Február végére lehet IMF-megállapodás - de milyen áron?
Fellegi Tamás tárca nélküli miniszter itthoni idő szerint éjszaka adott nyilatkozata, valamint a tárgyaló felek közleményei alapján a következőképpen lehet összefoglalni az IMF-tárgyalások állását: a tényleges, összegekről, kondíciókról szóló egyeztetés két héten belül nem kezdődik el, viszont a megállapodás azt követően heteken belül megszülethet. S az is egyre bizonyosabbnak tűnik, hogy a kormány az unió által kifogásolt ügyekben a következő két hétben érdemi előrelépést fog tenni.
A Washingtonban tárgyaló Fellegit az IMF vezetője, Christine Lagarde informális találkozón fogadta tegnap. Ezt követően nyilatkozatot adtak a felek: az IMF világossá tette, hogy amíg nem rendeződnek a vitás ügyek az Európai Unió és Magyarország között – melyek közül kiemelkedik a Magyar Nemzeti Bank függetlenségének kérdése – nem indulhatnak el a hivatalos tárgyalások a hitelről. Lagarde azt is egyértelművé tette, hogy a megállapodás nem célozhat mást, mint egy készenléti hitelkeretet (ami a legszigorúbb feltételekkel jár a hitelfelvevő számára). A magyar kormány képviselője azon túl, hogy lényegében maximális együttműködéséről biztosította a valutaalapot, és jelezte, gyors megállapodásra van szükség, megemlítette, hogy a következő két hétben folytatódik az előkészítő tárgyalássorozata, melybe mindhárom fél – tehát az EU, az IMF és Magyarország – is bekapcsolódik.
Ebből arra lehet következtetni, hogy a magyar kormány ebben az időszakban el akarja varrni a szálakat, tehát a következő két hétben meg kell születnie azoknak a válaszoknak, amelyek alapján eldől, lesz-e hivatalos hiteltárgyalás, avagy sem. Fellegi elkötelezettséget sugalló nyilatkozata alapján jóval nagyobb esélyét látni annak, hogy Brüsszel és Washington számára elfogadható reakció érkezik majd Magyarországról a leginkább kényes kérdésekben, mint a jegybanktörvény.
A képbe azonban belezavar Orbán Viktor péntek reggeli rádiónyilatkozata, melyben jelezte, az uniós érvek között vannak olyanok, amelyekkel egyetért a kormány, de vannak olyanok is, amelyekben messze vannak az álláspontok. Mint ismert, a jegybanktörvénnyel szembeni kritikák többségét megfogadta már a kormány, s ezek szellemében módosította a jegybanktörvényt.
Mára két nyitott kérdés maradt: az alelnök jelölése, amelynek joga a jegybank vezetőjétől a kormányfőhöz kerülne, illetve a monetáris tanács bővítése. Valójában ennél többről van szó: Brüsszelt nem a személyzeti politika megváltoztatása zavarja, hanem az, hogy a jegybanktörvény egyben az MNB-n belüli feladatmegosztást is átrendezi. Ki nem mondva, de attól tart tehát az EU, hogy a kormányfőhöz hű emberek olyan többletjogosítványokkal rendelkeznek majd (például az új tagokkal megerősített monetáris tanács ruházhatja fel új feladatokkal az alelnököket), amelyek veszélybe sodorhatják az MNB függetlenségét. Például úgy, hogy a devizatartalék felhasználása felé vezető utat megtisztítják. A kormány tagjai a közelmúltban többször is nyilvánvalóvá tették, hogy nem áll szándékukban felhasználni a devizatartalékot, de az EU jogi biztosítékokat akar látni.
Orbán nem beszélt arról, hogy miben lehet egyetértés, miben nem. Azt feltételezzük, hogy a monetáris tanács bővítésében nem kíván engedni – az elmúlt napokban többször is utaltak kormányzati nyilatkozatok a tanács 2004-es bővítésére, amikor a szocialista kormány alatt négy új tag került be a testületbe. Az elmérgesedett viszony alapján arra lehet számítani, hogy az EU nem fog engedni, hanem ragaszkodik minden feltétele teljesítéséhez. A tanács létszámának bővítése ellen azonban nyomós érve nem nagyon van. Legfeljebb a testület feladatait illetően várhat majd el változtatásokat. Ez sem lesz kevés. Mivel az erős lapok az EU kezében vannak, arra is gondolhatnánk, hogy Orbán a szokásos koreográfia szerint a belföldnek szánt üzenetet közvetítette a rádiónyilatkozatban, ám míg a kormány egyes tagjai teljesen megfelelnek ennek a szerepnek, a tapasztalatok szerint a miniszterelnököt erősebben köti saját szava. Mégis arra fogadnánk, hogy végül lesz megállapodás, s a magyar kormány teljesíteni fogja a hitelért elvárt lépések 99 százalékát, amivel a hitelnyújtók is meg fognak elégedni. Minden jel arra utal, most Fellegi képviseli az „igazi" kormányzati álláspontot, nem a miniszterelnök.
Erre az elmúlt 24 óra nyilatkozatai alapján két hete van a kormánynak. Érdemes felidézni, mit mondott tegnap Orbán Viktor: szerinte egy hónap múlva már nem az lesz a kérdés, hogyan tudja finanszírozni magát a piacokról Magyarország, hanem az, mit tud tenni a növekedés érdekében. Ehhez tegyük hozzá, hogy a kormányfő szerint a nemzetközi gazdaság az év második felében jut el a fordulóponthoz, az első félév még keserves lesz. Nyilvánvaló tehát, hogy a finanszírozás megoldását csak akkor lehet várni a piacoktól egy hónapon belül, ha fordulatot tapasztalnak a magyar gazdaságpolitikában. Például létrejön a megállapodás az IMF-fel.
Amire még nem kaptunk választ: mit vár el Brüsszel a magyaroktól? Azt, hogy a tárgyalások megkezdésére a kormány deklarálja, kész módosítani a jogszabályokat? Vagy ennél többet: azt, hogy a módosításokat hajtsák is végre addigra? A parlament csak február közepén kezdi meg tavaszi ülésszakát, tehát utóbbi esetben rendkívüli ülés összehívására lenne szükség. Ez ügyben kérdéssel fordultunk Giró-Szász András kormányszóvivőhöz, aki azt felelte, nem tud róla, hogy ezt kezdeményezné a kormány. Amit viszont tudni lehet: a következő egy hónapban tematikus üléseket tart a kabinet, a témák pedig az uniós megállapodáshoz kapcsolódnak.
Mindezek alapján valós esélye van annak, hogy akár február végére megszülessen a megállapodás a felek között. A parlament addigra elkezdi munkáját, és a kormány – a magának szabott – tárgyalási üteme is azt jelzi, gyors megállapodásban érdekelt Magyarország.
