Akadnak köztük szolgáltatóktól kiugrott technikusok és ellenőrök, akik kenőpénz fejében még azt is garantálni tudják, hogy „a cégek ellenőreinek semmi nem fog feltűnni”, ha kiszállnak leolvasni a fogyasztást. Mások önképzéssel jutottak a szakma csúcsára, de megélnek a piacon a kóklerek is.
A megbízók általában elhiszik, hogy semmi gond nem lehet, ha közvetlenül az oszlopról viszik az áramot a lakásba, és nem kockázatos, ha saját szerelésű csővel az utcáról rögtön a kazánba vezetik a gázt. Bár a rendőrség megkeresésünkre semmiféle információt nem kívánt nyilvánosságra hozni az elkövetőkről, a már befejezett büntetőeljárások adataiból annyi azért kiolvasható, hogy
egy sokat foglalkoztatott buherátor heti egymilliót is keres.
Van olyan óra-visszapörgető, aki egy hónap alatt 50 millió forinttal rövidítette meg a Tigázt, és azonosítottak már olyan szakit is, akinek több háza és autója volt, holott évek óta nem fizetett adót. Jellemzően a „megspórolt” áram, víz, villany értékének harmadáért dolgoznak. Megbízóik között éppúgy vannak szegények, akiknél csak akkor van gáz és áram, ha sikerül megcsapolni a vezetékeket, és gazdagok, akik úszómedencéjük, fűthető kocsifelhajtójuk költségeit próbálják lefaragtatni. Akadnak közületi megbízók is.
Az egyik lakossági gázszolgáltató által megbízott nyomozók követtek egy szakembert, aki
egy jó hírű vidéki hotelben húsz perc alatt egymillió forintot keresett.
A szálloda hárommilliót spórolt – pár héttel az után, hogy az egyik parlamenti párt vezetősége ülésezett ott. – Az ilyen hoteleket nem fogja lerohanni a rendőrség holmi gázlopásért – mondta az esetet felgöngyölítő magánnyomozók egyike.
Bár a szolgáltatók szerint egyetlen hálózat sem csapolható meg észrevétlenül, az esetek nem kis részében mégsem sikerül bizonyítaniuk a bűncselekményt. Ennek részben az az oka, hogy a cégek nem tudják meghatározni, sem bizonyítani, hogy pontosan mennyi gázt, áramot, vizet lopott tőle a fogyasztó. Épp ezért néhány megyei rendőr-főkapitányság bélyeghamisítás gyanújával rendelt nyomozást a közüzemi lopásokban.
Jogilag ugyanis a mérőórákat lezáró plombák bélyegnek minősülnek, az óra-visszapörgetéshez pedig a plombát el kell távolítani, így a tolvaj bizonyosan elköveti ezt a bűncselekményt is.
Ez a módszer azonban nem működik az óramágnesezőknél, akik egy a mérő közelébe tett mágnessel lassítják az órát, és akkor sem sérül a plomba, ha egy vezetékkel egyszerűen kikerülik a mérőórát.
Egy időben gyakorlat volt, hogy akik lebuktak, azzal vádolták meg a szolgáltatót: valójában a cég emberei manipulálták az órát, mert prémiumot kapnak minden leleplezett tolvaj után. Jó pár ellenőr ellen indult büntetőeljárás ilyen alapon, akik óvatosabbak lettek. Ráadásul a hatóságok sem bánták annyira a multik megsarcolását. A meglopottak így élték meg, hogy még a felvételekkel bizonyított lopások ügyében is gyakran eredménytelenül zárultak a nyomozások.
A szolgáltatók államosításával azonban immár az állam lesz az, amelytől évente csak gázból mintegy 200 millió köbmétert lopnak el – ez nagyjából 70 ezer, átlagosnál nagyobb háztartás éves fogyasztásának felel meg. A víz-, gáz- és áramlopásokkal egyébként összesen évente mintegy százmilliárd forint kárt okoznak a buherátorok.
