A jelenleg az Országgyűlés előtt lévő törvényjavaslat meglehetősen tágan fogalmazza meg az adóalanyok körét: az interneten közzétett reklám esetén ide tartozik a „reklám közzétevője" is, ha „túlnyomórészt" magyar nyelven tesz közzé reklámot. Ennek ellenére, a javaslat egyéb rendelkezései alapján jelen formájában megítélésünk szerint nem alkalmas arra, hogy tényleges adófizetési kötelezettséget keletkeztessen olyan szolgáltatók számára, akik hazai jelenlét nélkül, az interneten tesznek közzé magyar nyelvű reklámot - véli Fehér Tamás, a Jalsovszky Ügyvédi Iroda vezető ügyvédje.

Elméletileg természetesen nincs akadálya annak, hogy a jogalkotó kiterjessze a reklámadó-fizetési kötelezettséget belföldön le nem telepedett olyan szolgáltatókra, akik magyar nyelvű reklámot tesznek közzé az interneten. Van egyéb olyan adónem is, ahol a belföldön le nem telepedett szolgáltatókat is adófizetési kötelezettség terheli. Az állam szempontjából lényeges kérdés, hogy a most javasolt önadózással milyen hatékonysággal hajtható be az adó egy Magyarországgal semmilyen tényleges kapcsolatot nem ápoló cégtől.

A Google és a Yahoo! alapított Magyarországon leányvállalatot, esetükben még nem is annyira bonyolult a törvény kiterjesztése. A Google magyarországi leánya tavaly 1,23 milliárd forint árbevételt ért el, ez után pedig összesen 34 millió forint társasági adót fizetett - a cég árbevétele elég meredeken esik, 2011-ben még 2,2 milliárd forint volt, 2012-ben pedig 1,8 milliárd, tavaly pedig még kevesebb. A Yahoo! leánycég árbevétele 2012-ben 650 millió forint volt, s a korábbi években emelkedett is a bevétele, tavalyi eredménye még nem ismert. A Facebook és a Youtube nem képviselteti magát hazánkban.

A fideszes L. Simon László nevével "fémjelzett" jogszabály tervezet elég gyengére sikerült, ez alapján nem sokat remélhet a kormány, de volna rá lehetőség, hogy ezt a bevételt is meg lehessen fogni. Egyszerűen egy forrásadót kellene bevezetni a külföldre fizetett adott szolgáltatások díja után. Akkor működne ez, ha a forrásadót nem a társasági adón belül vetnék ki, mert a számos kettős adóztatás elkerülését célzó egyezmény miatt bele lehetne kötni. Elvileg nincs akadálya annak, hogy a reklámadó esetében különbséget tegyen az adó beszedésében a belföldi és külföldi cégek között a jogszabály.

Vagyis kapnának a külföldiek egy 40 százalékos forrásadót, amelyet a szolgáltatást igénybe vevő cégnek kellene alapból levonnia és befizetnie, s ha adott esetben az adott cég bevétele nem éri el a 20 milliárd forintot, akkor utólag visszaigényelheti a pluszban fizetett adót. Lehetne persze trükközni azzal, hogy átcímkézik a szolgáltatást, de azt sem lehet a végtelenségig csinálni.

Az internetes reklámozás rengeteg gyakorlati kérdést és nehézséget vet fel. Így a „túlnyomórészt" magyar nyelvű reklámozás irányulhat akár a magyar határon túlra is, kérdés tehát, hogy milyen alapon adóztatná a magyar állam a mondjuk az Egyesült Államokból Erdélybe irányuló, magyar nyelvű reklámozást.