galéria megtekintése

További fejlesztéseket terveznek a Mol százhalombattai üzemében

Az írás a Népszabadság
2015. 10. 08. számában
jelent meg.

Munkatársunktól
Népszabadság

Olajár-hullámvasút ide, váltakozó benzin- és dízeligények oda, a Mol Dunai Finomítója ötvenedik éve állja a sarat. A százhalombattai üzem a több mint negyven országban tevékenykedő Mol-csoport egyik legfontosabb tagja. Az elmúlt ötven év során több mint háromszázmilliárd forintot ruháztak be az egységbe, mindig a világ diktálta tempó szerint. A Mol a jövőben is további tízmilliárd forintnyi fejlesztéseket tervez a telephelyen.

Az európai dízeligény növekedése miatt a térségben dízelből hosszú távon is hiányt, benzinből többletet jósolnak a szakértők, amellyel minden olajfinomítónak számolnia kell. Noha a napi hírek alapján azt hihetnénk, hogy a Volkswagen-ügy miatt akár csökkenhet is az európai gázolajigény – így egy finomító beruházási szükséglete –, szakértők még korainak tartanak ilyen horderejű változtatásokról beszélni. A jövő százhalombattai fejlesztéseit ennek megfelelően tervezi a Mol.

A NEGYEDIK

Az 1965 júniusában átadott, tehát idén félszáz éves Dunai Finomító (Dufi) máig a Mol zászlóshajója. 55 üzeme évente 8,1 millió tonna kőolajból képes különböző termékeket – benzint, gázolajat, fűtőolajat, bitumeneket, kenőolajokat és egyéb termékeket – előállítani. Tavaly több mint 6,5 millió tonna kőolajat és közel kétmillió tonna egyéb alapanyagot dolgoztak fel. Saját termelésből 7,1 millió tonna terméket adtak el. A fehéráru mennyisége 5,2 millió tonnát, a feldolgozott kőolaj négyötödét tette ki. Annak kapcsán, hogy a Mol az olaj teljes ellátási láncát – a kutatás és kitermelés (upstream), valamint finomítás, petrolkémia, szállítás, illetve nagy- és kiskereskedelem (downstream) – lefedi, Hernádi Zsolt elnök-vezérigazgató többször hangoztatta: valamennyi lábra szükségük van ahhoz, hogy a világgazdasági viharok közepette talpon tudjanak maradni.

 
Hernádi Zsolt, a Mol vezére. Építenek az üzemre
Hernádi Zsolt, a Mol vezére. Építenek az üzemre
Teknős Miklós / Népszabadság

Az élet eddig őt igazolta: míg az elmúlt évek során inkább a kitermelés hozta az eredményeket, a finomítás kapcsán pedig inkább nehézségekről lehetett hallani. Az első negyedévben, mint arra az 50. évfordulós ünnepségen felhívta a figyelmet, az üzletág történetének legnagyobb nyereségét hozta. Ehhez kétségtelen hozzájárul a finomítói árrések általános emelkedése, de a tavalyra beért, 2011-ben indított hatékonyságjavítási csomag is. A New Downstream Program keretében az üzletág csoportszinten 500-550 millió dollár eredményjavulást mutatott fel. Mára az európai finomítók feldolgozási összetettségét mérő úgynevezett Nelson-index szerinti listán a Dufi a negyedik. Az első a szintén Mol-tulajdonú pozsonyi finomító. Az amerikai Solomon Associates nevű tanácsadó legutóbbi, 2012-es felmérése szerint az egység pénzügyi mutatói a legjobbakéval vetekszenek. A Wood Mackenzie nevű brit elemzőcég szerint pedig a nyeresége alapján a Dufinak szilárd helye van az európai finomítók felső negyedében.

KÖTELÉK

Noha a Mol-csoportban a Dufi – amelynek megalapítását még 1960-ban az akkori Nehézipari Minisztérium határozta el – központi szerepe megkérdőjelezhetetlen, működését ma már minden tekintetben összehangolja a szintén Mol-irányítású Slovnaft pozsonyi, illetve az INA rijekai és sziszeki finomítójával, valamint a Mol Petrolkémia tiszaújvárosi egységeivel. Az előrelépés egyetlen útja sokszor egy kis visszalépés: a százhalombattai egység folyamatos fejlődése miatt a hazai kőolaj-finomítás százéves történelme során meghonosodott központok közül Nyírbogdányban 1983-tól, a Komáromi Kőolajipari Vállalatnál 1984-től szűnt meg a feldolgozás. A Tiszai és a Zalai Finomító működését 2001-ben alakították át. Bár itt is megszűnt a kőolajlepárlás, egyéb termékeket továbbra is előállítanak. A szűkülő keresletre válaszul 2013 óta a 2007 során megvásárolt mantovai finomító is elosztási-tárolási szerepet tölt be. A Mol jelenleg tíz térségbeli országban működtet és lát el finomítóiból üzemanyagtöltő-hálózatot, illetve nagykereskedőként értékesít más kútláncok számára. Százhalombatta termelésének közel 35 százaléka külföldön talál gazdát.

AZ ÚT

A kőolaj-feldolgozásra az 1860-as évektől, a petróleumlámpa elterjedésétől támadt igény. Később a robbanómotorok megjelenése adott újabb lökést a keresletnek. Az első jelentős finomítót 1882-ben Fiumében – a mai Rijekában – alakították ki. Az 1930-as évek során Zalában indult meg a hazai kitermelés: a Magyar–Amerikai Olajipari Rt. (Maort) 1940-ben már az ország teljes belföldi szükségletét biztosította. A II. világháború során a telepeket a hadigazdaság szolgálatába állították. A szocializmus beköszöntével átrendeződött a kitermelés és a finomítás. Ennek jegyében, 1952 során alakult meg Zalai Finomító néven a ma is a Molhoz tartozó Zalai Kőolajipari Vállalat. 1960-ban az országos olajfelhasználás jelentős emelkedésére számítva alapította meg az akkori Nehézipari Minisztérium a Dunai Kőolajipari Vállalatot. Az idő tájt a túlságosan szétaprózott finomítók együttesen se termeltek többet évi 2,5 millió tonnánál.

A NÖVEKEDÉS

1961-ben döntöttek az évi legalább hárommillió tonna feldolgozóképességű, 14 termelő- és több kiszolgálóüzemből álló százhalombattai telephely létrehozásáról. A fő szempontok között szerepelt a hőt és az áramot biztosító, a termelt fűtőolajat megvásárló, 1964-ben átadott Dunamenti Hőerőmű, Budapest közelsége, valamint a becsatlakozási lehetőség az akkor megépült orosz–magyar Barátság I. kőolajvezetékhez és tér a későbbi bővítéshez. Az első, AV–1-es finomító 1965 áprilisában indult el, a végleges üzembe helyezésre pedig 1965. június 30-án – ötven éve – került sor. Az 1968-ban átadott AV–2-vel további évi kétmillió tonna kőolaj feldolgozására váltak képessé. Ez azóta 2,8 millió tonnára bővült. 1972-ben készült el az évi hárommillió tonna – nem sokkal később további 600 ezer tonnával kibővített – kapacitású AV–3 desztilláló, amit a Barátság II. kőolajvezetékből láttak el. 1976-ra felépült a negyedik egység, az évi másfél millió tonna feldolgozására képes A–4. Az ezt követő két évtized legfontosabb beruházásának a katalitikus krakküzem 1984-es átadása számított. 1986-tól sugárhajtású repülőgép-üzemanyag gyártására is képessé váltak. A Dufi 1966-ban 59-féle termék előállításával kezdett: 1990-ben már közel háromszáz tételből állt a választék. Ekkor készült el a katalizátor folyamatos regenerálását lehetővé tevő benzinreformáló–4 üzem. 1991 után folytatódott a benzin ólomtartalmának csökkentése, így 1999-ben megszűnt az ólmozott üzemanyagok gyártása. Számos egység létesült a környezetszennyező kén és benzol kivonására is. Így itt már az uniós előírások életbelépése előtt megvalósultak a szükséges fejlesztések.

KIFINOMULT MÓDSZEREK

Az utóbbi évtizedet jellemző iparági borúlátás – gazdasági válság, a gázolajigény aránytalan bővülése, túl sok finomítói kapacitás, árréscsökkenés – ellenére a Dunai Finomítót a megfelelő, jó időben végrehajtott beruházások és hatékonyságjavítási lépések tartották az élvonalban. Ezek növelik ma is versenyelőnyét. A belső hatékonyságnövelés számos programban öltött testet. Ötleteiért közel háromszáz dolgozó részesült pénzjutalomban.

Több fejlesztési program végrehajtása mellett a környezetvédelmi szabályok szigorodását is követték, az üzem ma a lehető legkörnyezetkímélőbben működik. A Mol célja, hogy a Dunai Finomító továbbra is az európai finomítók legjobb negyedébe tartozzon.

Fejlesztés összefogással

A finomító első egysége, az AV–1 átadásának 50. évfordulóján a 38 éve a Dufinál dolgozó dr. Gombás Vilmos beruházási vezető elevenítette fel emlékeit. Az egység egy kukoricatáblán létesült, amelyen a növények még sokáig takarták az építési munkálatokat.

A szakember az 1965-ös indulásnál az erőmű és a finomító közötti gőztávvezetéknél és gőzfogadónál gyakornokoskodott, az első egység megvalósításakor akkori fizetése kétszeresét kapta jutalmul. A beruházási főosztály 15 embere közül ő volt a legfiatalabb, eleinte asztalt se kapott. Öltözőik sem voltak, a ruhákat az irodában tartották.

A vállalatot az összefogás, az együttgondolkodás, egymás megbecsülése hajtotta előre: a vezetői kérések teljesítését mindenki kötelességének érezte. Nagyobb probléma 1968-ig, az AV–2 üzem átadásáig nem is akadt, ám az akkor kitört tűzben nyolc kollégát elveszítettek. Az eset emléke azóta is elevenen él, de utána limit nélkül költhettek balesetveszély-elhárításra.

A ma is folyamatosan fejlesztett biztonság kapcsán Hernádi Zsolt az évfordulós ünnepségen is megemlékezett azokról, akik üzemi baleset áldozatai lettek. De ezekből is mindig tanultak. Gombás Vilmos sorolja az újabb és újabb üzemeket, a 80-as évektől már párját ritkító módon nyugati berendezésekkel.

A Dufi fejlődésének titkát a jó vezetőkön, a jól képzett és megbecsült munkásokon kívül a folyamatos fejlesztésben látja. Ebbe belefért olykor az is, hogy a kivitelezés véghajrájában a karbantartók is besegítettek. Vagy az, hogy amikor az uszty-ilinszki delegációnak csak az aznapi menü, paradicsomleves és grízes tészta jutott: abban az évben bukták az amúgy rendszeresen elnyert „Kiváló Vállalat” címet.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.