáltatóközpontokkal kapcsolatos elképzelés is. Több nagyvállalat telepítette ide IT-, pénzügyi szolgáltatásait, telefonos ügyfélszolgálati központját, köztük az IBM, a Vodafone vagy a Shell, ám az igazi nagyhatalommal, Indiával nem sikerült versenyre kelni. Érdemes leszögezni, hogy ezek a tevékenységek jellemzően nem állítanak elő jelentős hozzáadott értéket.
Egy pontot, vagyis a semminél egy kicsivel jobb eredményt értek el az alábbi álmok. Sportnagyhatalom valószínűleg nem leszünk, ezen belül is a futballt nem sikerült úgy átalakítani, hogy az versenyképes legyen Európában. A tao-kedvezménynyel nagyon komoly pénz áramlik a sportba, főleg a fociba, emellett a költségvetés is irdatlan pénzt tol ide, ám a teljesítményben ez semmiféle eredményt nem hozott.
Álmok, nem tervek
Hasonlóképpen jelentős összegek mentek el – főleg az elmúlt parlamenti ciklusban – a gyógyturizmus és fürdőkultúra fejlesztésére. Ennek azonban komoly és mérhető eredménye nem nagyon lett. A külföldi turisták nem a vidéki fürdők miatt jönnek.
Logisztikai központ sem lettünk, hiába bővült az autópálya-hálózat –az országhatárt ráadásul nem mindenütt éri el a sztráda. (Ha elérné, akkor pedig nem lenne sztrádakapcsolat a határ túloldalán.) Több elmaradt beruházás is gátolja a könnyű haladást – a körgyűrű bezárása, vasúti Duna-hídak –, Záhony pedig nem lett megkerülhetetlen átrakóközpont.
Londonnal keltünk versenyre, hogy startup-központ legyünk – a szólamok szintjén. Valójában nem jött létre a startupokat támogató szabályozás, a túlterjengő bürokrácia könnyen megfojtja az induló projekteket. Bár a forrásbevonás széles körű, a Jeremie-alapok mennek, áttörés nincs. Nem a támogató környezetnek köszönhető, hogy egy-egy sikeres projektet mégis ki tudunk tenni a kirakatba: ilyen a Prezi, a LogMeIn vagy épp a Distinction nevű mobilapp-fejlesztő vállalkozás.
Öt tervre adtunk nulla pontot, melyek totális kudarcnak tekinthetők. Már eleve röhejes volt, hogy Magyarország a roppant alacsony pénzügyi kultúrája mellett pénzügyi központ legyen. A kelet Svájca persze leginkább azért nem lesz hazánk soha, mert nincs általános bizalom, nincs kiszámítható környezet.
Innovációs hatalom sem leszünk rövid távon. Az alapképzettség és alapintelligencia adott, de az oktatási rendszer tragikus fejletlensége, a kutatás-fejlesztéssel kapcsolatos adminisztratív problémák ezt csírájában fojtották el. Az immateriális jószágok központja se lesz Magyarország: a jogszabályi környezet megvan ugyan, hogy gigantikus adókedvezményeket lehessen igénybe venni a nem anyagi jellegű vagyon kezelésével, ám az ország megítélése, marketingje nagyon gyenge ehhez.
Ugyanez a helyzet az ingatlanbefektetési társaságokkal is. A válság is keresztbe tett, és a szabályozás nehézkessége is közrejátszott abban, hogy egyetlen ilyen fejlesztőtársaság sem alakult. Nem nagyon várható más a bizalmi vagyonkezeléstől sem. A szabályozás kényelmetlen, nem vonzza ide a vagyonukat speciális kezelésbe adó vagyonosokat ezen az erős versenyű piacon.
