A miniszteri közlés persze nem garancia az uniós pénzekből finanszírozott útjavításra. Lázár János nyilatkozott már az M4-es autópálya építésének nagyszerűségéről is, így lehet a sztráda Abony és Fegyvernek közötti szakaszának története iskolapéldája a jóváhagyás nélküli kormányzati ígérgetés kockázatainak. Pedig az utakra ideje lenne költeni. Miközben az unió pénzéből új útszakaszok épülnek, a hálózat általános állapota a kelleténél lassabban javul. Tavaly júniusban a 31 ezer kilométeres állami közúthálózat 51,5 százaléka, decemberben 50,9 százaléka kapott egyértelműen rossz minősítést.
Azaz, az autózásra valójában alkalmatlan állami utak együttes hossza a 2014 nyarára összeírt 16 219 kilométerről 16 062 kilométerre mérséklődött. Ez 157 kilométeren jelent javulást, miközben az országgyűlési választások évének tavaszán az NFM 584 kilométeren lebegtette be a tükörsima burkolat ígéretét. A „jó” osztályzatot kapott utak hossza egy év alatt 2662 kilométerről 2971 kilométerre nőtt, ez alig több, mint kilenc százalék. Ez 309 kilométernyi, a teljes hálózat kevesebb, mint egy százalékának megfelelő javulás. Ilyen tempóban ötven–száz év alatt valamennyi magyar utat egyszer fel lehetne újítani. A kívánatos az volna,
ha tizenöt évente újítanák fel az utakat, ám a burkolatok átlagos életkora meghaladja a negyedszázadot is.
A főutakon 17-18 éves, mellékutakon 30 év körüli az aszfalt vagy a beton. A pályaszerkezetek pedig 30–35 évesek. Nem csoda, ha a szaktárca időnként kampányjelleggel közzéteszi, mi mindent javíttat meg az állami közutakon. A tavalyi választások előtt például Völner Pál azt dobta be, hogy 49 milliárd forintnyi uniós pénzből 314 kilométernyi utat hoznak rendbe 2015 végéig. Az államtitkára által ismertetett tervek szerint, 27,1 milliárd forint jutott volna az autópályák javítására. Ennyi pénzből az M1-es, az M3-as és az M7-es autópályák, illetve az M30-as autóút 180 kilométerén frissítették volna fel a burkolatot.
Másik 21,7 milliárd forintot a 3-as, a 4-es, az 52-es, a 74-es és a 441-es főutak összesen 134 kilométerének javítására szántak. Völner Pál jelentette be azt is, hogy 1,2 milliárd forintból új zajvédő falat építenek több autópályán és gyorsforgalmi úton. Németh Lászlóné akkor még miniszterként 27 milliárd forinttal fejelte meg a korábbi, 82 milliárd forintos, a négy és öt számjeggyel jelölt utak egyes szakaszainak rekonstrukciójára betervezett keretet. Ami újabb 270 kilométer rendbetételét jelentette volna a korábban meghirdetett programban.
Az NFM tavaly hivatalba lépő új vezetőinek körében talán zavart okozhatott a sok örökölt ígéret számbavétele. Így fordulhatott elő, hogy az „elődök” által beharangozott fejlesztések döntő része a kivitelezők kiválasztásáig sem jutott el.
Az ígéreteket látszólag senki nem kéri számon.
Tasó László pedig újra ígér. Akárcsak Lázár János, aki szerint az új program már nyáron elindulhat. Azaz, a tervezett beruházásokhoz a kivitelezőket őszig kiválasztják. Akiknek aztán az M4-es autópálya példáján okulva igazán csak arra kell figyelniük, idejében értesüljenek róla, ha a kivitelezés költségeit Brüsszel esetleg mégsem akarja kifizetni.
