A fejvadász a módszereikről elárulta: olyan közösségi oldalon keresnek, ahol végzettségük szerint szerepelnek a résztvevők. – Beütöm a pozíciót, a végzettséget és a térséget, és a gép kidob tucatnyi nevet. Mindannyiuknak írok egy levelet, és megkérdezem, nem érdekelné-e őket egy másik állás.
Ha a környéken nem talál elég embert, akkor arrébb megy egy vagy akár néhány megyével. Kézenfekvő megoldás lenne Salgótarján, ám az ottani mérnökök és szakképzett technikusok zöme már rég Hatvanban, a Bosch üzemében dolgozik, ezért van bajban a nógrádi megyeszékhely, amikor ipari befektetőt próbálna a településre hozni. Maradnak a borsodi városok, onnan azonban jellemzően már évekkel ezelőtt elindultak a mérnökök Nyugatra vagy az ország nyugati felébe.
Az általunk megkérdezett munkaerő-közvetítő azt mondta: az ő cégük nem tud, de legalábbis nem szokott „aláírási pénzt” fizetni azoknak, akik az általuk felajánlott pozíciót elfogadják, ám ő is hallott már ilyen történeteket. Az egyik ilyen szerint azok, akik a Bosch hatvani gépjármű-elektronikai gyárát hagyták ott az Apollo Tyres kedvéért, fejenként százezer forintot kaptak ösztönzésül. Gyöngyöshalászon és Hatvanban is sokakat megkérdeztünk, de nem találtunk olyat, aki ezt beismerte volna. A kedvcsinálás egy másik módjáról azonban többen is beszámoltak. E szerint a frissen munkába állt mérnököknek általában egy évig havi 10-20 ezer forintos hűségpénzt fizet pluszban a munkaerő-kölcsönző minden, a cégnél töltött hónap után. Ha pedig valaki beajánlja egy ismerősét valamilyen pozícióra, és az betölti az állást, az ajánló fejpénzt kap.
A munkaerőhiány okozta gondokat látva felvetődik a kérdés: végzett-e piackutatást az indiai cég, mielőtt Gyöngyöshalászt választotta a majdan több mint ezer embert foglalkoztató gumigyár helyszínéül. Idejük mindenesetre lett volna rá: a vállalat először 2008-ban akart felépíteni a szocialista vezetésű Gyöngyösön egy hasonló nagyságrendű gumigyárat, ám az akkor ellenzékben lévő fideszes képviselők – környezetszennyezésre hivatkozva – megtorpedózták az építkezést. Hat évvel később ugyanez a projekt gond nélkül evezett be a párt farvizén, hiszen épp a Fidesz-kormány nyilvánította azt kiemelt beruházássá, s támogatta létrejöttét adókedvezményekkel. A gyárat nem más cég építheti, mint a miniszterelnök barátjához, a Videoton futballklub tulajdonosához, Garancsi Istvánhoz köthető Market Zrt.
A két időpont között eltelt hat évben sokat romlott a munkaerő-piaci helyzet a kelet-magyarországi térségben is, s többen azt mondták: az indiai beruházó nem végzett e tekintetben újabb felméréseket. Szerettük volna megkérdezni az Apollo Tyrest is a munkaerőhiányról, ám kommunikációs cégükön keresztül azt üzenték, nem kívánnak nyilatkozni ebben a témában. Úgy tudjuk, az első gumiabroncs a jövő év elején gördülhet le a gyártósorról, ahonnét évente 5,5 millió személyautó- és több mint hatszázezer busz- és tehergépjármű-abroncsot küldenek majd az európai piacra.
Hatvan és Gyöngyös térségében – főként ha idevesszük a közeli Jászságot is – sok a nagy ipari üzem. Ott a hatvani Bosch, a jászfényszarui Samsung, a jászberényi Electrolux és Jász-Plasztik. Iparági hírek szerint a hatvani gyár épp most tervezi egy hatszáz embert foglalkoztató logisztikai bázis kiépítését, a többi között kormányrendszereket gyártó ThyssenKrupp pedig Jászfényszaruban létesít új üzemcsarnokot. A járműipar számára igénybe vehető szakemberből viszont egyre kevesebb és kevesebb lesz.
– Félő, hogy hamarosan olcsó vendégmunkások árasztják el ezt a vidéket – mondta lapunknak Konfár Zoltán, a hatvani Bosch gépbeállítója, a Multinacionális Cégek Dolgozóinak Szakszervezete alelnöke. Szerinte ha végeztek volna kutatásokat, a beruházók is tudnák, hogy megfelelő, kvalifikált munkaerőből óriási a hiány. Ezt csak kétféleképp tudják orvosolni: vagy béreket emelnek, vagy külföldről hoznak tömegével olcsóbb munkaerőt.
Hatvan és Gyöngyöshalász között már most is éles a verseny a még hadra fogható betanított munkásokért. A termelés derékhadának számító, négy műszakban dolgozó operátorok a Boschnál átlagosan 120 és 200 ezer forint között keresnek havonta, míg az Apollónál 160 ezer a kezdő bér, amihez még különféle juttatásokat – például ingyenes étkezést, külföldi betanulást – is ígérnek. Ám hiába a kecsegtető lehetőségek, ezért a fizetésért sem tolonganak a gyárkapunál. Itthon ugyanis főként a képzetlenebbek maradtak, az ügyes, eszes és fiatal munkás e bér triplájáért inkább külföldre ment.
Alig jut adóbevétel a falunak
Parázs vita volt tavasszal azon a gyöngyöshalászi lakossági fórumon, ahol Pásztor János független polgármester bejelentette: elődje, Szabó Ferenc az önkormányzat tudta nélkül háttér-megállapodást kötött az indiaiakkal, amelynek értelmében sem földadót, sem ingatlanadót nem kell fizetniük, s a faluban másokra érvényes kétszázalékos iparűzési adó helyett a hatalmas gyár az első négy évben csak 0,075 százalékot, később pedig 0,75 százalékot fizet. Ez azt jelenti, hogy 2017-ben a lehetséges 250 millió helyett alig kétmillió forintot kap majd a falu, 2020-ban pedig a becsült egymilliárd helyett csak harmincmilliót. A település vezetése épp ezért keresi a jogorvoslati lehetőségeket az elődök által elkótyavetyélt pénz visszaszerzésére.
