Szőnyeg alá söpört problémája a magyar szőlészetnek és borászatnak, hogy rengeteg tulajdonos adós marad a bortörvényben előírt növényvédelemmel, s ültetvénye fertőzi a szőlőket. Szekszárdon jártunk, ahol vannak termelők, akik szenvednek ettől, de a jelenség szerte az országban aláássa a termelés versenyképességét.
Hétfőn vettük nyakunkba a szekszárdi területeket, néhány helyi termelő kísért el bennünket az ültetvények között a mintegy 2500 hektáron szőlőt művelő borvidéken. Ottjártunkkor még nem köszöntött be a kánikula, mindössze 22 fok volt, párás levegővel, széllel, ideális időjárást biztosítva a lisztharmat terjedéséhez.
Szekszárd Magyarország egyik legizgalmasabb borvidéke sztárborászokkal és kisebb, feltörekvő birtokokkal, valamint családi gazdaságokkal. Boraikkal nincs sok esélyünk boltban találkozni, mert a megtermelt bort elviszi a saját ügyfélkör. Ez együtt jár azzal, hogy sok helyütt nagyon kicsi, akár harmad vagy félhektáros ültetvényeket is művelnek. Szemmel láthatóan sok a műveletlen szőlő, amely ez idő tájt ontja magából a lisztharmat szaporodásáért felelős spórát.
A termelők kénytelenek sűrűbben permetezni az ültetvényeiket, ha meg akarják azokat óvni. Egy hektár szőlő növényvédelmi költsége körülbelül százhúszezer forint, ez a művelés teljes költségének a negyede – mondja Czink János, aki Palatincán és környékén csaknem hatvan hektáron termel szőlőt eladásra, maga bort nem készít. Nem mellesleg növényvédelemmel foglalkozik.
