Mióta tavaly ismeretlenek kiraktak a világhálóra több, az MVM és a MET cégei között kötött gázszerződést, tudható, hogy a Fidesz 2010-es győzelme után hamar egymásra talált az állami energiaholding és az azóta Garancsi áttételes résztulajdonába került MET-csoport. Ez a kapcsolat elsősorban a MET oldaláról tűnik gyümölcsözőnek. A többi szerződést perrel kikényszerítő szocialisták a gázügyletek nyomán az állam helyett
a Garancsi-érdekeltségnél landoló összeget több mint százmilliárdra teszik.
Ezt lapunknak a MET és az MVM is határozottan tagadta.
A bonyolult szerződésrendszer egy ismert eleme szerint 2011 és 2014 között az MVM a METI-től vásárolt gázt némi haszonnal adta el a szintén Garancsi áttételes résztulajdonába tartozó MET Magyarország Zrt.-nek. Az MVM többi, az MSZP-hez nemrég megérkezett nyugati gázszerződése alapján kiszámítható: ha a METI-től vásárolt gázt az MVM a más partnereknél kialkudott, alacsonyabb áron szerzi be, most több mint húszmilliárd forinttal beljebb lenne. Körülbelül ennyi kerülhetett tehát az MVM helyett a MET-csoporthoz.
Lapunk megkeresésére az állami MVM emlékeztetett arra: egy 2011-es rendelettel megkapta az olcsó nyugati gázhoz kapcsolatot jelentő osztrák–magyar gázvezeték használati jogát. A kabinet ezt azzal indokolta, hogy az így behozott olcsó gáz áttételesen segít leszorítani a lakossági rezsidíjakat. Ám, mint az MVM hangsúlyozza, gázüzletáguk még csak akkor indult. Szerintük „viszonylag alacsony értékesítési portfólió" mellett „a legoptimálisabban ki kellett használni a ki nem használt kapacitásokat". Ez magyarul annyit tesz: nem volt vevőjük a használatukba adott nyugati csövön érkező olcsó gázra. A piacot ugyanis „hűségidős" szerződések jellemzik: egy nagyfogyasztónak akár egy évet is várnia kell, ha váltani akar.
Vészmegoldás
Az ügyletsorozat számos ága-boga közül szembeszökő az Orbán-kormány által 2013-ban az ország biztonsági vészkészleteiből felszabadított kétszázmillió köbméter gáz sorsa is. Az adagot a kormány az MVM-nek adta beszerzési áron, a lakossági távhődíj leszorításának szándékával. A rendelet már-már szándékosnak tűnő rossz időzítése miatt az MVM első körben ezt se tudta eladni a távhőcégeknek. Noha a MET júniusban lapunknak azt nyilatkozta, hogy ők nem vettek részt a távhőszolgáltatóknak szánt kedvezményes földgáz elosztásában, Seszták Miklós fejlesztési miniszter Tóth Bertalan kérdésére egy hónappal később írásba adta: a stratégiai gázadagot az MVM a MET-nek adta el.
Arra, mi az igazság, a MET úgy fogalmazott: a két válasz nem ugyanarra vonatkozik, azokat összemosni félrevezető. E mozaikos közlésekből tehát az körvonalazódik, hogy a lakossági távhő-rezsicsökkentés ürügyén felszabadított gáz hasznát az MVM-en keresztül nem „az emberek", hanem az Orbán-közeli gázcég aratta le. Az MVM arra hivatkozik, hogy a rezsicsökkentés végül megtörtént. Ám a jelek szerint kevéssé e fura ügyletek nyomán. Sőt ha az állami menedzsment az állam érdekében jár el, az így elért haszon akár további rezsicsökkentés forrásául is szolgálhatott volna.
Kérdésünkre, hogy akkor az MVM – felkészületlensége okán – miért nem utasította el a kormánytól kapott piaci kivételt, leszögezték: az előírások végrehajtásához mindig is maximális szakértelemmel rendelkeztek.
 |
Garancsi István
Móricz-Sabján Simon |
Mint hangsúlyozzák, a hasznosítást rendre pályázatokkal döntötték el. Több olyan partnert is nevesítenek, amelyet a MET cégei gázeladói és -vásárlói oldalon is rendre legyőztek.
A MET az MVM által fizetett különböző gáztarifákat nem tartja összehasonlíthatóknak: mindkettő autó, de az egyik kamion, a másik sportkocsi – jellemzik a helyzetet. A szerződéseket részletesen elemző forrásunk nem zár ki ugyan esetleges eltéréseket, ám ezek szerinte ekkora áreltéréseket nem igazolnak. Méghozzá azért, mert a tarifák egyaránt az osztrák–magyar határon átadott gáz fűtőértékére vonatkoznak.
A MET az MVM szerepét „tartalmilag logisztikai szolgáltatásként" írja le, amiért az állami kereskedőnek külön díjat is fizettek. A METI eredetileg a MET-nek küldte volna a gázt, Ausztriából Magyarországra. Ehhez viszont kellett az a cső, amit csak az MVM használhatott. Az MVM ahelyett, hogy átadta volna ezt a jogát a MET-nek, ragaszkodott ahhoz, hogy
nyugaton a METI-től megvegye, az országon belül pedig a MET-nek eladja a gázt.
Míg az MVM lapunknak többször is azt nyomatékosította, hogy áraik versenyben alakultak ki, a MET a METI árát „lényegtelen elszámolóárnak" nevezi, ami ugyanakkor megfelelt a piaci szintnek is. Megfigyelők szerint a MET verziója állhat közelebb a valósághoz, az MVM által nekik fizetett tarifát pedig az alacsony svájci adók miatt húzhatták magasra.
Ha nem tekintjük az egész ügyletsorozatot lezsírozottnak, kérdés, az MVM hogyan nem talált a METI-nél olcsóbb forrást. Ebben az esetben ugyanis nemcsak saját, hanem vevője, a MET haszna is nőtt volna. Az MVM szerint komoly állami veszteséget kerültek el azzal, hogy jogaik hasznosításába külsős feleket is bevontak. Furamód a MET szintén azt hangsúlyozza, hogy az MVM nyert az ügyleteken.
A bírálók szerint viszont,
ha az MVM maga végzi el a kormány által ráruházott feladatot, övé lehetett volna az a nyereség is, ami így a MET-nél csapódott le.
Az állam legalábbis nem akadályozta a kiszervezéseket, az ügyben született ellenzéki feljelentések pedig elhasaltak. Azóta az EU megtiltotta, hogy a magyar kormány bárkinek is önhatalmúlag odaítélje bármely államközi gázcső használati jogát. Az MVM közlése szerint kereskedőcégüknek 2014 közepe óta nincs kapcsolata a MET-tel.
Újabb részletek
Míg az MVM 2011-2012-ben a Vitol nevű kereskedőtől megajoule-onként számításunk szerint átlag két forintért vásárolta a gázt, addig a METI-től több mint ötször annyit vett 20 százalékkal drágábban. Az MVM más nyugati partnereinek egy évvel későbbi gázeladási átlagára egyaránt 2 forint 50 fillérre jön ki; a METI-től ezalatt másfélszer több és hét százalékkal drágább gáz került az MVM-hez. 2013-2014-ben a Garancsi-féle cég csak hat százalékkal árult drágábban a többieknél, de az MVM ezúttal közel háromszor több gázt vett tőlük, mint a többiektől.
