A béren kívüli juttatások piacát akkor három francia hátterű utalványforgalmazó társaság fedte le, mellettük az üdülési csekket forgalmazó alapítvány rúgott még labdába, s az öngondoskodást támogató programok, ezeket nem érintette az átalakítás.

A bizottság szerint a magyar állam intézkedése súlyosan sérti a közösségi jogot, ezért 2014 áprilisában kötelezettségszegési eljárást indított hazánk ellen. Az indoklás szerint a kormány monopolhelyzetet teremtett, ami önmagában még akár megengedhető is lenne, ha megfelelő célokat szolgálna. A bizottság szerint azonban erről szó sincs. Az a kormányzati indok, amely szerint a juttatási rendszer nyereségét a szegény gyerekek nyaraltatására fordítják, nem elégséges. Ezt a célt más módon is támogathatja az állam. Az ügy egy év alatt az ­európai bíróság elé került.

Monopolutalvány bántja Brüsszel szemét Reviczky Zsolt / Népszabadság

A bíróság munkáját segítő főtanácsnok tavaly szeptemberben hozott indítványa szerint a kormány jogtalanul járt el. Bár a bíróság más ítéletet is hozhat február végén, ám az esetek többségében a főtanácsnoki indítvánnyal megegyező ítélet a jellemző. Ha így lesz, a kormánynak azonnal meg kell szüntetnie a jogsértő szabályozást. Az jó kérdés, hogy ennek mi lesz a folyománya, visszavágnak-e a régi szereplők, s lesz-e esélyük újra felépíteni elveszett piacukat.

Amely annak idején megközelítette a 200 milliárd forintot, ehhez jött az üdülési csekk révén nagyjából 40 milliárd forint. Váratlanul, 2011 decemberében, két ünnep között lépett hatályba az a jogszabály-módosítás, amely az egész piacot lényegében befagyasztotta. Kedvezményes adózás mellett csak az Erzsébet-utalvány nyújtása vált lehetségessé, s az üdülési csekket felváltotta a Széchenyi Pihenőkártya.

Az egyéb utalványok csak magasabb adókulcs mellett voltak adhatók, ám mivel a munkavállalók zömmel a legalacsonyabb kulcsú juttatásokat kérték, a magasabb terhűek azonnal parkolópályára kerültek. Az Erzsébet-utalvány – azóta kiegészülve a kártyás verzióval – azóta is egyeduralkodója a juttatások piacának, de a 2011-es 200 milliárd forintos szintet nem tudta elérni, köszönhetően egyebek mellett a válságnak is, amely arra sarkallta a vállalkozásokat, hogy visszavegyenek a juttatásokból a költségcsökkentési kényszer miatt.

A Szép-kártya esetében kicsit más volt a helyzet. Első körben egyetlen szereplő tudta teljesíteni a szigorú előírásokat – banki háttér, adott számú saját kibocsátású kártya –, így az OTP indításként felszívta az érdeklődők zömét. Néhány hónap elteltével követte az MKB, majd még később a K & H is a pionírt, ám a két új belépő piaci részesedése együtt is nagyjából húsz százalékot tesz ki.