Győzött Gaskó István. A Vasúti Dolgozók Szabad Szakszervezetének (VDSzSz) elnöke a MÁV árufuvarozó cégének 2008-as eladása után sztrájkkal próbálta kikényszeríteni, hogy a kormány ossza el a társaságért kapott 102,5 milliárd forint egy részét a vasutasok között. Fejenként 250 ezer forintot kért, majd ebből százezerről az árvízkárosultak javára tavaly lemondott. Egészen mostanáig azonban a vasutasok a MÁV-Cargo árából egyetlen árva fillért sem láttak.

A VDSzSz követelését Orbán Viktor ellenzékből támogatta, ezzel is gyengítve a sajátos szakszervezeti igények teljesítése elől elzárkózó korabeli kormányt. Fordult azonban a kocka, miniszterelnökként mindezért most szó szerint fizetnie kell. És mert úriember, tartja is a szavát: az aláírásával a Magyar Közlönyben megjelent kormányhatározat szerint 2013 végéig a „jelenlegi vasúti dolgozók” összesen ötmilliárd forint pénzügyi ösztönzésre számíthatnak. A közlönyből legfeljebb csak az nem derül ki, hogy a meglepő juttatás valóban a MÁV-Cargo privatizációs bevételéből követelt juss lenne. Talán, mert ahhoz kevés is.

A kormány döntését mindenesetre a VDSzSz-nél régi követelésük teljesítéseként értelmezték. A közlönyben leírtak szerint a MÁV Zrt., a MÁV-Start, a MÁV-Gépészet és a MÁV-Trakció vasúti dolgozóinak motiválására Matolcsy György nemzetgazdasági miniszternek az idén egymilliárd forintot kell átcsoportosítania a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő (MNV) számlájára. Fellegi Tamás nemzeti fejlesztési miniszternek pedig arról kell gondoskodnia, hogy ez a pénz el is jusson a vasutasokhoz. Majd ha ezt megoldotta, február végéig azt is ki kell találnia, honnan vesz el további összesen négymilliárd forintot a vasutasok 2012-es és 2013-as ösztönzésére. Könnyítés ehhez legfeljebb annyi lehet, hogy a hiányzó pénzt nem kell egyszerre elővenni a párnacihából, elég jövőre, majd a következő évben is két-két milliárdot szétszórni a sínek között – mondjuk a MÁV-nak amúgy is kifizetett költségvetési milliárdokból.

Más kérdés, hogy mindezzel a vasutasok beérik-e? A MÁV-nál és leánycégeinél dolgozó mintegy 36-38 ezer vasutasnak ugyanis a kormányhatározatban szereplő összesen ötmilliárd forintból valójában három év alatt sem esik majd le fejenként 150 ezer forint. Az egyes dolgozóknak jutó bruttó összeg a 140 ezer forintot sem éri el. Miután pedig a nagylelkűen kiutalt keretnek a határozat tanúsága szerint fedezetet kell biztosítania a járulékok és közterhek kifizetésére is, a vasutasok számlájára még kevesebb pénz kerül majd.

A MÁV és a VDSzSz valószínűleg rövid időn belül elkezdődő egyeztetésein dől majd el, hogy kinek mennyi jut. Ha a „pénzügyi ösztönzés” a kormányhatározatnak megfelelően a MÁV-csoport négy társaságának „minden jelenlegi vasúti” dolgozójára, tehát a vasúti vezetőkre is vonatkozik, és a keretet egyelően osztják el, egy-egy vasutas bruttó cargo-, vagy pulykapénze 26-27 ezer forint lehet. Amiből a járulékok és közterhek kifizetése után jóval kevesebb kerül majd a karácsonyi borítékba.

De így lesz ez a 2012-es, 2013-as ösztönzésre szánt pénzzel is. A mindkét évre járó úgy 55 ezer forintnak akár a felét is elvihetik az állami elvonások. Az arányokon javítani legfeljebb azzal lehet, ha az irányításban, adminisztratív területen dolgozó vasutasokról kijelentik, hogy ők nem „vasúti dolgozók”. Nekik akkor egy fillért sem kell fizetni. Hiszen a kormány csak a vasúti dolgozók ösztönzésére adott pénzt. Ami persze felveti a kérdést: ezek a nem vasúti dolgozónak számító vasutasok igényt tarthatnak-e cégük egyéb juttatásaira?

Akárhogy is, a vasutasoknak a havi járandóságukon felül érkező minden forint jól jön. A kormányzat pénzügyi ösztönző intézkedését, vagy ha tetszik, a MÁV Cargo privatizációs bevételéből követelt járandóság szétosztását valójában senki sem sajnálja a MÁV és leánycégei dolgozóitól. Gondot legfeljebb az okozhat, ha a különféle állami intézmények szintén rosszul fizetett alkalmazottai, mondjuk az orvosok, rezidensek, tanárok is hirtelen igényt tartanak majd egy kis pénzügyi ösztönzésre.