Az OECD adatai szerint a munka termelékenysége, vagyis hogy a GDP arányában mennyit hoz egy óra munka, Magyarországon nem éri el a német teljesítmény felét. Itthon 2014-ben egy óra munka értéke 31,1 dollár volt, Németországban 63,5. Régiós összehasonlításban nagyjából Lengyelországgal vagyunk egy szinten, ott 29,5 dollár volt a mutató. Szlovákia 38,1 dolláron állt, Csehország 35,3, Szlovénia pedig 39,6 dolláron. Az unió átlaga 49,8 dollár. Ez sem akkora nagy teljesítmény az Egyesült Államokkal összevetve, ahol a termelékenységi mutató meghaladja a 67 dollárt óránként.
Az unió 28 tagállamát figyelembe véve a magyar termelékenység az uniós átlag 62 százalékát éri el. Az utóbbi években ez az arány folyamatosan javult, éves szinten egy-két százalékponttal sikerült feljebb kúszni. Ám Szlovákia például már 75 százalékon áll, és folyamatosan emelkedik, s várhatóan Lengyelország is könnyen le fogja nyomni a magyar mutatót egy-két éven belül.
A gond ugyanis nem csak az, hogy a magyar érték rendkívül alacsony – csak Lettország, Lengyelország és Észtország mutatói rosszabbak.
Az sokkal nagyobb probléma, hogy a közeljövőben nem látszik a javulás. Az elkövetkező évekre ugyanis egészen szerény növekedést jósol Magyarország számára az OECD: termelékenységünk jövőre 1,4, míg 2017-ben 2,7 százalékkal emelkedhet. Ez nem éri el a német adatot sem, bár az osztrák várakozásnál jobb – Ausztria két év alatt sem éri majd el a kétszázalékos növekedést, ám szomszédunk termelékenységi mutatója 56,7 dollár óránként.
A magyar mutatóról szóló becslés trendszerűen megfelel a kormány várakozásainak is, bár jövőre a költségvetésben egy százalék alatti növekedést prognosztizált a kabinet. Ehhez képest azonban Szlovákia 7,7, majd 2016-ban tízszázalékos növekedést is elérhet, Lengyelország pedig, amely most kicsivel mutat rosszabb termelékenységet hazánknál, jövőre 12, két év múlva pedig 15 százalékkal is javulhat az OECD szerint.
Összességében elmondható: hiába pumpálja fel mesterségesen a kormány közmunkásokkal a munkavállalói létszámot, ez nem fog különösebben meglátszani a gazdasági mutatókon. A termelékenységet leginkább a nagy hozzáadott értékű munkával lehet emelni – nem véletlen, hogy a pénzügyi központ Luxemburg 92 dolláros mutatóval rendelkezik, az olajkitermelő Norvégia pedig 85 dollárral.
A nagy hozzáadott értékű munka azonban nemhogy nem az árokásás, de még a kormány sikerpropagandájaként funkcionáló autóipari munka sem. Az összeszerelő üzemek és gyárak ugyanis nem termelnek túl sok hozzáadott értéket. Ehhez innováció és fejlesztés kellene.
