A forint 2015. január harmadikán a nemzetközi bankközi kereskedésben, gyér forgalom mellett hajszálra megközelítette a 320-as szintet az euróval szemben, 2012-ben pedig ezekben a napokban állította fel – negatív – történelmi rekordját 324,3-es árfolyamon. Ahogy az akkori, úgy a mostani vesszőfutásáért sem a spekulánsok felelősek, de ezúttal a kormány aktívból passzív üzemmódra váltott, szerepe a szemlélődésben merül ki.
Elemzők egybehangzó véleménye szerint sok megválaszolandó kérdés már nem maradt a kormány számára, amely eleve 309 forintos euróra építette az idei költségvetést, nem titkolva, hogy nemzeti fizetőeszközünk gyengülése elé nem gördít akadályt – amíg azt a gazdasági növekedés szolgálatába lehet állítani. A devizahitelesek forintosítását a 309-es átváltási árfolyam törvénybe iktatásával már lerendezték, az ehhez szükséges kilencmilliárd eurónyi devizát a bankok rendelkezésére bocsátották az MNB tartalékaiból. Devizakötvény kibocsátása pedig amúgy sem szerepel az Államadósság-kezelő Központ (ÁKK) idei nyilvános terveiben.
Mint ismert, a tavalyi évet 298-as árfolyamról indítottuk, szeptemberben a 317-es szintről pattant vissza az árfolyam, hogy most átléphesse ezt a devizakereskedők által matematikai pontossággal meghatározott ellenállási szintet. A forintgyengülés hatása eddig – bár sokan várták – mégsem hagyott nyomot az infláción, de ennek is külső okai vannak: a stagnálástól elszakadni nem képes euróövezetben uralkodó gyenge kereslet, az energiaárak mélyrepülése és az élelmiszerárak stagnálása segített az árak konzerválásához.
Önmagában a rezsicsökkentés ehhez kevés lett volna. A helyzet a forintárfolyam beszakadásával romlik. Hiába esik például az olajár, ha ezzel párhuzamosan az elszámolás alapját képező dollár árfolyama kritikusan magas szintre ér. A végeredmény, hogy megvonják a lakosságtól az ópiumot, amit az utóbbi hónapokban az üzemanyagárak csökkentésének képében adagoltak. Egy dollárért 264 forintot kell most adni, épp amennyiért a svájci frankot „vesztegetik”. A dollár emberemlékezet óta nem volt ennyire acélos, ami nemcsak az amerikai gazdaság megerősödésének, hanem az euróövezet, s vele együtt az euró gyengélkedésének köszönhető.
Egy dollárért sem az IMF három évvel ezelőtti megtáncoltatásakor, sem a pénzügyi szervezet 2008-as behívásakor nem kellett 250 forintnál többet adni. Most igen. Az euróövezetben év elején napvilágot látott gyenge makroadatok mellett olaj volt a tűzre Mario Draghinak, az Európai Központi Bank (EKB) elnökének a Handelsblatt német gazdasági napilapnak adott interjúja, amelyben az eurózónát érintő deflációs veszély felerősödésére figyelmeztetett. A nulla százalék felé hajló inflációs görbe számos veszélyt hordoz, ezeket figyelembe kell majd venniük, amikor az EKB monetáris lazítási programjának részleteiről döntenek.
A gazdasági növekedés holtpontról történő kimozdítását célzó eszközvásárlási programjuk eddig sok sikert nem hozott, és továbbra is kérdés, meddig várnak az állampapír-vásárlások kilátásba helyezett beindításával, a gazdaságélénkítő lépések elősegítésével. A forintot több külső tényező mozgathatja meg az idén. Az egyik az említett EKB-s lazítási program, amely pénzbőséget hozhat az európai piacokon, a másik ezzel ellentétes folyamat, nevezetesen az amerikai jegybank szerepét betöltő Fed visszavonulása a gazdaságösztönzésből, s kamatemelési ciklusának megkezdése.
Az mindenesetre megnyugtató, hogy Janet Yellen Fed-elnök többször is jelezte: a kamatemelésekre kiszámítható módon kerül sor, gondosan ügyelnek arra, hogy azzal piaci sokkokat ne okozzanak. A nyolc év után a nullás szintről feltápászkodó amerikai kamat a feltörekvő országok devizáira, így a forintra is nyomást helyez azzal, hogy ilyenkor megindul a szokásos tőkekivonás ezekről a piacokról. Ez a magyar jegybankot is lépésre kényszeríti, a 2,10 százalékos kamatszint fenntarthatóságának mítosza hamar szertefoszolhat.
A lényeg, hogy Matolcsyék a befektetőknek kedvezőbb feltételeket teremtsenek, ne engedjék elszabadulni az árfolyamot. A forint idei teljesítményére vonatkozó becslések tág tartományban mozognak, a mostani hirtelen hangulatromlást az elemzők sem tartják meghatározónak, ilyen extrém mozgások – főleg az év elején – gyakran becsúsznak. A 330 forint feletti euró és a 270 forintos dollár viszont visszatérő elem a prognózisokban.
Február 13., péntek: kiderül, hogy mattolni tudták-e az államadósságot
Az importőröket és a külföldi pihenést tervezőket aggasztó magas árfolyam mellett vannak, akik sokat profitálhatnak a gyenge forintból. Például Matolcsy György és a jegybank, amely a devizatartalékon hatalmas nyereséget könyvelhet el, amit aztán az általa közcélnek nyilvánított luxuskiadásokra el is költhet. Ebben nincs változás, noha – pro forma – az MNB nemrég a több mint fél éve nem létező felügyelőbizottságának újbóli felállítását kezdeményezte a kormánynál.
A devizaárfolyamokhoz kapcsolódóan még egy nyitott kérdés maradt: az év végi 315 forintos euróval számolva teljesíthető volt-e a GDP-arányos államadósság előírt csökkentése 2014-ben? A választ Kovács Árpád, a Költségvetési Tanács elnöke már szilveszter előtt megadta azzal, hogy a 2014 végi adósságszintet 76 százalékosra saccolta, szemben a 2013-at záró 79,2 százalékkal. A valós adatot azonban csak a 2014-es GDP ismeretében lehet majd megadni, ezt pedig február 13-án, pénteken közli a KSH.