az árak változatlansága „biztonságot ad” a fogyasztóknak.
A szocialisták az olajárzuhanásra hivatkozva áprilisi és októberi hatályú lakossági rezsicsökkentésre is adtak be törvényjavaslatot, amit a kormánytöbbség még napirendre se engedett tűzni. A Magyar Energetikai és Közműszabályozási Hivatal éppolyan határozottsággal tagadja a lakossági rezsicsökkentés időszerűségét, mint amennyire alátámasztotta a kormányzat kívánalmait akkor, amikor több mint kétszer ekkora olajárak idején Orbán Viktor rezsicsökkentést rendelt el.
Hogy mennyivel csökkenhet a magyar lakosság számára külföldről beszerzett gáz ára, nem tudni, mivel nem hozzák nyilvánosságra. A kiszivárgó információk alapján ugyanakkor kijelenthető, hogy az olajárzuhanás tovagyűrűző hatásaként ténylegesen zuhan a vásárolt gáz ára.
Kérdésünkre, hogy változatlan lakossági rezsidíjak mellett hol gyűlhet az ebből származó haszon, Németh Lászlóné szeptemberben szokatlan nyíltsággal kijelentette, hogy az orosz gázt behozó MVM-nél. Kormányzati források ugyanakkor sejteni engedték: a Fidesz ezúttal a még a 2013-as rezsicsökkentésre visszanyúló uniós kötelezettségszegési eljárás miatt süket a kézenfekvő piaci árcsökkentő nyomásra. Emiatt ugyanis akár százmilliárdos fizetési kötelezettsége is keletkezhet a külföldi hátterű energiaszolgáltatók felé, amit a most felgyülemlő nyereségből könnyűszerrel kifizetne, ha arra kerül a sor.
Csak felfelé rugalmas
Az üzemanyagárak drasztikus csökkenése miért nem okozza a szolgáltatások, termékek árának a csökkenését? Felmerül a kérdés, hiszen a kétezres évek elején még a pékáruk árának emelésekor is előszeretettel hivatkoztak az üzemanyag drágulására a kereskedők.
Nem véletlenül vette elő Rogán Antal a kiflifegyvert az év elején. Általánosság, hogy az árak lefelé nem rugalmasak, mint fölfelé, vagyis amíg a költségnövekedést az üzleti szféra még a nagy nyereségtartalmú ágazatokban is szinte azonnal érvényesíti, a költségcsökkentést inkább lenyelik. A hatás egyébként is csúsztatva jelentkezik, hiszen jellemzően hosszabb távra kötnek szerződéseket a gyártók és a szolgáltatók.
Ráadásul a szállítás esetében nem csak az üzemanyag jelentős tényező: a visszaigényelhető adó mennyiségének csökkenése, az utak állapota, most éppen a déli határzár is növeli a költségeket. Vagyis a benzinár csökkenése ezt a költségnövekedést kompenzálja részben.
A személyszállításban kizárt, hogy az üzemanyagok ára megjelenjen a tarifákban. A vasút-, a busz- és a városi tömegközlekedés esetében például azért, mert az árakat miniszteri és helyi rendeletek állapítják meg. De még ott sem direkt a hatás, hiszen például a tömegközlekedés esetében az áramár is számít, nem csak a folyékony üzemanyag. Még a repülésben sem jelenik direktben a hatás, pedig a kerozin ára sokszor a járatok költségének a felét is kiteszi. A légitársaságok azonban hónapokra előre fedezik az áringadozást, ami pénzbe kerül nekik. Amikor olcsó a kerozin, akkor zsebre teszik a nyereséget, így az olcsó üzemanyag néhány év múltán csökkenti a drága üzemanyag miatt elszenvedett veszteségeket. (F. Sz. E.–V. G. G.)
Szabad az export, zuhan az olajár
Történelmi döntést hozott a napokban az amerikai kongresszus, amely az 1150 milliárd dolláros költségvetés elfogadásának farvizén feloldotta az 1975 óta érvényben lévő tilalmat, amely megtiltotta az amerikai termelőknek az olajexportot. A 40 évvel ezelőtt életbe lépett rendelkezés az olajválság sokkjától védte az amerikai gazdaságot, a döntéshozók akkor a tartalékok elapadásától tartva korlátozták a kivitelt. Azóta a helyzet gyökeresen megváltozott, a tengerentúli kitermelés 2008 óta kilencven százalékkal gyarapodott.
Naponta 310 millió hordó fekete aranyat hoznak felszínre, azaz roskadásig teltek a tározók. Az üzemanyagár ennek megfelelően meredeken zuhan, Kansasban például a napokban mindössze 1,79 dollárt kértek egy gallon, azaz 3,78 liter benzinért. Szakértők szerint rövid távon nem lesz hatása az export beindulásának, hiszen a piacon túlkínálat van, üzemanyaggal teli tankerek várakoznak a világ tengerein, s egyébként is: az amerikai olaj a szállítási költségekkel együtt nem lesz egyelőre versenyképes a külpiacokon. Távlatokban viszont új beruházásokra nyílik lehetősége az exporttilalmat megsínylő termelőknek, akik két éve lobbiznak Washingtonban e lépésért.
Az Aspen Institute tanulmánya szerint, ezeknek hála, az amerikai GDP 2019 és 2021 között 165 milliárd dollárral gyarapodhat, azaz 630 000 új munkahely létesülhet, ha a termelés eléri a napi 325 millió hordót. Amerika főszerephez juthat a világ olajpiacán – állítják az elemzők, akik megjegyzik, a döntés egyfajta riposzt az OPEC-országoknak, kiemelten Szaúd-Arábiának, miután a szervezet tagjai az olajárzuhanás ellenére sem hajlandók csökkenteni a kitermelést. Pedig Irán is visszatér a piacra 2016 első negyedében, a Morgan Stanley szerint napi félmillió hordóval, és Líbia ugyancsak gyarapítja a kínálatot. Az OPEC-tagok novemberben 32,12 millió hordót zúdítottak a piacra, 2 millióval többet, mint a kartell elméleti kvótája. (R. J.)
