Amennyiben Vlagyimir Putyin budapesti útja tavasszal megvalósul, a megbeszélések egyik témája minden bizonnyal az idén lejáró hosszú távú gázszállítási szerződés lesz. Itt a magyar fél egy olyan alkura kényszerülhet, amelyben az aduk többsége a másik fél kezében van.
A hosszú távú (a jelen magyar esetben az 1996 és 2015 közötti időszakra vonatkozó) gázszerződés a szállítandó mennyiségről, az árról és a kötelezően átveendő – vagy átvétel nélkül is kifizetendő – gázvolumenről szól. Tíz évvel ezelőtt az itthoni gázfelhasználás és az ár is lényegesen magasabb volt a mostaninál, így az akkori kormány mai szemmel nézve rossz üzletet kötött, hiszen hiába kapott a nagy mennyiségre való tekintettel számottevő árkedvezményt, jelenleg az igényeinket jelentősen meghaladó gáz átvételére kényszerülünk, a szabadpiaci áraknál drágábban.
Orbán és Putyin tavaly januárban az orosz elnök novo-ogarjevói rezidenciáján. Az aduk többsége orosz kézben van Yuri Kochetkov / Reuters |
Az Orbán-kormány gáztárgyalásai évek óta arra irányulnak, hogy a szerződés szerint kötelezően átveendő mennyiséget ne kelljen kifizetnünk, és a drága orosz gázt minél nagyobb mértékben „hígíthassák” az olcsóbb piaci gázzal. Az aláírás idején évi 18 milliárd köbméterre prognosztizálták a mostani magyar gázfelhasználást, ehhez képest 14 milliárd köbméternél sosem fogyasztottunk többet, jelenleg pedig évente kilencmilliárd köbméter alatt van a fogyasztás, vagyis a magyar alkupozíciók nem túl kedvezőek.