Ez a legnagyobb pénztár, a Horizont esetében, amely több mint 130 ezer tagot számlál, úgy húszmillió forintot jelent, elvben ennyiből kellene gazdálkodniuk, ami nyilvánvalóan nem lehetséges. Ezért a pénztárak a működésükhöz a tagdíjak mellett extra befizetést is kértek. Ez a Horizontnál, a Budapestnél és a Szövetségnél hatezer forint évente, az MKB-nál 12 ezer, náluk a kötelező minimumtagdíj is ennyi.
Lapunk kérdésére a Horizontnál azt mondták, számításaik szerint még mindig nagyjából 60 millió forint hiányzik a korábban kikalkulált 200 millióból, amelyet a tagok adományaiból terveztek begyűjteni. A tapasztalataik szerint a pénztártagok kitartóak, és hajlandók áldozni is a pénztár fennmaradására, ám az is tény: folyamatos a visszavándorlás a tb-rendszerbe. A visszalépésnek nincs időbeli korlátja, akár a nyugdíjba vonuláskor is dönthet így a pénztártag. Hogy miért tenne így épp a célnál? Mert nem kap semmit a pénztártól. A jogszabály megszüntette ugyanis az egyösszegű kifizetés lehetőségét – ezt csak az önkéntes pénztárak számára hagyta meg –, s már csak járadék formájában fizethet ki a pénztár. Ezt azonban nem képes megtenni egyetlen kassza sem. A kifizetéshez – ami egyszerű, kockázatot nem hordozó juttatás, ahol a felhalmozott vagyont osztják vissza a várható élettartam alapján hónapokra – jelentős, 100 millió forint biztosítékot kellene a pénztárnak letennie. Ezt viszont nem tudják megvalósítani.
A másik megoldás az lenne, hogy egy biztosítótól vásárolnak járadékszolgáltatást. Ez esetben valódi járadékról lenne szó, vagyis a juttatás élethosszig tartana. Ilyet azonban nem nyújt egyetlen biztosító sem. Vélhetőleg azért, mert nagyon kockázatos. Az efféle, kockázatközösségre épülő szolgáltatások eleve rendkívül bonyolult számításokon alapulnak, s a modell akkor lehet viszonylagos egyensúlyban, ha a létszám nagy. Több millió tag esetében belőhetők a trendek és a várható járadék összege. A pénztáraknál azonban mindösszesen 59 ezer tag van, s ekkora kör nem alkalmas a modellezésre.
Ez azt jelenti, hogy azok, akik nyugdíjba mennek – egyelőre néhány főről van szó –, választhatnak aközött, hogy nem kapnak semmit, cserébe csökkentett nyugdíj jár nekik, vagy visszalépnek a tb-rendszerbe. Utóbbi esetben megkapják a pénztártól az egyéni pluszbefizetéseiket, a megtakarítás java azonban visszaszáll az államra. De legalább teljes nyugdíjat kapnak.
A fiatalabb korosztály esetében nagy kérdés, meddig tart a lendület. A Horizont kötelező optimizmussal tekint a jövő felé, szerintük a tagok hisznek a pénztárban. Ám azt sem szabad elfelejteni, hogy jelen állás szerint folyamatos nettó befizetés mellett – a tagdíj mellett a működési támogatásból semmit sem lát viszont a tag – semmi sem garantálja a sikert. És ebbe bele lehet fásulni. Kérdés, összejön-e jövőre és azt követően is a szükséges 70 százalékos tagdíjfizetés.
Arról sem szívesen nyilatkoznak a pénztárak, mi lehet a magánkasszasztori vége, mikor és milyen módon változhat a szabályozás, hogy lehet ismét működőképes a rendszer. Talán nem véletlenül.
