Múzeumi tárgy a segélykérő telefon a magyar autópályákon: a korábban a modern sztráda elmaradhatatlan tartozékának tartott berendezéseket a mobiltelefonok korában egyre ritkábban használják. Az Állami Autópálya Kezelő (ÁAK) Zrt. informatikai rendszereiben kamerák százai kísérik figyelemmel a forgalmat. Az elhaladó gépkocsik számáról, a burkolat hőmérsékletéről, a szél irányáról érzékelők tucatjai „jelentenek”. A diszpécserek nem maguknak gyűjtögetik a közlekedést befolyásoló információkat – amit tudnak, cégük Forgalomirányító Rendszerén (FIR) megosztanak az utazókkal is. Mindez azonban gyakran nem elég.

Torlódás, stau, queue – olvashatják nap mint nap az autósok az autópályák fővárosi bevezető szakaszai felett elhelyezett világító mátrixtáblákon. Az M1-M7 közös szakaszán azonban a háromnyelvű figyelmeztetés elkésett, a közlekedő itt már, ha próbálja sem tudja elkerülni az idegőrlő reggeli, vagy délutáni araszolást. Azt, hogy merre menekülhetne, a változó jelzésképű táblák, rövid nevükön VJT-k nem „mondják meg” – egyetlen néhány ezer forintért kapható GPS alapú fedélzeti navigáció nagyobb segítség. Az ÁAK-nál úgy tartják: változást idővel a sztrádák informatikai rendszereinek teljessé válása hozhatja majd el. Ehhez azonban még fejlesztésék sorára lesz szükség.

A magyarországi gyorsforgalmi utak informatikai rendszereire az elmúlt években forint milliárdokat költöttek. Zömében az autópályák nyomvonalával párhuzamosan kiépült az ÁAK adatátviteli gerinchálózata, amelyen másodpercenként 1,5 gigabites sebességgel száguldanak a különféle információk. Köztük azok is, amelyeket a diszpécser központok a FIR segítségével küldenek az autópálya társaság 160 helyszínen felszerelt VJT tábláira. De ezen a rendszeren állítják be a szakemberek azt is, milyen jelzések jelenjenek meg az útpadkán, vagy az elválasztó sáv oldalán elhelyezett mátrix táblákon, a Kőröshegyi Völgyhíd közelében az útirányt jelző táblákba integrált prizmás kijelzőkön, illetve az M0-s déli szektorának eljutási időt jelző optikáin.

A fejlesztések a jövőben sem állnak le: a terv az, hogy a Közlekedési Operatív Program (KözOp) támogatásával az ÁAK 2013 végéig mintegy 780 millió forintot költene elektronikai beruházásaira. Az EasyWay2 néven jegyzett program forrásainak nagyobb hányadát a gyorsforgalmi úthálózat monitoring rendszereinek fejlesztésére fordítanák. Az állami sztrádákat üzemeltető társaság azonban évről-évre bővíti a közlekedők tájékoztatását szolgáló rendszereket is.

Uniós támogatással megvalósítható fejlesztési terveiben az ÁAK negyven új VJT portál kialakításával számol. A társaság azonban az elmúlt két évben nyolc új VJT-t már felszerelt az M31-esen, a következő hónapokban pedig az M0-s déli szektorának bővítése kapcsán újabb nyolc helyen kapcsolják be a mátrixtáblákat. Öt új portál áll szolgálatba az M0-on, három pedig az M7-es autópályán. De 2012 végéig két új VJT-t kap az M2-es, és kettőt az M4-es is az EasyWay projekt keretében.

A messziről is jól látható jelzéseket adó, világító mátrixtáblák telepítése nem olcsó mulatság. Hogy aktuálisan mennyire, azt befolyásolhatja a VJT működtetéséhez kiépítendő elektromos hálózat hossza, a tábla alatt húzódó autópálya szakasz szélessége, sávjainak száma, de a portál funkciója és szerkezete is. Az átlagos, egyetlen VJT sor elhelyezésére alkalmas portál, a két szélső színes, és a középső szöveges kijelzővel mintegy 40-45 millió forintba kerül. Amiben benne van az építéskor elkerülhetetlen forgalomterelés, a szerelés, az üzembe helyezés és a rendszerbeillesztés költsége is.

Mindez azt jelenti, hogy az ÁAK programjában szereplő 40 új tábla kihelyezésének együttes költsége akár a 1,6-1,8 milliárd forintot is elérheti. Így talán már nincs messze a nap, amikor a Balatonról egy nyári vasárnap délután hazafelé igyekvő autósok Székesfehérvár közelében nem csak azt tudják meg az ÁAK mátrixtábláiról, hogy előttük 15 kilométerrel baleset történt, hanem azt is: melyek a lehetséges kerülő utak és melyiken mennyi idő alatt érhetik el a fővárost. Ahogy azonban a segélykérő telefonok felett eljárt az idő, úgy néhány év múlva talán már az sem számít majd tudományos fantasztikumnak, ha a VJT megmondja, merre a legbiztonságosabb az autózás, vagy éppen legolcsóbb az üzemanyag.

Tábla, de milyen?

Az autópályákon minden közlekedő látja, de csak kevés tudja, milyenek is az ÁAK VJT táblái. A leggyakoribbak a világító diódás mátrix táblák, amelyeken általában egy szöveges üzenetek megjelenítésére alkalmas sárgás monokróm kijelző-együttes, illetve kettő vagy több színes kijelző kapott helyet.

A monokróm kijelzők két típusa dolgozik a magyar sztrádákon: az egyik 216 oszlopba és 64 sorba, a másik 208 oszlopba és 72 sorba rendezett képpontok segítségével „állítja elő” a szöveges üzeneteket.

Az általában a KRESZ-táblák megjelenítésére használt színes kijelzők egy képpontját három világító dióda alkotja – a színeket a vörös, a zöld, és a kék alapszínek „keverésével” állítják elő.